Le Café de Capucine

Először, de nem utoljára. Le kell szögeznem, nem vagyok a nagy tepsis sütemény sütő fajta, aki, keni a krémet rétegez és szórja a tetejére kakaóport. Sokkal jobban szeretem azokat, amiket csak összekevered és viszlát, tolod is a sütőbe, aztán eszed.  Már megemlítettem, hogy nálunk az ütköző ízlések miatt nem mindig örülnek a kreálmányaimnak, nem megy át a szűrőn a keksz, a loaf formában sütött gyümölcskenyerek, kevert sütemények szájhúzogatástól kísértve, rgo minden, amivel fél óra alatt lehet végezni.  Kitartottam eddig amellett, hogy ha nem eszi a család a gyors sütiket, akkor várják meg a mamáknál tett látogatást, hogy pepecselős réteges szeleteket fogyasszanak, engem pedig hagyjanak békén vele.  De a családunkban van egy sütemény, amit anyukám szokott néha csinálni, a Kinder Bueno fantázianevű réteges csodát, amit akárhányszor ettem, mindig sajnáltam, hogy csak néhány szeletet kapunk elvitelre.  A múltkori névnapomkor felszolgált tálca maradékával is ugyanez...

    Sziasztok!  A mai napon is, mint már annyiszor megcsináltam azt a tésztás receptet, ami sokszor, olyan sokszor kihúzott már a sz@rból, khm... slamasztikából.  Bevált, egyszerű hozzávalókból megoldható, olcsó és laktató fogás, most hogy már jó ideje nem rakok bele húst, még gyorsabb mutatvány. Azért nem is gondoltam, hogy helye van itt, mert olyan ék egyszerű, hogy azt gondoltam, hogy túl könnyen learatott babér lenne.  De ma megkérdezte anyukám, mégis mire lehet használni a szójaszószt, vagy amilyen sor áll minden nap a kínai kifőzde előtt... nem érdemes annyi pénzt kiadni egy tésztaételért, amit te is gyorsan és ha nem is autentikusan, de hasonló ízvilággal ki tudsz adni a kezed közül, pár száz forintos költségen.  Mondjuk, az erős pista nem hiszem, hogy autentikus szecsuáni fűszer lenne, csak azért mert csíp. De főznek vele és rugalmasan kezelik. Ha az itt főző kínaiak nem vesznek el az ilyen részletekben, akkor nekünk sem kell.  Hozzávalók: 2 fa...

Sziasztok!  Még egy üdvös szombat este,bár a söröm alkohol mentes, de azért így is átérzem az írás és a szabadság, nem utolsó sorban a saját hallható gondolataim sodrását. Nem problémázok azon hogy elég jó e egy vegán édesség egy mindenevő blogba. Tudom, hogy jó recept. Csak azért nem szeretek a V betűs névvel dobálózni, mert túl sok sztereotípia és az ok nélküli elutasítás a köztudatban. Mindig könnyebb lesz ítélkezni, mint utánanézni. Ha nem bírod őket, akik a vágóhídhoz láncolják magukat és ott tüntetnek, gondolj arra hogy a jót akarják mondani, de kevéssé megválogatott eszközökkel adják elő az álláspontjukat.  Lehet azért ilyen drasztikusak, mert az emberiség és ez a fogyasztói rendszer a 24. órában van. Már rég nincs idő a finomkodásra. Ha ez sok, hallgass meg néhány egymásnak ellentétes álláspontot hogy melyik szakember, mire jutott, akinek ez a hivatása. A lényeg, legyünk nyitottak az új ízek és gondolatok irányába.  A paleo számomra megadta azt amire vágytam, hama...

