Répatorta desszertnek és reggelinek kiváló...khhhm: vegán
Sziasztok!
Még egy üdvös szombat este,bár a söröm alkohol mentes, de azért így is átérzem az írás és a szabadság, nem utolsó sorban a saját hallható gondolataim sodrását.
Nem problémázok azon hogy elég jó e egy vegán édesség egy mindenevő blogba. Tudom, hogy jó recept. Csak azért nem szeretek a V betűs névvel dobálózni, mert túl sok sztereotípia és az ok nélküli elutasítás a köztudatban. Mindig könnyebb lesz ítélkezni, mint utánanézni. Ha nem bírod őket, akik a vágóhídhoz láncolják magukat és ott tüntetnek, gondolj arra hogy a jót akarják mondani, de kevéssé megválogatott eszközökkel adják elő az álláspontjukat.
Lehet azért ilyen drasztikusak, mert az emberiség és ez a fogyasztói rendszer a 24. órában van. Már rég nincs idő a finomkodásra. Ha ez sok, hallgass meg néhány egymásnak ellentétes álláspontot hogy melyik szakember, mire jutott, akinek ez a hivatása. A lényeg, legyünk nyitottak az új ízek és gondolatok irányába.
A paleo számomra megadta azt amire vágytam, hamar lefogytam. De besokalltam a sok hús és tojás fogyasztástól. Bővebben leírtam egy másik írásban, miért álltam rá más vágányra. Sajnos a váltás nem olyan könnyű, ha csak te akarod ezt egy családban, de a többiektől elegendő nekem néhány kompromisszumos étel elfogadása, nekem is ezt kell tennem az ő javukra. Nem akarok rájuk erőltetni semmit, hiszek a jó példa erejében és ragadósságában.
A héten nem tudom mi ütött belém, sütési kényszerem volt. Minden nap ért valami olyan inger, hogy azt mondtam, teljesen mindegy, hogy fáradt vagyok e, hosszú lesz e az esténk, meg kell sütnöm AZT. Lehet, hogy mások ezt intő jelnek tekintenék, hogy ne a családomtól várjam el, hogy ennyi sütit zabáljon, hanem menjek el egy cukrászdába dolgozni.
Ne gondoljatok dobostortára, vagy Rigó Jancsira, elég egyszerű az ízlésem, engem már néhány darab ropogós maggal, szaftos tésztával el lehet varázsolni. Boldogan falatoztam a kórház előtt várakozva az ultrahangra azt az almás zabpelyhes szeletet, amit reggelire vittem magammal, tudtam, hogy nem tartósítószert, ízfokozót, szulfidos karamellt juttatok be a rendszerbe. Hanem egy olyan kő egyszerű reggelit, aminek hozzávalóit egy kezemen meg tudom számolni és utána hosszú, várakozással terhes órákkal később: még boldogan lesétáltam (6 hónapos terhesen) a csodálatos tavaszi napsütésben 3 km-ert (láttam egy mókust egy méterről!), félúton beszálltam a férjemhez, bementünk az irodába és hazaérve megfőztem az ebédet, úgy hogy az éhség gondolata fel sem merült bennem.
Nem is feltétlenül kell több a boldogsághoz.
De a répatota... az szerelem volt első látásra. Még évekkel ezelőtt osztottam meg itt egy klasszikus receptet, de ahogy öregszem, próbálom reformálni a régi dolgokat. Az az álmom, hogy úgy zabáljam a sokadik szeletet, hogy nem kell törődnöm a későbbi retorzióval. Nem csak a kalóriákra gondolok. Ne csak egy bűnbeesés legyen a desszert, hanem egy lakoma a testem sejtjeinek is, egy él-elem.
Ha a cukrot és a búzalisztet nem számoljuk, többé-kevésbé sikerült is, bűntudat és önmarcangolás nélkül fogyasztható.
Hozzávalók:
320 g "liszt" szárazanyag (ezt nálam az épp aktuális magok és gabonák adják ki ennél került bele: kókuszreszelék, őrölt nyers napraforgómag, egész zabpehely, őrölt zabpehely, őrölt lenmag, finomliszt)
több a rost, jobban megdolgoztatja a beleket, jobb mint csak beleborítani a finomított lisztet
1 kk őrölt gyömbér
1 tk őröt fahéj
200 g reszelt répa
100 g cukor
vanília
100 g dió, egészben és durvára vágva, de itt érvényes a magok alaptézise: minél több, annál jobb szabály
2 dl zab/kókusz ital, vagy csak pőrén víz
1 dl olivaolaj
só
0,5 csomag sütőpor
mazsola
opcionális: kandírozott narancshéj
Elkészítés:
Készítsük elő a lisztet. Daráljuk meg amit kell, adjuk hozzá a cukrokat, sütőport, egyszóval minden száraz anyagot, fűszereket. Jöhet a mazsola, a dió és a narancshéj.
Reszeljük bele a répát. További ötlet, ha nincs elég répa otthon, reszeljünk mellé egy almát is, elrontani nem fogja, sőt. A savassága a sütőport jobban beindítja, levegősebb lesz.
Öntsük rá a zabtejet és az olajat. Dolgozzuk össze, hogy egynemű, önthető masszát kapjunk.
Kiolajoztam egy kb. 15x25 cm-es üvegtálat. Beleborítottam. Előmelegítettem a sütőt 170 fokra. Légkeveréses módon, tepsi aljában gőzölgő forró víz. Nagyjából 35 perc alatt készre sül, de tűpróbával ellenőrizzük le.
Amikor kivettem, még ropogott a teteje, kár hogy akkor nem kóstoltad, csodálatosan finom volt!
