Tangzhongot minden kelt tésztába!
Sziasztok!
Az utóbbi hetek egy nagyon fontos elmebeli fejlesztésre hívták fel a figyelmem: miszerint ha nyomorultul vagy, nem várhatsz arra, hogy a körülmények jobbak legyenek, hogy ez által jobban érezd magad. Fordítsd meg az egyenletet és rugdoss ki magadból egy jó élményt, hogy később a többi jó dolog követhesse. Keltsd életre a saját napodat, ami melegséget és életerőt ad, még ha úgy érzed, a jelenlegi körülményeid összeesküdtek ellened. Keress örömet, mert sajnálatban dagonyázásból nem fog jönni.
Így esett meg az, hogy az őszi szünetben sütöttem és csak sütöttem és új dolgokat tanultam és próbáltam ki.
Úgy kezdődött, hogy amíg a picurka aludt,
valami kreatív dolgot akartam csinálni a naggyal, hogy szegénykém érezze a törődést. Mivel közeledett a halloween és az alkalomra készített tökünk előbb egy meleg terem kényelmében rothadt, majd néhány napig élvezte a szokatlanul meleg október végét egy déli ablakpárkányon... summa summarum okt. 28.-án nem akartam tovább nézni és mérgemben a komposztba dobtam.
Szembejött velem egy óvodásokkal kivitelezhető "töklámpás" mécses, amihez még vágni, késsel bánni sem kell, csak ragasztani. Tökkéletes! Akkor még nem tudtam, hogy mi lesz a tapétaragasztó alternatívája de éreztem, hogy a mókázás ilyen mellékes dolgokon nem akadhat fenn.
Bíztam a kútfőben hogy majd kiad valamit ami teljesen vegyszermentes, akár ha belenyal sem kell menni az ügyeletre. Előadtam az ötletet a kiscsajnak, zöld lámpa, válasszuk ki a papírt és befőttes üveget hozzá, pipa.
Agy: Ragasztó ötlet?
- Még nincs. Amikor előpakolunk, majd akkor...
Csing csing, keverj össze ragasztó állagúra lisztet és vizet! Jelentem, tökéletesen működött, ugyanis színtelenre száradt, minden volt hozzá és tökéletesen összeszikkadtak a cafatok, amik egységes felületté váltak, ami kikezdhetetlen száradás után. Ecsettel felhordható. Elkészült a project, csak kétszer hagytuk ott a másikat az aktuális kiborulásra rápihenve. Egész jó arány.
Aznap este mikor már lefeküdtek, nézegettem a konyhapulton bekevert csirízt és bekattant egy srác videója: ilyen csirízt rakott az gyúrni való kenyérbe. Ő úgy hívta, pooling, előtészta. Ő élesztővel hagyta összekeverve pihenni. A japánok úgy hívják: tangzhong ezt összemelegítjük.
Ez a ragacs bizony olyan pluszt ad a kenyérnek, kalácsnak, ami extra puhává teszi. 1:4 arányban keverünk össze lisztet vízzel, melegítsük össze a tűzhelyen, amíg besűrűsödik. Főzni nem kell, okosok azt állítják max 65 fok elég neki, de a franc sem hőmérőzik.
Röviden annyi hogy több folyadékot enged felvenni a lisztnek, mint alap esetben. Ha több a víztartalma, akkor ugye több idő hogy eltávozzon belőle. Állítólag később száradnak ki az ilyen péksütik... nem tudom cáfolni, sem alátámasztani, ugyanis megettük még aznap. Mert minden puhább, levegősebb lesz tőle.
Így az éjjeli első felkelés előtt azon melegében begyúrtam egy gyors kiflinekvalót.
Nem néztem a tangzhong víz-liszt arányát, csak beledobtam érzésre begyúrtam. Sajnos, nem éreztem ízeket a megfázástól, de betudtam gyakorló feladatnak.
