Le Café de Capucine

Esti zsibbadt receptszörfözèsem egyik nagy kincse, egy Tuğba nevű török vlogger receptje, ez a zsömle. Annyi vàltozàs van benne hogy ő sütőporral kèszìti, èn èlesztővel.  Azòta a heti kenyèrsütès mellè kèszìtek ezekből egy tepsivel. Hozzávalók: 100 ml tej 100 ml víz 1 tk cukor 50 ml olivaolaj, kókuszolaj stb 1 csapott evk só 320 g liszt 7 g élesztő Elkészítés: A hozzávalók legyenek szobahőmérsékleten, vagy szánjunk még egy fél órát a kelesztésre. Öntsük össze a folyékony alapanyagokat, a cukorral és az élesztővel. Keverjük át, a lisztet a sóval vegyítsük. Adjuk hozzá. Össze kell gyúrni, néhány perc alatt megvan. Lehet, hogy ragadni fog, nem baj, majd később összeáll. Fedjük le egy konyharuhával és kelesszük duplájára, nagyjából egy óra.  Kelesztés után egy lisztezett pultra borítjuk és 6-8 részre osszuk. Attól függ, mekkora zsömléket szeretnél. A darabokat formázzuk meg. Először, lapítsuk ki palacsintának, majd gyöngéden tekerjük fel hosszában. Ahol találkozik a tészta a  végével, ott

Kit érdekel, melyik fakkba rakjuk be, nagyon finom. Tegnap pörgettem a pinterestet és megláttam a képét, szerelem volt első látásra. Már ha itt tartunk, ízlelésre is. Csak összeállítottam a tésztát, szétosztottam és szűk fél óra múlva ott gőzölgött az asztalon. Még úgy is jól sikerült az állaga, hogy úgy döntöttem, kevert gabonákból (zab, rozs) készítem. Néhány hozzávaló kellett hozzá, megéri kipróbálni ha szereted ezt az ízvilágot. 1,5 bögre liszt 0,5 bögre tej 80 g zsíradék olvasztva 40 g cukor ()annyit raktam, de fölösleges bele, mert a felülete is cukros) 1 kk őrölt fahéj kevés őrölt szerecsendió 1 egész tojás fél csomag sütőpor + 2 evk cukor és ízlés szerint fahéj a végén a hempergetéshez Összeállítás: Keverd össze. Hosszabban: nincs sorrend, ahogy a kezedbe esik az adott hozzávaló, úgy jó lesz. Jól kikevered és oszd szét a muffin formába. Félig raktam meg a formákat, duplájára nőttek a sütőben, 11 db lett belőle. 170 fokon sütöttem légkeveréses, gőzölős sütőben, 25 percig. Am

Sziasztok! Ez az írás minden reggel íródik a fejemben, az alatt a 10 perc alatt amíg suhanok, amikor jó az út, amikor érzed a hársfavirág illatát. Rollerezni nagyon jó dolog. Tavaly ősszel vettem meg több évnyi vágyakozás után a rollerem, amit azóta munkába használok. Volt előtte is néhány őrült futamom vele... mikor egyszer zuhogó esőben kellett mennem a házhoz, visszafele nem vettem észre egy 10x10-cm-es kátyút, amit ellepett a víz. A közepébe hajtottam, úgy estem bele az ott képződött pocsolyába mint egy béka, hasast csináltam. 34 éves vagyok és kevésbé büszkén vállalom, hogy nekem nem való a felnőttséget jelképező autóvezetés. Tudom, ha gyakorolnám, biztos meglennék valahogy, de nem is vágyom rá. A közeg, ahova bejárok dolgozni, minimum egy generációval idősebb ügyvédekből áll, ők mindig kérdezgetik, hogy miért nem autó? És ha vennél egy tragacsot?  Mivel lennék előrébb a városban? Állhatnék a kocsisorban, várva a lámpaváltást. Szerencsés vagyok, nem kell ingáznom. Pöföghetném ki a

