Le Café de Capucine

Anyukám ajánlotta ezt a filmet, szörfözés közben találta a neten. Nem szoktam az Álomhajó, vagy a megfilmesített Danielle Steel regények ajánlásának engedni, de annak idején én is meg akartam ezt nézni moziban. De az élet csak elhalad a munka mellett, ha az ember nem figyel a mindennapok minőségére, ahogy ez a darab is hangsúlyozza. Belemehetnék abba, hogy milyen üzeneteket adagoltak nekünk akik elkészítették, de van olyan, hogy nem érdekel, csak kicsit gyönyörködni akarsz. Itt azt maximálisan megkapod. Nézzétek meg, itt van. Ez a film olyan, hogy nem tudod, hogy elég már ennyi cukormáz és food porn, francia la vie en rose, gombavadászat, cuki karakterek sokk 2 órában, vagy épp elegendő. Nekem most nagyon jól esett.

Kép forrása: http://athenatradewinds.com Külön boldogsággal tölt el, hogyha látom, hogy helyi cégek, becsületesen dolgozva érnek el eredményeket. Persze csak szolidan, de végre jelen vannak és kapható a termékük! Voltak olyan döntéseim amelyeket most már x évvel a meghozásuk után látok beteljesedni és még az hogy nem bánom meg, azóta is büszke vagyok rá, hogy kitartottam mellette. Ilyen döntés volt az, hogy fokozatosan dobálok ki mindent az étrendünkből, a háztartásunkból, a kozmetikai polcunkról, aminek az egészségünk nem örül hosszútávon. Persze nekem is vannak bűnös szenvedélyeim, nem tervezek minden jót kiiktatni. Az egyik jó döntésemnek érzem azt, hogy odafigyelek arra, hogy milyen olajokat használunk a konyhában. Nem akarok sznob lenni és bedobni egy egzotikus növény nevét, hogy csak ezt használom. Minden olajnak megvan a saját jótéteménye az emberi szervezetre, csak jobban meg kell ismerni őket. Hiszem azt, hogy gyógyszerként tud segíteni annak, aki él vele. Nemcsak az

Kép forrása: heatherlikesfood.com Közeledik a nyár, bár a kezem fázásából másra következtetek. Amúgy naptár szerint közeledni fog, így szerencsére egyre több bográcsolás, sütögetés illatait viszi a szél hétvégenként. Ilyenkor mindig olyan boldog vagyok, mert azok az emberek jókat beszélgetnek, söröznek, ahogy a tűz mellett állnak. Minden társaságban akad egy olyan, aki kéretlen tanácsokkal látja el a szakácsot... pl: azt a jobb oldalit megfordíthatnád, mert megég vagy egy másik klasszikus: nem raktál kevés vizet/sót/olajat a hús alá? De mindenkinek megvan a helye a rendszerben és végső soron jót eszünk és végül jól leszünk ettől a szociális és kulináris dózistól a következő hétfő reggel, amikor a kimeredt maradékot pakoljuk nagy boldogan, mert érezzük rajta azt az archaikus és csodálatos füstös ízt, amit semmi sem pótolhat. Egy ilyen receptet szeretnék közkézre adni.  Sütőben a lusta háziasszonyok is elkészíthetik hét közben, hévégén azért érdemes az utolsó simításokat elvégez

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ha megtehetjük, akkor szeretünk szépen komótosan reggelizni hétvégén. A kellemeset összekötöttem a hasznossal, amikor összeszedtem a megszáradt kenyereket a hűtőből és abból készítettem egy ún. kenyérpudingot. Milyen más érzet ezt mondani? Ez a színtiszta marketing: nem áztatott szikkadt kenyérnek hívjuk, hanem kenyér pudingnak. Mindig keresek és meg tudok örülni a mentő recepteknek, amik lehetővé teszik, hogy egy lesajnált hozzávalónak új élete legyen. Paraszt gyerek vagyok, arra voltam mindig szocalizálva, hogy ételt kidobni a legnagyobb tiszteletlenség, ma is e szerint élek és rosszul érzem magam, ha kénytelen vagyok ilyet tenni. A 9gag nem csak a macskás gifek és a filmes poénok lelőhelye, hanem olyan kisfilmeket is lehet nézni, amely érdekes recepteket mutat be. Ezt is onnan szedtem, de nem ez lesz az utolsó, amit kipróbálok. Kicsit finomítottam a cukor és a nutella mennyiségén, ezen kívül joghurtot használtam krémsajt helyett, mert spúr

