Le Café de Capucine

Most van szezonja a cukkininek. Nagyon szeretem. A fősulin sütőben sütöttem meg magában, fokhagymával kenyérmorzsában. Bújtatva szoktam felhasználni, szeretjük a zöldségeket. Nem is tudom, szeretek játszani azzal, hogy úgy etetek meg zöldséget a többiekkel, hogy nem is tudnak róla. A leendő gyermekeim reszkessenek, milyen egészséges dolgokat fognak enni, megsejtés nélkül! Háháhá, de gonosz vagyok! Nos, hétvégén ezen sütöttem meg a húst, nagyon jót kajáltunk belőle. Szaftosra vagy ropogósra sült a cukkini, a hús zsírjában, sok fokhagymával. Nemrég egy cukkinis süteményt próbáltam ki, tegnap pedig belereszeltem a bolognaiba készülő paradicsom szószba és bingó! Ezentúl amikor ilyen étel készül nálunk, csakis így. Eddig sárgarépát reszeltem bele, mert Gordon (Ramsey) így mutatta, de cukkini lehet a nyári verziója.    Lerágott csont, alaprecept a bolognai, épp ezért nem tudom feldolgozni, hogy miért kell porból vagy előre elkészített, üveges tésztaszószból elkészíteni. Így is ...

Nincs madarunk, de ha lenne, félthetné a ropogtatni valóját. Jártatok már úgy, hogy valami bizarr dolog keletkezett abból, hogy túl sokat hajtottatok a szakácskönyvben és magad sem érted, de a recept átváltozik egy másik sütivé. Vagy hogy a rántott húsról lassan leázó panír juttatja eszedbe, hogy a tea lábosa is a tűzhelyen maradt az olajé mellett? A 2. bakit a rádióban hallottam. Az első megtörtént velem ma és megsütöttem. Az esős időre való tekintettel csokit akartunk, sötéten, bűnösen sötéten. P-nek mérsékelten. A hét kipróbálásra szánt új gabonaféléje a köles. Utánaolvasok ilyenkor, elájulok, hogy milyen egészséges és csinálok belőle valamit. Van amikor nem olyan átütő, fura ízű vagy csak főtlen, például a hajdina. De a köles esete egészen más. Most sült meg a fura sütim, de olyan jó lett, hogy gondolkodom egy nagyobb készlet beszerzésében és máris olvastam egy nagyon csábító sós főételt is, Amit hamarosan megsütök Az madaras  francia hiperben találom ezeket az agymenés...

Nem rég fedeztem fel ezt a kedves embert, a nyugodtságát, a bölcsességét. Jaj de sok ilyen emberre lenne szükség. Hallottam róla már régen (köszönöm, Ági), viszont most valahogy szembe jött az eső videója, aztán a többi egymás után. Olyan nemes lelkű ember, hogy mindenki aki hallgatja, maga is kicsit jobbá, méltóvá akar válni.  

Egy beszúrás a címhez: mi az, hogy forradalom?  Nem is szól ilyesmiről a film, nincs lázadás. Fura fordítás és címadás, szokás szerint, köszönjük.  "Na ki a fasza gyerek?-The man" kategória. A majmok bolygójával kapcsolatban ugyanúgy ültem be, mint a Godzillára: csak halvány emlékeim voltak gyerekkoromból egy olyan filmről, ami felületesen, oda oda nézve nem tetszett. Most nem számítottam túl sokra, mert a hetvenes években forgatott filmben, ha jól emlékszem, a majmok felöltözöttek voltak, a nőstények a divatnak megfelelő tupírozott hajjal. Ez már sok volt. Szabadság szobornak csak a fáklyát tartó keze kandikált ki, mint csattanó, hogy a fejünkre csapjunk, hogy ez nem egy fura párhuzamos univerzum, hanem kérem szépen a Föld, csak a távoli, fura jövőben. Jájáj sántít!!! Fogcsikorgatva inkább a pihenés kedvéért ültem be a moziba. Tudtam, hogy Andy Sarkis, alias Gollam fogja a fővezért, Cézárt "alakítani", vagyis, inkább a váza lesz. De ha tíz éve olyan jó volt, ...

Múlt szombaton fura és lelkes felkiáltást hallatott az ember, mikor 2 nap után találkoztunk: Megtaláltam a tökéletes zenekart az esküvőre! Értetlenül néztem, tudniillik, nekem meg sem fordult az igény a fejemben. Nekem csak a leevett inges, kigombolt, szintetizátoros alapra ráéneklő zenét ismertem lakodalmas zeneként. El sem tudtam gondolni, hogy van más is és tisztában voltam azzal, hogy nem olyan gyakori a jazz formáció esküvőn. De hát épp ez a szépsége annak, hogy az ember nem csak a saját igényei és gondolatai szerint él.   Nos, mikor én is elkezdtem magamban kimunkálni az igényt, hogy ne egy Dj hajlamokat érző egyszemélyes lap-top bandára bízzam a bulájt, belenéztünk a magyar szórakoztató ipar ezen bugyrába. Találtam egy oldalt, ahol az ajánlkozó zenészek és az épp helyzetben lévő kereslet találkozhatnak. A kigondolt zenekar még nem válaszolt az árajánlat kérő e-mailre. Ezért regisztráltunk, kiküldtük a segélykérésünket az éterbe és vasárnap óta jönnek a telefonok és aján...

