Le Café de Capucine

Mai nap eleget tettem régi adósságomnak, a folyamatos kutyakeresés menhelyről való megoldását is fontolóra vettem. Sohasem szerettem nézegetni ezeket az oldalakat, mert krónikus síró-pityogó állapotba kerülök és magamat is beleértve, átkozom az ember azon tulajdonságát, ami arra késztet AKÁRKIT, hogy kirakjon egy állatot. Ilyenkor helyettük és szégyellem magam. Mondhatja kedves olvasóm, hogy jó jó akko' tegyél te is valamit ezért, ne csak sajnálkozz! Ok, sajnos várnunk kell még ezzel, de nagyon hiányzik egy kis élőlény, egy kis állatka ebből a kis lakásból. A kis körmeinek hangja a  padlón, ahogy ritmusosan, magabiztosan végigcsattog kis birodalmán, mintha ő lenne a gondnok.  Ránéztem a debreceni állatotthonokra, megtaláltam  http://debrecen.zug.hu/ oldalát, ahol nagyon kedves és szomorú szemű állatokat láttam. Mindig tiszteltem ezeket az embereket, akik ezzel töltik a mindennapjaikat, tiszteletem őket a tartásukért, hogy nem roppannak össze ennyi kiábrándultság és f...

A lovak csivavája, 80 cm a marmagassága Ezzel a negédes címmel adtam fel apróhirdetést az internet szövevényes rendszerébe, hátha elér pont ahhoz és oda, akinek szántam. Az egész a múltkori írásommal kezdődött, aminek kiváltója egy két szálacska levendula és egy didergő paradicsom volt, amiket itt tartok szerintük fogságban, szerintem életben a negyediken. Azóta nem tudok a föld gondolatától szabadulni. Igaz, hogy mostanában jöttek be az igazán hideg napok, mikor az orrát sem akarja a NORMÁLIS ember kidugni. De ez nem az a háztartás!    Az agyamban a kertes könyvemben bemutatott, sorjázott zöldségek, hajladozó gyümölcsfák szerepelnek, olyan szüretek és befőzések, lekváros napok, amikor a világ végére kívánjuk az újonnan leszedett gyümölcsöt. De milyen szép látvány a téli estéken belesni a teli kamrába! Nagyszemű diót akarok szedni a falevelek közül ősszel, feltéve, ha a kedves Kutyaházi Aladár, fedőnevén házi kedvenc, nem kapja fel előled és szalad vele, hogy téged bá...

Mi olyan ellenállhatatlan Magnum vagy épp a Monopoli-s bácsi bajuszában, hogy a kezemen vagy becses nyakékként akarom hordani? Nagyjából fél éve figyeltem fel erre a jelenségre a divatiparban, azóta elért boldog-boldogtalanhoz, mára a bizsuüzletek legsikkesebb eleme vált belőle. how-i-met-your-mother.wikia.com Emlékszem az első széles körben vetített ilyen bajuszos poénra: Ted Mosby és Marshall Ericsen karaktere úgy teszi nézhetővé a napi híreket, hogy kalapot és bajuszt ragaszt a tévére. Ha nem hiszitek keressétek ki a How I met your mother első évadát. Akkor a Sandy Rivers nevű műsorvezetőnek külön "szettjei" voltak mexico-i sombleroval és kackiás bajusszal, melyeket naponta válogattak kedvük szerint.  favim.com  Azóta ivós játék is nőtt ki ebből a gyökérből. Aminek az a lényege, hogy ragassz fel egy bajuszt valahova a képernyőre, ha valakinek a fejére pontosan ráillik, ürítheted a poharad. Mindenképp ki akarom próbálni! Persze csak a folyadékháztartáso...

  Az a dolog, amely ellenállhatatlanná teszi ezt a várost, az az odafigyelés (és jól befektetett pénz), az a gondolkodás, mely egy házat nem tud annyira külvárosba rakni, hogy a turisták szeme és ítélete elől "ottfelejtett mulasztás" lenne. Mint a régi falusi porták előtt, a frissen meszelt, gereblyézett házak előtt, úgy itt is mindig valaki gondot visel minden kósza szemétre, firkált házfalra. Jól felfogott érdekük és a tisztaság igénye olyan kombináció, amely miatt megérdemlik azt a profitot, amit az a hömpölygő emberáradat költ el náluk. Végig, ahogy bámultunk ki a városnéző, "Prága gyorstalpaló" busz ablakán, csak egy kérdés motoszkált az agyamban: "Mi magyarok, mit csinálunk rosszul?" Legyen meg mindenkinek erre a saját vesszőparipája válaszként, de én naiv gyermekszememmel egy rész szerencsét és másik rész jó hozzáállást látok. Szerencsét, mert megkímélték a bombázások a 2. nagy háborúban, másrészt NEM azt mondják: "Hát igeeeen, röstelked...

Mi így ünnepeltük a négynapos hétvégét, elmentünk Tokajba. Mindig ismerős, mégis állandóan változó kicsiny város, ahol nincs az emberek szókincsében ez a mondat: "Ez volt az utolsó pohár!"