Egy a témában megjelent könyv Sokszor hallom idős emberektől a "remény" hangját: - Hát, ahogy a dolgok állnak a világban, nem lennék most fiatal! Mindig vallottam, hogy csak a gondviselés szülesztett engem ide 1986-ban, akkor most van dolgom, itt és most, hiába egyet értek velük. A most problémáját szeretném tudatosítani veletek. Ugye milyen kényelmes megvenni a gyümölcsöt, akciósan venni a teát vagy a kávét... vagy akármit? Valahol hallottam még évekkel ezelőtt, hogy ha te úgy érzed jó üzletet kötöttél, azért bizony más fizeti meg az árát. Lehet hogy azért mert nem kapja meg a bért, amit megérdemelne, vagy egyszerűen a saját nyomorúságával és végül életével fizet. Lehet, hogy nem tudja mondani, mert ő csak egy állat, vagy egy növény. Évek óta olvasok erről a problémáról, azóta látom, hogy vészesen közeledik, mióta az itthoni sajtó is megszánta a témát és a kis színesek közé szerkeszti az állatkerti kölyökállatok születése után 2 mondatban!!! Hozzá mondhatná Szel

Nem tudom, hogy Önök/Ti hogy vannak/vagytok vele, de nálunk az ember hatodik érzékétől vezérelve mindig akkor ér haza, amikor nálam a konyhában elszabadulnak az indulatok, összecsomósodik a szósz, kiborul valami, vagy a legrosszabb: a szűkös helyre benyomkodott műanyag dobozkák, egy óvatlan mozdulat következtében jengaként gurulnak szét a konyha padlóján. Amikor garantáltan szidom mindenki ku...a anyját, mint Elisa Doolittle a My fair ladyben a derby-n, akkor hallom a motozást a zárban és csilingelve megszólal P., mint egy régi amerikai filmben (a képzeletbeli filckalapot pördítéssel rádobja a fogasra): - Megjöttem drágám! Na, ki van itthon? Tegnap is ez volt. Mivel megígértem magamnak, hogy uralkodom a bennem lévő sárkányon, csak megálltam a konyha ajtójában és annyi válaszoltam: - Szia! Örülök, hogy itthon vagy, de a jövőbeli veszekedések elkerülése végett, kérlek ne közelíts.    Garantáltan ott volt pár percen belül mert kíváncsi és biztosított róla, hogy a úgy is két pofára f

El kellett telnie majdnem 30 évnek az életemből, hogy egyek egy szabolcsi töltött káposztát! Múlt hónapban voltunk egy esküvőn, ahol a hagyományos kapros, ecetes-vizes káposztát szolgálták fel ÉS az északi rokonságnak tisztelegve, szatmári fajtát. Húúúú! Soha életemben nem gondoltam volna, hogy el tudnak úgy készíteni töltött káposztát, amiből 3x szedek újra és utólag is csak azt bánom, hogy ettem a levesből, mert ha nem, még fért volna.  A visszatérő olvasók érzékelhetnek az ízlésemben egy természetellenes vonzódást a paradicsomos ételekhez. Lehet, hogy a gyerekkori megvonás az oka: traumatikus élmény az, hogy anyukám számára a bolognainak csúfolt étel nem volt más, mint tészta és darált húsból főzött klasszikus pörkölt (mert ő nem szereti a paradicsomot). Még a hideg is kiráz tőle, így elrontani a tökéletes gyermek vágyálmot és egy száraz, fojtós bűntetésként feltálalni, a másik szentségtöréssel: ketchup, mint A paradicsomos íz a kajában. Ő így tanulta, belátom. Szerencsére megt