  Sziasztok!  Volt tavaly egy időszakunk,amikor borzasztó nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a vegánságba. Hetekig kitartott és nagyon jól éreztük magunkat. Mi közöm nekem a vegánsághoz? Nem sok, csak most vagyok az újdonság első lépcsőjén. Meg is ingok, vannak olyan dolgok, amire még nem találtam praktikus, elérhető alternatívát, de ahogy egyre több idő telik el, könnyebb lesz. Nem szoktam mostanában recepteket feltölteni, mert én is változóban vagyok. Töltök fel a régiekből, de állandó dilemmában vagyok, hogy egy olyan gondolatot szolgálok ki a hallgatásommal, amit nem lehet sokáig fenntartani. Mi ez a gondolat: egyél húst naponta többször is, reggeli szalámi, déli rántotthús és esti "könnyed" gyros formájában, öntsd le tejföllel, b#sszál bele fél liter tejet egy adag palacsintába és töltsd meg negyed kiló túróval, mert finom, mert jól esik.   Belegondoltál már abba, hogy mi lesz ennek a következménye a testedben? Fél, egy vagy 10 év múlva? Vagy majd ha kijö...

 Foszlós lemezes csigák Csak épp akkor sikerül keményebbre, mikor megpróbálkozol azzal a bátorsággal, hogy elviszed vendégségbe. Nem vagyok a háziasszonyok gyöngye, de mentségemre legyen mondva igyekezem. Újév alkalmával gondoltam összekötöm a kellemest a szemrevalóval, sütök egy Pavlova tortát vendégségbe. De megkaptam itthon azt a kritikát, hogy az ilyen recepteket akkor durrantom el, amikor villantani akarok. Gyakorlatilag egy kirakat konyhatündér vagyok. Ellenben a saját családomat arra kárhoztatom, hogy egészséges és/vagy száraz "szemetet" egyen.  Ritkábban igaz, de kerül nálunk az asztalra somlói, gesztenye püré, tiramisu is, csak ilyen csata helyzetben a győzelem fontosabb, mint az objektivitás. A Pavlova aznap este fel lett tálalva vacsora után, én protestáltam és csak akkor ettem belőle, amikor már senki sem látta. Másnap reggel pedig elkészítettem ezt a mutatós hulladékot.   Nos, egy ilyen kiszólás után elogndolkodik az ember, hogy miért érdemes törnie magát há...

Elnézést a képekért, a garázsba kellett kilógnom vele, hogy ne lássanak meg.  Sziasztok!  Annyira vártam a karácsonyt ez évben. Megveregettem a vállam utólag, egész jól reagáltam a karácsonyi őrültekházára, úgy hogy minden este rászántam egy órát, másfelet, hogy valamilyen előkészületet tegyek. Nem akarom magam fényezni, de félidős terhesen leszervezni egy vacsorát, tiszta házban várni a vendégeket (hála a férjem segítségének), gasztroajándékot készíteni, úgy hogy előtte egy héttel végigrohant egy 2 napos orrfolyás, levertség vírus mindhármunkon... azért a mosogatást a nagy napon már átengedtem a mamáknak.   Olyan örömmel töltött el, amikor tudjátok, jönnek délelőtt a rokonok felpumpálva adrenalinnal, hogy: mit segíthetek? mert arra van mindenki agya berendezkedve, hogy meg kell szakadni a készülődésben és a háziasszony dögöljön le a halászlé mellé zsibbadó háttal és feldagadt vádlival.  Az örömöm az volt, hogy ilyenkor azt mondhattam: csak tedd ki a sütidet ha akaro...

Sziasztok! Jaj de régen voltam itt. Nehéz időszakon vagyunk túl, amikor még voltam olyan kis zöld, hogy problémát okozott a többi ember véleménye és rosszindulata, akkor nem gondoltam, hogy a 2020 nekünk is tartogatja még a magunk tragédiáját. Sohasem hittem, hogy vannak elátkozott évek, csak abban hittem, hogy vannak jó és rossz dolgok, amik megtörténnek, amin nem mindig van befolyásunk. Apukám nagyon beteg volt tavasszal, huszárosan hamar kijött életveszélyes helyzetből. Mi is kihevertünk egy veszteséget és egy pozitív rákszűrés izgalmát, amikor végül kiderült, hogy nincs bajom. Azt hittem ennyi volt. Másfél hónapja a férjem apukája kapott egy diagnózist, amivel nem lehetett mit kezdeni. A három betűs halál, amitől fiatal és idős, mindenki retteg. Addig reménykedtünk is, amíg kiderült, hogy olyan súlyos hogy már csak az Isten tenyerén van, ő dönti el mennyi ideje van. Még mindig reménykedtem, hogy meg tudja érni az április végét, amikor megszületik az unokája, a mi más...