Éjjel kelesztés a hűtőben, hajnalban kivettem a tálat és lisztezett pulton hagytam szobahőmérsékletűre melegedni. Utána kiporcióztam és megformáztam a kifliket és újra hagytam pihenni. A formázásra épp felkelt a nagyobbik, aki ilyenkor felkiált: Segítek! és rohan a fürdőbe a fellépőért. Visszaszalad hozzám, a rá jellemző vehemencával ledobja mellém a sámlit és azonos mozdulattal rá is ugrik. Ilyenkor mindig oldalgok egy lépést, nehogy egy lábujjam bánja.
Mosolygok magamban és mindig motyogok mikor rohan: segítesz, úgy drágám mint a sportszeletes csávó! Túlzás a rosszmájúságom. Nem elégedetlenkedek, Z. sokkal ügyesebb és őszintén tanulni akar.
Mikor kisütöttem a kifliket életemben először nem a fényképezőt izzítottam mikor kivettem, hanem a videót, mert olyan roppanásszimfónia volt az asztalon, hogy majdnem megkönnyeztem. Ízre nem tudtam milyen, de olyan rossz nem lehetett, mert a többiek ették magában, rátéttel két pofára.
Vérszemet kaptam ebédre egy kalácsreceptet akartam ami szaftos, foszlós. Gyorsított eljárásban nem hűtőben kelesztettem, hanem csak a pulton. Végre belerakhattam egy kalácsba a Svédországból kapott sáfrányt, elsőnek tudatlanul egy fél grammos csomagot egy 30 dekás kalácsba ettől szupersárga lett. Úgy értem SÁRGA, intenzív mint egy láthatósági mellény.
Összeállítottam egy egyszerű receptet, kezdjük egyből 2 kaláccsal, dupla adagot:
60 dkg liszt
100 g tangzhong (20 g liszt+80 g víz)
220 ml tej (azóta ezt felesben használom vízzel, illetve kikísérleteztem, hogy 275 ml-ert is felvesz a tészta)
20 g élesztő
5 g só
30 g cukor
70 g vaj
Elkészítés:
Előkészítem a tangzhongot: csomómentesre kikeverem a lisztet a vízzel, összemelegítem, amíg be nem sűrűsödik. Amíg szoba hőmérsékletűre hűl addig mérjük ki a hozzávalókat,.
A vaj kivételével átgyúrom, érzésre egy kellemes, nem ragadó tészta. Jó alap lenne akárminek, de nekünk ez nem elég! Fogjuk ezt a csodálatos alapot a vajat 2-3 részletben beledolgozzuk. Érezhető hogy sokkal lágyabbá válik az anyag.
Ezután tegyük el pihenni 40 percre.
Készítsük elő a tölteléket.Keverjünk belőle egy kenhető masszát, szobahőmérsékleten pihentessük felhasználásig.
Hozzávalók:
80 g vaj megolvasztva, nem kell folyósra, csak puhára
vanília
5 evk cukor
100 g darált dió, vagy mák
1 evk liszt
Vissza a tésztához: felezzük meg, azokat pedig harmadoljuk. Összesen lesz 6 gombócunk. Nyújtsuk ki egyenként és kenjük meg a töltelékkel. Hengereljük fel és a végét hosszában zárjuk le, elcsipkedjük és eldolgozzuk. Fonjunk belőle egy kalácsfonatot, a végeit hajtsuk alá. Tegyük kipapírozott tepsibe, kenjük le hosszában tojással és pihentessük további fél órát. Ilyenkor a sütőbe szoktam tenni amit egy percig előtte melegítek, utána kikapcsolom.
Pihentetés után még egyszer lekenem tojással és szórok egy kevés darált diót a tetejére.
Gyümölcskenyér formában is lehet sütni, akkor is szép lesz, csak kicsit tömörebb, mert csak felfelé tud terjeszkedni.
180 fokon sütöttem 25 percig, hőlégkeveréses sütőben, gőzöléssel.