Tegnap este mikor nekikezdtem este a vacsorának hirtelen és mazoista ötletem támadt. Rántott húst csinálok! Szinte sohasem szoktam, de a lelkünk vágyott egy kis hazaira.  Sajnos az embernek ez a kedvenc étele, én is szeretem, szó se róla, de megcsinálni???? Körülményes, sok piszokkal jár, sok olajat használ, ami szeret az ember szemébe csapni. Visszatérve a tegnap estére sikerült úgy megcsinálnom a rántott húst, hogy P. nagyon boldog volt, 2. három evk olajat használtam hozzá összesen, 3. nem kellett ott állnom mellette és nézni hogy sül és leég e, 4. Személyes diadal: úgy fel tudtam vágni egy csirke mellet, hogy 8 szép nagy, lapos darab lett belőle.  Nem klopfolt, nem csontozott. Mert a kutyáknak is kell egy kis nasi.    Sütőben sütöttem, durván 20 perc alatt meg is sült, félidőben megfordítottam. Emberek, nem száradt ki, kivül ropog, belül omlik! Győzelem! Olvastam a recept leírásban valamelyik recept oldalon hogy kevéske olajat kell spriccelni a tetejére. pff. Na gondoltam

Tudom, a brownienál szokták használni a vaniliás változatra a blondie kifejezést. De ül a megnevezés, mert olyan visszafogott, szelíd kis reggeli, hogy az ember mindenképp el akarja "rontani" egy kis finom tejeskávéval, semmiképp espressoval! Ma reggel jutott eszembe hogy réges rég nem készült ilyen a háztartásunkban majdnem 3 éves bejegyzést kellett előbányásznom, hogy az arányokat megnézzem. Ezért is döntöttem úgy, hogy változtatásokkal ugyan de leírom. Napok óta ködös idő van itt a keleti végen, Debrecenben. Gyerekkorom óta imádom a ködöt, lenyűgöz, legszívesebben belebújnék és bizony nem is látszanék ki belőle. Ma reggel is erre ébredtem, hétvégenként ki szoktam settenkedni a konyhába és főzök egy kávét, közben kábán kibámulok az ablakon keresztül a parkra és a nagy tölgyfa lombjára, ha lefőtt, rávetem magam az aktuális agymenésemre ami épp érdekel. Például ezen a hétvégén kender pozdorjából épült házak építését néztem, vagy a mézkészítés, vagy a fürjtojás beltartalmi

Ma úgy megörültem annak hogy emberi időben, még akkor hazaértünk hogy nemhogy világos volt, olyan korán volt, hogy igazából rámondhattuk az ételre hogy ebéd! Mert már kaptunk néhány mosolyt amikor beestünk valahova 5-6 körül, rágva a küszöböt és odavakkantottuk, hogy ebédelni óhajtunk, mert akkor jutottunk odáig. Volt itthon kiolvasztva egy kis marha felsál, sok zöldséggel, hirtelen megsütve, olajos magvakkal készítettem el. Tudom kedves gasztro tudorok, akik vetitek a keresztet, egy felsált így szentségtörés elkészíteni, de a fent feltüntetett idő állt rendelkezésemre és egy éhes ember várta az a ritka alkalmat, hogy.. tudjátok. Talán nem meglepő: egy ilyen gyönyörű alapanyagból nagyon jót ettünk. Ha el akarom bagatellizálni a dolgot, azt mondom, hogy csak feldíszítettük egy kis hordozóanyaggal ezt a csodálatos ízt. Hozzávalók: 2 dkg vaj 3 gerezd fokhagyma 25 dkg marhahús 200 g brokkoli 50 g sárgarépa fél evk só egy fej vöröshagyma fél marok mazsola fél fej citrom

Ez az étel egy mérföldkő volt a közös életünkben. Örültem, hogy hamarabb hazamehettem és mire a magas Ő hazaér, kész is volt a vacsora. Lelki szemeim előtt már láttam elbizakodottan azt, hogy finomat vacsorázunk, koccintunk egy pohár borral és...kotkodács, kotkodács! Kitérő: A How I met your mother-ben nagyon jól megfogták ezt a dolgot, amikor a gyengébb nem képviselői és Ted romantikus dolgokról beszéltek, a pasik agyában csak kotkodácsolást lehetett hallani. Ők így védekeznek a plusz információk ellen.    Ez volt az első olyan étel, amikor az ember protestált, hiába volt éhes, hiába kifázott az esőben. Ő egy nyers répával a szájában kinyitotta a hűtőt és tüntetőleg elővett egy zsömlét és inkább főzött magának néhány virslit. Mármint addig kereste a frankfurtert, hogy sóhajtottam egyet és a kezébe adtam, nagyon szomorú voltam, szívem szerint azt mondtam volna, hogy keresse meg magának. Azzal vigasztaltam magam, hogy minden párkapcsolatban előfordul és hogy a családom már reagál

