Csini-terápia
Jó párszor emlékeztetnem kell magam a panaszkodós énemnek, hogy tegye vissza a kis pofiját alapállásba és a morális és fizikális vérnyomás kilengéseit ne vegye olyan komolyan. Csak legyen hálás, hogy van munkája, hogy nem egy macskához megy haza és hogy lyuk van a fenekén. Egyre nehezebb szó nélkül hagyni, vagy csak magamban dühöngeni olyan dolgok miatt, amikre nem tudok megoldást, mert alapjaiban kellene az emberi kapcsolatokat és szokásrendszereket megreformálni. Egyedül nem megy, minden birkával nem tudsz leállni vitatkozni! De gyarlók vagyunk, csak homokba dugjuk a fejünk. Múlt héten olvastam egy viccesnek tűnő, de ideiglenes megoldást nyújtó kis gondolatot az ilyen helyzetekre. Szabad fordításban így hangzik: "Sz@r napom van, mindjárt veszek valamit a neten és jobb lesz." Gondolom, a bevezetővel megcsináltam a jó hangulatot, mutatnék néhány darabot, ami tetszett: Egy ruhába fojtom minden csalódottságom, az emberiség iránt érzett szomorúságom és jó fogyasztóként f...