Le Café de Capucine

Sziasztok!  Nagyon elhanyagoltam, hogy kiéljem az exhibicionizmusomat a blog hasábjain keresztül, de Muhahaha visszatértem!  Főztem is, kísérleteztem is, buktam és néha a közönségem piedesztálra emelt, mert olyan jól sikerült. De legtöbbször átlagos lett a végeredmény.  Annyi ötlet és el nem mondott történet van bennem, mint amikor rég nem látott ismerős, beakaszt egy ilyen kérdést: Mi újság? - Hogy-hogy csóválod a fejed, elkezd lepörögni előtted az a töménytelen esemény, szívfájdalom, öröm, meghatározó pillanat az utóbbi évekből, de mivel ő nem tudott melletted lenni, napokba telne folyamatos pofázás közben elindítani a folyamot, így csak ennyi telik: - Fordítod felé a fegyvert. - : - Á semmi különös, hát veled? Amikor épp nem valamire készülünk és intézni kell valamit, akkor az énidőmet élem ki a házi munkában és a vasalásban. Ááá, inkább nem hazudok, a házban az állandó "káosz előtt egy lépéssel" vagyunk. Eszembe jut egy régi könyv, az volt a címe: Monpti. Ott ír a csóró

 Sziasztok!  Kezdhetném a siránkozást, hogy tudjátok minden annyira megdrágult... nem kell ragozni. Szerencsére még mindig ott van nekünk az a lehetőség hogy otthon készítsük el a dolgokat, úgy relatíve olcsóbb mint E betűket vásárolni, több anyag is van benne ÉS te válogatod össze, hogy miből készüljön. Ezt a sós rágcsát akkor készítem, ha tudom hogy lesznek gyerekek nálunk és utánpótlás kell nekik játék közben, hogy ne menjen le a vércukruk, vagy ha összeszedjük a kislányomat ovi után és azzal kezdi, hogy éhes vagyok és tudom, hogy nem keveredünk haza egyből. Tudjátok, biciklizés, játszótér így a hosszú délutánokon.  Vagy ha nem nekik, melléteszel néhány olajbogyót, paradicsomot és sajtot és kész a csodajó vendégváró tál. Rámondhatjátok, hogy még egészségeset is esztek, mert nagy részben vagy egészben kihagyható belőle a liszt.  Hozzávalók: 220 g vagy 1,5 csésze szárazanyag (lehet teljesen liszt, te döntesz) Számomra ez így néz ki: 40 g kókuszreszelék, 50 g liszt, 5g chiamag, 5 g len

 Ahogy egyre rövidülnek a kabátok, a csizmákat felváltják a kiscipők, fokozatosan egyre később tudjuk bezavarni a kölköket az udvarról. Végre tavasz!  Nagyon szeretem ahogy az egyszerű fehér krétafilccel ilyen csoda dolgokat lehet rajzolni bármely ablakra. Díszít és ha kell akkor elrejt. Mindenképp ad egy pluszt a helység hangulatának, mégsem olyan harsogó, hogy elvonja a figyelmet.  Képzeljétek, olyan nagylelkű a készítő, hogy a honlapjáról le lehet tölteni ezt a mintát és magadnak is elkészítheted otthon.  Ha még nem érzel magadban elég lelki erőt hogy a tavaszi nagytakarítást elvégezd, akkor ezzel még lehet húzni az időt. Forrás: https://jesus-sauvage.com/le-printemps-sur-nos-fenetres/ 

 Kedves barátnőm és férje kapta ezt a kis dekorációt esküvőjük alkalmából.  Azóta sem találtam ilyen tökéletes keretet a sajátunkhoz. 

Sziasztok! Ahogy telefonáláskor sem érdekli a hívottat, miért nem vettétek fel a telefont, úgy most én sem szeretnék untatni senkit azzal, hogy ugyan miért nem írtam ide már... elég rég. Maradjunk annyiban, van mire nézni. A kovász nevelgetést tavaly év végén léptem meg és azóta életben vannak! Olyan misztikusnak s távolinak éreztem ezt a hosszadalmas folyamatot, ami akármikor bedőlhet és oda az egész, hogy féltem kipróbálni. De találtam egy gyorsított eljárásban végzett módszert, ami nekem bevált és köszöni szépen jól elvan azóta is. Még kinyírni sem olyan egyszerű, mint gondoltam.  Szóval, ha kacérkodsz a gondolattal, akkor hajrá! A  játékot tanuló társasozóknál is a kezdetekben: kezdjük el csinálni és majd közben megtanuljuk a szabályokat. Ha nagyon bölcselő akarnék lenni, azt mondanám, hogy ez a mondat az egész életvezetésre igaz.     A mi családunk ízléséhez nem passzolt a házi kenyér sajnos, néhányszor próbálkoztam vele. Elfogadtam, hogy nekik nem tudok még olyat sütni amit ők el

A kép illusztráció, forrása: https://www.farmersalmanac.com/make-your-own-apple-cider-vinegar-22645  Sziasztok!  Elérkezett az idő, hogy biztonságosnak ítéljem meg az általam készített almaecetet és írjak róla, hogyan készült el a saját konyhámban.  Az egész vállalás akkor kezdődött, amikor egyik reggel szeptemberben betértem a közeli boltba, felvágott vásárlás címszó alatt. Szeretek ide bejönni, mert előfordulnak igazán szezonális, helyi termelők, kisebb üzemek dolgai is, mint például kis faluban gyártott száraztészta, erdélyi termékek és olyan gyümölcsök, amik kb. ha nem ide hozzák, a fákon rohadnak el. De itt 69 forintért megkapod kilóját.  Bementem  egy kis sonkáért, távoztam 4 kilónyi almával. Nagy boldogságomban aznap random befőzést terveztem és lelkesen kezdtem kutatni almás pitébe készülő töltelék receptek után a neten.  Olyan szerencsés napra ébredtem, amikor a fickó aludt egy óránál többet, így kivitelezhető volt.  Elkészült a kevésbé egzotikus almakompót és képződött egy na

 Sziasztok!  Az utóbbi hetek egy nagyon fontos elmebeli fejlesztésre hívták fel a figyelmem: miszerint ha nyomorultul vagy, nem várhatsz arra, hogy a körülmények jobbak legyenek, hogy ez által jobban érezd magad. Fordítsd meg az egyenletet és rugdoss ki magadból egy jó élményt, hogy később a többi jó dolog követhesse. Keltsd életre a saját napodat, ami melegséget és életerőt ad, még ha úgy érzed, a jelenlegi körülményeid összeesküdtek ellened. Keress örömet, mert sajnálatban dagonyázásból nem fog jönni. Így esett meg az, hogy az őszi szünetben sütöttem és csak sütöttem és új dolgokat tanultam és próbáltam ki.  Úgy kezdődött, hogy amíg a picurka aludt, valami kreatív dolgot akartam csinálni a naggyal, hogy szegénykém érezze a törődést. Mivel közeledett a halloween és az alkalomra készített tökünk előbb egy meleg terem kényelmében rothadt, majd néhány napig élvezte a szokatlanul meleg október végét egy déli ablakpárkányon... summa summarum okt. 28.-án nem akartam tovább nézni és mérgemb