Hogy ismerem e? Sajnos egy héttel ezelőttig nem voltam tisztában azzal, hogy ki ez az úriember és hogy milyen hasznos, színes, egyedi és gyönyörű életművet hagyott az utókor gyermekeire. Mert úti-képes könyveket írt, gyerekeknek. Zseniális. Miroslav Sasek életrajza Az ember alaptermészete kiviláglik abból, amiről beszél. Nekem bevallottam utazáskórom van. Megtanultam együtt élni a zsizsikes fenékkel és a visszatarthatatlan vággyal, hogy folyton alattam berregjen egy busz, vonat, repülő, autó. A munkám nagy mértékben lefoglalja ezt az igényemet, de ez sem tart attól vissza, hogy tervezzem a következő utazást. Az érdeklődésem már régen, iszonyú régen távolra kalandozik. Nem vagyok egy extrém alkat, nem vágyom Kamcsatkára (bár nagyon szép), nekem Európából kerültek ki a nagy ország-szerelmeim és korszakolható érdeklődésem. Adott időszakban elolvastam minden fellelhető útikönyvet az adott régióról és tiszta emlékem a nyári szünetemből, ahogy az izzadt, összefogdosott szemüveglencsémet...

Nos kérem szépen, ahelyett, hogy levezetném a künefe jelenség és fellángolás főbb pontjait, inkább egy mesével szeretném látványossá tenni ez a "kicsi, savanyú, de a miénk" narancsot. Vagyis süteményt.  Ezt a mesét szegedi főiskolás éveim első szemeszterén hallottam. Művészettörténet órán, a felhíguló információ veszélyeire hívta fel így a figyelmet a tanárom, Lénárt Sándor Római konyhájának egy szösszenetével, amit azóta is fel fel csapok, ha épp olyanom van és megkívánom az olaszos, mulattató gesztusokat és vehemenciát és hangosan végigperrrgetem az olasz kifejezéseket. Ajánlom mindenkinek tiszta szívből. Visszatérve, piszkosul vagánynak gondoltam, főzéssel példálózni egy művészeti fakultázson. Nos beidézném: A parasztasszony a kastélyban A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított...

Nem tagadom, az eljegyzés óta nem sok idő jutott álmodozni, arról milyen lesz a Mi esküvőnk. Furcsán ellentétesen hatott rám a bizonyosság hogy egy év múlva férjhez megyek. Nem akarok még alámerülni a ruhapróbák, a tüll és az esküvői-ipar rózsaszín és feneketlen bugyraiba. Egyre csábítóbb a kevesebb több felfogás. Jonas Peterson fotója. Hangulat, ruha, kompozíció: 5* Pedig évekkel előtte éjszakákat töltöttem azzal, hogy tortacsodákat kerestem a neten, részben az esküvő vágya vitt a szakácsiskolába is. Imádtam figyelni a menükitalálás, az ipari mennyiségek profi megfőzését és gyönyörű tálalását a rendezvényen. Es most itt vagyunk, fűzésben vagyok, hány diszkógömböt aggasson fel az esküvőn és lobbyzom azért, hogy az otthonunkba ne akarja mindegyiket hazahozni. Mennyi hülyeséggel próbálnak még több zsetont legombolni a hamvas fiatal aráról aki minden újjat, jobbat és szebbet akar mindenkinél és a feszengő, tárcájára sűrűn pislogó vőlegényt, aki csak izzad amikor a szervező csak kö...

Az élet és az ember leleményessége úgy hozta, hogy a héten meglátogattuk Kecskemétet. Összesen 1 órát töltöttünk ott, de még így is jutott idő megcsodálni a főterét. Villámlátogatás volt, kora délután már fitten, frissen a munkahelyünkön ültünk. Szóval készíteni kellett egy batyut, minden földi jóval, amit belepakolhattam este 11 órakor, egy másik munkanap végén. Szendvicske már előkerült Debrecen határában, kávé termoszban, sütike dobozban. Míg néztem egy mesét, addig összekevertem a tésztáját, tettem vettem, mosogattam, beledobáltam egy kis gyümölcsöt - épp rebarbarát és egy marék málnát találtam - és készre sütöttem 30 perc alatt. Szoktam hangoztatni, hogy ha egy ételre 10 percnél többet kell fordítani, az már nálam kiesett a receptes kosárból. Ez egy gyors dolog.    Finom lett, egyszerű, kávé mellé, akár uzsonnára jó választás. Figyelmeztetés: vagy nagyon jó baráttal/közeli hozzátartozóval edd, aki mákos foggal is szeret, vagy legyen nálad kis tükör és fogkefe....

Mindig dohogok akkor amikor régi, hangulatos épületeket látok a butaság és a kapzsiság, vagy csak az épp aktuális rendezési terv martalékává válni. Szerintem mindenkinek van ilyen vesszőparipája, én amikor ilyen  gyalázatot látok, fejben írom a blog következő bejegyzését a úgy róva az utat Libakert városrészig, nem kerülve a vitriolos és sokszor trágár szófordulatokat. A gondolat másik fele, hogy látok néha tendenciát az ésszerű, tiszteletre méltó felhasználásra. Elégtételnek érzem, amikor találomra rámutatok egy düledező, egyben nagyon bájos putrira, megjegyzem a címet - nagyon jó kis memóriagyakorlat a hétköznapokra - és legközelebbi mikrofilmes látogatásom alkalmával kikeresem az archívumból. Legalább ennyire tudok örülni akkor, amikor olyan project-el hoz össze a sorsom, hogy fiatalok, régi alapanyagból újat hoznak létre. Persze sokkal több odafigyelés a felújítás, nem egyszer kellemetlen meglepetések derülnek ki egy olyan ház esetében, aminek a kivitelezését elég volt egy ko...