Bevallhatom, ahogy az idő telik egyre inkább kötődöm a földhöz, semleges nemtörődömségem, kinevelt városi létem visszanyúlt paraszti alapjaihoz. Nem vagyok a dekorativitás ellensége, amíg az hasznos. Viszont feleslegesen nem tartok itthon olyan zöldet, ami "csak" a szemünknek szép. Kényszerű egy évem, amikor hazakerültem a főiskola után, munka nélkül, egyedül, a földdel való foglalkozás keretet adott a végeláthatatlan napjaimnak, a monotonitás helyére a napról napra növekedő élet és a türelem lépett. Kertészkedéssel nem csupán egy életformát vehetsz fel, hanem egy egészséges szemléletmódot tehetsz magadévá. Egészséges, mert megtanulsz várni, törődni, tenni azért ami felett nincs hatalmad, mert te csak elősegítheted a gyarapodást, felsőbb hatalom végzi el a csodát. Az utóbbi időben okoskodnom kell, hogy hogyan tudok valami zöldet becsempészni az életterünkbe. Eddig van egy szedett vetett kis fűszeres 2 ablaktábla között, illatos levendulával, majorannával, mentával. Ezenk...

Folytatva, megérkezve erre a csodálatos helyre, elsőként ami már feltűnt, az az élénk pirosban villódzó, plázához hasonló állomás kínálata. Ha hősiesen nem fordítom félre a fejemet, minden ruha, könyv, illetve ékszer khmm bizsu bolt láttán, akkor bizony a koronáim igencsak megfogyatkoztak volna, már az első fél órában. De szerencsésen kikutattuk a vágyott napijegy titkos helyét (újságárus) és belevetettük magunkat a prágai metróhálózat sűrűjébe. Annyira gusztusos szoc-reál metróállomásokat mint ott, még sohasem láttam. Minden megálló más színű domborműveket rejtett, számomra talán az mestermunkák Toffifie-s üres dobozra emlékeztető kinézete ragadott meg. Mintha egy hatalmas bon-bonos dobozba kerültünk volna. Elmetrózunk a szállodához, amely egy külvárosi kerületben volt, féltem is kicsit hova kerülünk. Szemetes sikátorokra, beton között feltörő gazra és hajléktalanokra számítottam. A meglepetés akkor ért, amikor rendezett parkokat, árnyas fasorokat, macskaköves utcákat találtunk...

Szaladjunk vissza egészen múlt szerdáig, amikor lovagommal felnyaláboltuk magunkat és elindultunk a nagy nagy Budapestbe. Az IKEA nekünk, vidékieknek a vásárlással eltöltendő idő legszebb és legszínesebb formáját adja, mind vizuális, mind fánkevési szempontból, sőt még a máshol zúgolódó férfi is szépséget találhat a tervezőprogramok előtti lecövekelésben. Ellenállhatatlan számára a kihívás, hogy megtervezze az álomkonyhánkat, ahol munka közben odakacsinthat rám, amint neki készítem a következő vacsorát. Mikor számtalan kört tettünk, mikor minden borospoharat megnéztünk és kocogtattunk, mikor minden kanapén ültünk, fáradtan az egész napi cipekedéstől és az indokolatlanul sok kajálástól, megérkezett a felmentősereg, hazafuvaroztak és vendégül láttak minket! A vonatos utazás eddig is a szívem csücske volt, de még sohasem utaztam nemzetközi vonalon. Jó volt látni a felszálló munkába indulókat, mi mintha a berendezés részei lennénk, csak álmos tekintettel vártuk a nagyon távoli fél egyet,...

Shakespeare is megmondta, hogy színház az egész világ. Ebből a tézisből kiindulva, már csak kicsi csúsztatás szükséges ahhoz, hogy kimondhassam: játszani az otthon melegében boldogító. Mondjuk, milyen érdekes lehet kipróbálni az úgynevezett "Étterem" nevű játékot. Hogy, nem tudja, hogy hogyan? Dehogyneem! Minden nő született színésznő. Szükségeltetik hozzá egy lelkes társaság, egy felszerelt konyha és az ételek feltétlen és el nem múló szeretete, amiről Bernard Shaw azt vallotta, hogy minden szenvedélyek között a legtartósabb (még vitatom). Vegyük elő  a nagyikánk féltve őrzött szószos-tálát, a kockacukor csipeszt, a damaszt abroszt, vagy képzeljük azt, hogy ami újonnan megvettünk, olyan régi. Nevezzük el közösségi szalon alkalmunkat "Békebeli vacsorának", tisztelegve az örökségünk előtt. A szerencsések bújjanak bele a szintén örökölt, gyöngybetűvel írott receptfüzetbe és mutassanak rá egy olyan receptre, amit még nem volt merszük kipróbálni.  Ahogy édesanyám mond...

Az élet sohasem mond le rólunk, hacsak mi nem döntünk úgy. A múlt hét egy olyan nyögvenyelős és gondolkodtató tartalom volt, ami rugdos tovább a boldogabb végkifejlet irányába. Annyit mindenesetre megint be kellett látnom, hogy mindig a béka feneke alól tudunk a legtisztábban látni. Onnan igazán átgondolhatjuk, hogy mi az az életünkben, amit folytatni akarunk és mi az amit elengedünk. A festészettel kapcsolatban annyit mondogatok magamban, amit a legelső művészet történet órámon hallottam: "aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" A gyötrődés, a kétségbeesés természetes folyamat, az nem természetes, ha nem ülünk rá egy felfelé törő hullámra másnap, vagy egy újabb hétfőn.