Le Café de Capucine

Tudom, a brownienál szokták használni a vaniliás változatra a blondie kifejezést. De ül a megnevezés, mert olyan visszafogott, szelíd kis reggeli, hogy az ember mindenképp el akarja "rontani" egy kis finom tejeskávéval, semmiképp espressoval! Ma reggel jutott eszembe hogy réges rég nem készült ilyen a háztartásunkban majdnem 3 éves bejegyzést kellett előbányásznom, hogy az arányokat megnézzem. Ezért is döntöttem úgy, hogy változtatásokkal ugyan de leírom. Napok óta ködös idő van itt a keleti végen, Debrecenben. Gyerekkorom óta imádom a ködöt, lenyűgöz, legszívesebben belebújnék és bizony nem is látszanék ki belőle. Ma reggel is erre ébredtem, hétvégenként ki szoktam settenkedni a konyhába és főzök egy kávét, közben kábán kibámulok az ablakon keresztül a parkra és a nagy tölgyfa lombjára, ha lefőtt, rávetem magam az aktuális agymenésemre ami épp érdekel. Például ezen a hétvégén kender pozdorjából épült házak építését néztem, vagy a mézkészítés, vagy a fürjtojás beltartalmi

Most olyan dolgot csinálok, amire még nem volt példa ezen a helyen. Egy másik ember fényképét használom fel egy recept illusztrációjaként. Sötét volt mire elkészültem vele, sárga paca ilyenkor minden, a fiúk felzabálták a nagy részét, ugyanis vendégünk volt!   Ha vannak olyan idővel, profi műtermi cuccokkal, fényképészeti jártassággal rendelkező ételfotósok akik feltöltik a világhálóra a megkomponált és gyönyörű képeiket ugyanarról az ételről, remélem nem haragszanak meg rám. Forrás: https://www.pinterest.com/pin/300193131391411903/ , vagy flourandaprons.com  Miután megostoroztam magam eléggé a plágium miatt, jöhet a recept. Te, kedves olvasóm ha követted a blog életét észrevehetted, hogy évekkel ezelőtt már csináltam húsgombócos spaghettit, DE az nem volt megtöltve. Finom volt, jót ettünk belőle, de mivel csak főztem és nem sütöttem, nem volt olyan koncentrált paradicsomos íze, mint most. Ha lenne rá kapacitásom ezentúl mindig sütném a bolognainak való adagot, mert sokkal fin

 Hetek óta várakozik a gépemen ez a fotósorozat, végre tovább adhatom Nektek! Minden képben van olyan ami megfogott, de ezt az abszolút kedvencem. Mindig szerettem volna ilyen helyen lakni, egy ilyen tetőteres elefántcsont toronyban. Na igen és itt látszik a legtöbb háztető.   Az hogy gyerekkorom egy fontos filmje ezt említi: Tökéletesség? Inkább a hibái olyan szervezetten kapcsolódnak egymáshoz, hogy tökéletes egységet alkotnak! Ez jutott róla eszembe. Ez a képsor az esetlegesség, a keresetlen pillanatok összessége, aminek hátterében a világ talán legikonikusabb nagyvárosa, Párizs. Sok kérdés felötlött bennem mikor megnéztem őket. Vajon azok az emberek, akik belekerültek utólag megtudták ezt? Vagy meglepődve ismerték fel magukat a világhálón? Hogy jutott be ennyi házba a fotós? Ennyi barátja van, akinél kiülhetett az egyik ablakba, hogy keresse a tökéletes képet, úgy hogy közben a család a háta mögött nézte a tévét, vagy vacsorázott? Vagy bekéreczkedett régi lépcsőházakba és

