Le Café de Capucine

A cékla és a csokoládé találkozása olyan érdekes, sehova sem rakható élményt ad, amit csak utálni vagy imádni lehet. Ez a recept hasonló reakciókat vált ki az emberekből mint a cukkinivel dúsított brownie, vagy a komformistább fajtánál, még egy szerencsétlen répatorta is.  De meg köll (a szegedi akcentus érzi, hogy nemsokára utazik) mondanom számomra érdekesebbek, jobb állagúak ezek a sütemények, szaftosabbak, mintha akármilyen gyümölccsel készítettem volna. Miért is? Mert bizony belereszeljük őket, nem beledaraboljuk. A zöldség minden kis porcikájában a sütemény, az édes vaj, a cukor részévé válik és nem egy különálló falat.  Szándékomban áll ezentúl a süteménybe rakott gyümölcsöt így hozzáadni.    Az oroszok kedves borscs alapjára, a céklára visszatérve, a receptet és a gondolatot múlt héten láttam meg egy külföldi oldalon és nagyon megtetszett a gazdagsága, a dekadenciája. Igen, magam magácska szereti az ilyen fülledt, rosszra csábító, még egy szelete...

A kép nyersfordítása: Elveszett pasi: ha te vagy...vagy hasonló...kérlek lépj kapcsolatba velem, ezen a számon.... Megmosolyogtató, legalább annyira mint a családi állapot rublikánál azt nyilatkozni, hogy "szándékomban áll 72 macska társaságában kinyiffanni". Vagy Vilmos és Katalin esküvőjére kivonulni egy olyan transzparenssel, hogy: "Harry, marry me!" Számomra azt üzeni, hogy lehet, hogy nagyon vágyik A mindent megoldó kapcsolatra az illető, de ahelyett, hogy a saját önsajnálatában fetrengene, antidepresszánsok, Cabernet Souvignon, csokoládé és tinifilmek társaságában, inkább kiröhögi saját magát. A reménytelenséget, hogy ennyire egyedül van. Viszont ha ilyet látok, eszembe jut saját magam, mikor a kilátásaim között csak a nagy semmi és az idő folyamatos múlására figyelmeztetett a tanítás miatt előbukkanó első őszhajszál. Azt a csúfságot elrejtettem, azóta sem láttam, de sok minden átrendeződött az életemben. Mikor most a közös otthonunkban hisztizem a mos...

Az agyamat járatom mikor reggelente rovom az utcákat, a cipő kopogását, a zenéket a fülemben egy erősebb gondolat  harsogja túl. Valami eltört az utóbbi hetekben. Varázsolhatok jobb kedvet magunknak, legyinthetek arra, hogy ez csak átmeneti, menjünk el moziba stb. viszont ezt a ködöt, a fásultságot nem tudom kitörölni az agyunkból. Az a szépen kitaposott rendszer, amit eddig műveltünk és nem fáradtunk el benne, a saját előrejutásunkat láttuk benne, egyre távolodni látszik. Az történt most velünk, mint annak idején velem a tanítás során: elvesztettem a hitemet abban, hogy fontos, jó amit teszek. Imádkozom azért, hogy jobb irányt vegyen ez a helyzet és ne kelljen azt megtapasztalnia amit nekem. Mérnök a lelkem, szerelemből az. Lehet hosszú távon olyan munkát végezni, amit nem érzel magadénak, mert fogyasztók vagyunk, fogyasztanunk kell, szeretni sem kell. De végigjárva az utat, mondhatom: Nem érdemes. Azt tudom, hogy megint szívesen lennék munkanélküli, várnám otthon minden este ...

A több hetes főzési vegetálást tegnap fejeztem be, végre sütöttem főztem, mint régen. A konyhai tevékenység mindig változó és új dolgokat, tulajdonságokat felfedező, véget nem érő út. Néha zsákút. De mint ahogy előttem sokat megfogalmazták, nem a cél a fontos, hanem a haj. Ja az más, inkább:  Az út a fontos, nem a cél. Most megtudhattam, hogy a mozzarella, amit jómagam, csak nyersen, betömve fogyasztok, sütés útján egy gumiszerű, nem túl étvágygerjesztő, anyagtalan masszává alakul. Mozzarellával, karácsony ízű körtével töltött csirkemell, krumplipürével, sült tökkel. Utólag végiggondolva tényleg nem túl okos ötlet, viszont kiutat jelenthet egy szárazabb hús állandó nedvesség utánpótlása végett, hogy az ne kopogjon, mikor fel akarod vágni.  A másik, sokkal pozitívabb élményem, hogy a burgonya, a pórias krumpli nagyon jól működik a krémesen sárga sütőtökkel. Az agyamat elöntötte most a narancsszínű krumplipüré, pirított dióval leszórva, a szerecsendióval, borssal megs...

