Sziasztok! Hogy telik az őszi szünet kedveseim? Nálunk két lábban benne állunk az őszben, sállal, aranyban izzó diófa lombbal, halloweenre öszzeszottyadt töklámpással, takonnyal és orrszi porszival. Egyik kórságból ki, a másikba fejjel bele. Azért vannak kellemesebb esték, mint a mai is, amikor napközben megszán egyikünk anyukája és kicsit lehetek csendben a saját, önálló gondolataimmal. Éteri a boldogságom, ha aludhatok egy kicsit. Sohasem voltam elég hálás, amíg még megtehettem, hogy az álmaimért dolgozhassak, legfeljebb Emőke körme kopogott a folyosón, mikor megnézte mi újság. Szegénykém tavasszal felköltözött az égi vadászmezőkre, pár hétre rá követte a kis cica barátja, a hasonlóan idős Micó. Imádom a gyerekeimet, de számomra még azóta is trauma, - 2017 augusztusa óta, mikor Z. megszületett- hogy mostantól sohasem rendelkezem én a saját időmmel. Tanulság azoknak, akik gyerekvállalás (milyen találó szó, vállaljuk azt, hogy magunk kényelme elé he...