Link: https://www.pinterest.com/pin/296111744223694555/ Tudom, blogot írni úgy érdemes, ha nem hagyod ebek harmincadjára a kedves olvasókat. Jutott minden a hétvégére egy kis pihi, egy kis munka, egy kis vendégség. De minden más elvégzése közben ott volt a kitörölhetetlen tervezgetés és jegyzetfüzetbe lefirkantott ötletelés a házunkkal kapcsolatban. A születésnap gyönyörűen lezajlott, még egy kis torta is jutott az ünnepléshez, reggel is, délbe is. Minden hivatalban felköszöntötték P.-t és megjegyezték, milyen szép ajándékot kapott. Aznap este akartunk még delíriumban, egymás szavába vágva, ittasan tervezgetni in situa, de olyan fáradtak voltunk, hogy inkább ettünk és aludtunk. Anyukám kérdezte: Nem örültök neki, vagy mi van? Miért nem beszéltek róla? Örvendezünk neki egymás között. Nem beszélünk róla, mert az emberek személyük elleni támadásnak és kicsúfolásnak vélik, hogy két kis kófic házat vegyen magának. Tisztán elcsábulásból: armeria maritima: pázsitszegfű Ez van

Szépen belelavírozunk az őszbe és határtalan a boldogságunk. Az emberek, mintha éreznék az oktalan jókedvet, amit a fiatalságunk, az egymás iránti ragaszkodásunk, szerelmünk, a lehetőségeink miatt látunk. Van aki velünk együtt örül, a másik fajta minden eszközét beveti, hogy rövidre zárja az optimizmust. Nem engedjük magunk, bármilyen idióta is, csak mosolygunk és arra gondolunk, hogy ha vége milyen örömmel adjuk át magunk a tervezgetésnek. Most már olyan HÁZasok lettünk, akiknek van egy telek is a lak mellé. Csúnyácska, kicsi, de mi dolgoztunk meg érte. Ennek fényében már megérte minden hétvégi reggel, amikor egy keksz volt a reggelink, amit útközben rágtunk szárazon, vagy egy kis termoszos kávéval. Vagy téli sötétben keresni olyan házat, ahol sem közvilágítás, sem házszám nincs. Vagy mikor a szakadó esőben egyikünk tolta, másik vonta az autót, ami beleragadt a sárba és a csúfolódó ügyfél nevetve köszönt oda, úgy örült a nyomorúságunknak. A vasárnap esték, amikor a szerencsétlen

Hogy miért nem akarom a csodálatos ősz legjellemzőbb növényét felhasználni? Mert augusztus közepétől kezdve úgy önti el a narancssárga, elnézést sütőtöksárga ötletek és receptek sokasága a nemzetközi platformot, hogy érdekelt, van e valami ezen túl. Van már sütőtök-lattés  tea (borítékolható nap a wc-n), van aki hasábokra vágja és sült krumpli helyett készíti köretként. Ki tudja az utóbbi még engem is érdekelne. Annyi sok csodás dolog van az őszben. Például, a vadgesztenye, a pirosló alma, a kései körték, a makk, a hidegtől megcsípett kökény, az izzó vörös csipkebogyó. A szeptember a székelyeknél a Földanya hava. Milyen szép megnevezés! Ezt a bőséget, az érett színeket olyan jó lenne viszontlátni az otthonokban. Összeválogattam néhány filléres dekorációt, amiért legközelebb akár te is lehajolsz hazafele. 1. Faleveles mobil. A csaj megfestette, kiszabatta és belenyomatta az erezetét a levélnek... a gyerekeivel. Megengedem, hogy te lehajolj és szedj 10 levelet, hogy kiváltsd e

Igen, az a kis bódé balról. Ha le akarnátok bombázni ezt a csodálatos épületet, tudjatok róla, ha a pottyantósnál kezditek a rohamot, leomlik a fal, amúgy bevehetetlen. A predjamai vár régóta benne volt az agyamban, ismertem a képet róla, de nem is gondoltam, hogy tényleg létezik, annyira meseszerű és építészetileg szinte kivitelezhetetlen. A földrajz könyvemben az egész országra szántak másfél oldalt, az iparral szemben nem kaptak helyet az építészeti emlékek. Az utolsó napunk reggelén elindultunk, a tengerparttól 70 km-re található, kis hegyi falvak mellett haladtunk el, szerencsére a vasárnap itt is vasárnap, kevesen voltak az utakon. A vár nagyon összetett rendszer, az épített rész mögött található egy másik lakhatási lehetőség, ugyanis párkányokat alakítottak ki a hegy gyomrában, ahonnan be lehet látni a völgyet, világos volt, volt vízellátása és kívülről nem láthatsz semmit, pedig több száz embert lehetett oda elszállásolni. Tetszetős várörző, láncos kutya vasból.