Pedig olyan jól kezdődött a nap...reggel elcsíptem öltözködés közben egy dokumentumfilmet az Enigma kódfejtő rendszerről, sütött a nap, olyannyira, hogy november végén nyitott kabáttal sétálhattam munkába. De Barney Stinson ordítás lánca igazi jelenség, erre már korábban is rájöttem. Ezért olyan rossz, amikor engem is bevonnak, végül hogy a feszültséget levezessem, tovább kell adnom. Csak egyféleképp lehet pontot tenni a láncra: akkor és ott kell visszaszólni a hisztis, arrogáns libára, ott helyben kell reagálni. Ha elszalasztod, olyat fogsz bántani, akit nem akartál. Alternatív megoldás: költözz egy ilyen helyre és biciklizz sokat. Forrás: istenbizony.hu

Kedves nőtársaim, a mai napon, lepjük meg az embert, az édesapát, a jóbarátot egy baconból hajtogatott rózsával, egy hústálból készített bon-bonos dobozkával, vagy egy pödrött bajusz alakú sütivel. Ha óczkodunk ettől a áldozattól, gondoljunk a március 8-ra, amikor ha nem kapunk virágot, vagy egy kis kedvességet, akkor jogosan durcásak lehetünk, nőnapot visítva.

Azon az állásponton voltam eddig, hogy nem akarok bejegyzést írni erről a filmről, mert olyan sok morális problémát vet fel bennem, amit még péntek este óta sem tudtam letisztázni magamban. Egész héten hallottam egy kedves kis hangot esténként: ma, nem megyünk el megnézni? Azután vízszintesbe került és nem ismételte meg a kérést, így mivel én is hasonlóképp friss voltam, nem firtattam miért felejtette el.  Pénteken viszont mindent elintéztünk időben, úgy, hogy csont nélkül becsúsztunk a mozifilmfelvételre.  Nem mondom, hogy inkább néztük volna otthon, úgy, hogy valahogy véletlenül letöltődött a gépünkre, mert jómagam Tom Hanks passióját, lehet, hogy félidőben kikapcsoltam volna.  Nem azért mert annyira érdektelen volt, inkább az a tudat,illett volna sajnálnom a kapitányt, milyen rosszul járt, de szánalomra méltóbbnak éreztem a kalózokat. Elhallgatom, na jó elmondom, nagyon felmérgesített ez a film. Mert nem tudtam eldönteni, hogy a US NAVY ekkora fricskát, vagy h...

KÁLYHATŰZ Kurtul a nap s mindig zordabbra hül, kályhámba már komoly tüzet rakok. Beszél a láng: Nem vagy te egyedül,  mert én is lélek, lüktetés vagyok. (Áprily Lajos, 1966)

Csontváry Kosztka Tivadar festménye Az amikor elkezdtem segíteni munkaidő után a páromnak, nagyon jó döntés volt. Az embert szabaddá teszi a munka, írta fel egy ember egy tábor kapujára valahol Lengyelországban, igaza volt. Ez a munka szabaddá tesz minden kicsinyességedtől és elégedetlenségedtől, mert olyan képet mutat a magyar társadalomról, ami után úgy érsz haza, hogy köszönetet mondasz minden szögért a lakásban és körbecsókolgatod a szeretteidet, csak azért mert vannak. Nem azokat sajnálom a leginkább, akik panaszkodnak, hanem épp azokat, akik nem szólnak semmit, de a szemükön látod, hogy már nem tudnak nevetni. Nem is olyan rég, találkoztunk azzal az emberrel, aki háza mellett minden nap összeszorult szívvel szállunk ki a kocsiból, szomszédunk. Úgy esett, hogy hozzá is hivatalosak voltunk, eladták a feje fölül a lakását. Egy idős néni lakott ott albérletben. Egyedül volt az egész világon, csak ő volt meg a kis kuckója. Nem kevésbé nagyobb veszteség, ha az ember az élete ...

Angliai utunk óta nem tea és scone és az angol reggeli van az agyamban, hanem valami nagyon távoli: indiai, belső melegséget árasztó fűszerek, gyömbér, kurkuma, édes paradicsom. Piszkos nagy szerencsénk volt, mert az unokatestvérem jóvoltából megkóstolhattuk, hogy az angoloknak mit jelent india, illetve pár nappal később autentikus pakisztáni vacsorát ettünk, ami megmutatta, hogy egy ilyen étkezési kultúrát követő embernek milyen az ízlése. Mindkettő jó, sőt kiváló, ujjnyalogatós volt a maga nemében, talán itt kezdődött az érdeklődésem is. Felcsaptam az örök (egyik) kulináris információs forrásomat, az ordibálástól eltekintve kiváló szakember, Gordon Ramsey mindig jó indulópont. Ez alapján készült el ez a recept és a mi háztartásunkban megkapta a zöld jelzést a további kísérletezéshez. Auchanban találtunk üvegcsében curry fűszerkeveréket, ami ténylegesen fűszerek és ne E betűk keveréke, saját márkás termék, 200 ft-ba fáj egy kb 75 g-os üveg. Lapos kenyeret kellett volna hozzá sütnö...