Most olyan dolgot csinálok, amire még nem volt példa ezen a helyen. Egy másik ember fényképét használom fel egy recept illusztrációjaként. Sötét volt mire elkészültem vele, sárga paca ilyenkor minden, a fiúk felzabálták a nagy részét, ugyanis vendégünk volt!   Ha vannak olyan idővel, profi műtermi cuccokkal, fényképészeti jártassággal rendelkező ételfotósok akik feltöltik a világhálóra a megkomponált és gyönyörű képeiket ugyanarról az ételről, remélem nem haragszanak meg rám. Forrás: https://www.pinterest.com/pin/300193131391411903/ , vagy flourandaprons.com  Miután megostoroztam magam eléggé a plágium miatt, jöhet a recept. Te, kedves olvasóm ha követted a blog életét észrevehetted, hogy évekkel ezelőtt már csináltam húsgombócos spaghettit, DE az nem volt megtöltve. Finom volt, jót ettünk belőle, de mivel csak főztem és nem sütöttem, nem volt olyan koncentrált paradicsomos íze, mint most. Ha lenne rá kapacitásom ezentúl mindig sütném a bolognainak való adagot, mert sokkal fin

Hogy miért nem akarom a csodálatos ősz legjellemzőbb növényét felhasználni? Mert augusztus közepétől kezdve úgy önti el a narancssárga, elnézést sütőtöksárga ötletek és receptek sokasága a nemzetközi platformot, hogy érdekelt, van e valami ezen túl. Van már sütőtök-lattés  tea (borítékolható nap a wc-n), van aki hasábokra vágja és sült krumpli helyett készíti köretként. Ki tudja az utóbbi még engem is érdekelne. Annyi sok csodás dolog van az őszben. Például, a vadgesztenye, a pirosló alma, a kései körték, a makk, a hidegtől megcsípett kökény, az izzó vörös csipkebogyó. A szeptember a székelyeknél a Földanya hava. Milyen szép megnevezés! Ezt a bőséget, az érett színeket olyan jó lenne viszontlátni az otthonokban. Összeválogattam néhány filléres dekorációt, amiért legközelebb akár te is lehajolsz hazafele. 1. Faleveles mobil. A csaj megfestette, kiszabatta és belenyomatta az erezetét a levélnek... a gyerekeivel. Megengedem, hogy te lehajolj és szedj 10 levelet, hogy kiváltsd e

Egy kis lisztecse, egy kis cukrocska, egy kis olaj és az asztalra tehetsz egy desszetet a családnak. A neve "Depression cake", vagyis válság torta. A másik elnevezése: Wacky cake: Buggyant torta. A nagy gazdasági válság Amerikában olyan sebeket okozott a kollektív tudatukban, hogy a válság ételek a mai napig közkézen forognak. Egyet jelentenek az otthon ízével.  Csak azért próbáltam ki, mert annyira nincs benne semmi. Nem néztem ki többet ebből a receptből mint egy égett ragacsot. De Nagyon finom! Nincs benne tojás, vagy tejtermék. Sőt, még egy külön tál sem kell, amiben összekeverjük, csak a sütőtál, a végén gyönyörűen kiesett belőle. Háhá, eggyel kevesebb mosogatnivaló! Ha a hozzávalókra gondolok, az egész belekerült 100 ft-ba. A másik dolog, hogy 5 perc összeállítani, fél óra alatt készre sül, eltelik 10 perc és már ehetitek is. Tört dióval és kevés csokoládéval kevertem fel. A tetejére beáldoztam egy doboz mascarponét. Kicsit gazdagabb lett, mint az éra, de