Sziasztok! találtam egy olyan tortareceptet, hogy ihaj! igazi jolly joker annyira egyszerű megcsinálni, még én is nekiálltam. A sógorom névnapja volt akkor, gondoltam, ha nem akarok Axe-ot vagy zoknit venni neki, valamit viszont annyira akartam adni. Tudjátok, nem  vagyok az a nagy társadalmilag könnyen mozgó ember, ellenben a hugom igen, ő emlékszik mindenki szülinapjára, gondol a névnapokra, évfordulókra stb. Z. mikor még csak magzat volt, már akkor kapott tőle gyereknapra ajándékot, vagy Emőke mikor hazahoztuk, kapott tőle üdvözlő csomagot. Emőke A KUTYA! Agyrém, hogy tud mindenre olyan jó ajándékot választani... szóval fogalmazzunk úgy, hogy nem egyenlő az ajándékozó és ajándékozott szerep. Ezért gondoltam, ha már nem jutok el vásárolni, akkor sütök N.-nak egy tortát névnapjára. Eperszezon van, volt, minden édesbe beletettem néhány huncut darabot. Így lett tejszínes epertorta. Csokoládéval, karamell krémmel, legalább ilyen finomnak gondolom. Vagy pisztácia masszával, PISZT

Sziasztok! Rég volt, ugye? De végre a jelenlegi kedvenc újításom összefűződik az e-mailes bejegyzésekből. Direkt nem léptem még be a munkahelyi géppel a blogra, nem akarom, hogy a munkaerkölcs kárára menjen. Hogy vagy mindig? Mi megvagyunk. Az elmúlt hónapom összekapcsolódott a 2020-as világvége- apokalipszis- pándémiával. Már türelmetlenül várom a vége főcímet. Biztos az univerzum érzékelte, hogy a nyugis, egyszerű életünk nem mutat párhuzamot a világban zajló eseményekkel. Próbálom úgy felfogni mint egy rossz viccet, de azért rányomja a bélyegét az alaphangulatra. Nem sok kedvem volt semmilyen emberi interakcióra, nemhogy írni. Nem halad a könyvem sem, este ha végzünk a napi rutinnal, szeretek recepteket nézegetni és jót nevetni egy steamingelős sorozaton, a "Hétköznapi vámpírokon". Nyugi, ez a mockumentory sorozat sokkal jobb mint a címének fordítása. Feltéve, ha nem vagy ellene minden ilyen témának, mert akkor csak felhúzod magad rajta. Ez a recept eljutott addig a fokig

Sziasztok! A régi, normális életünkhöz közeledünk. Nem olyan mint eddig, de már kezd hasonlítani. Visszajöttem dolgozni és bár sokkal éhesebbek vagyunk, mert nem tudok olyan lakomákat csinálni, sütikét minden délután, azért ez sem rossz. Embernek, hasznos embernek érzem magam újra. A picur megint elkezdett bölcsödébe járni, annyira megszoktuk, hogy állandóan itt van velünk, bár egyre többet kérdezgette, hogy viheti e a csigát holnap reggel a bölcsibe. Akkor még szó sem volt nyitásról, csak vágyott. Nem akartam, de az ő igényei találkoztak a szükséggel, hogy valakinek vinnie kell az irodát. Mostanában nem vagyok a mintaháziasszony, szalad a ház, bár ki tudja, másnak is lehetne relatív rend. Majd jobban igyekezem, hogy tüfftig legyek. Teljesen le vagyok aljasulva, ugyanis az alvás mentes napok azt eredményezik, hogy este 8 után használhatatlan vagyok. Így mostanában a streamelés felé vettem az irányt, ami feltölt és kiszakít. Hallottatok már a The Knick nevű sorozatról? 2016-os, Clive Ow

Ha lennének ebben a karanténos időszakban hétköznapok versus hétvégék. Milyen jó is lenne. Hogy vagytok? Milyen volt a hetetek? A héten megjártam a szobatisztaságra szoktató szülők poklát. Egy nap 6 alkalommal néztem végig szoros szemkontaktust tartva a gyerekemmel, ahogy maga alá csurgatott. A pisi volt a jobbik eset. Mert ilyenkor természetesen nézi mit szólok hozzá. Úgy éreztem, hogy az eddig elért eredményeink teljesen elúsztak. Ha ráadtam valami ruhaneműt, akkor leblokkolt. Gondolataimban felsejlett egy majdani nudista képe, aki erre vezeti vissza a ruhátlanság szenvedélyét. Azokban a napokban sopánkodva elmentem és megvettem még egy doboz pelenkát (persze, hogy most emeltek árat) és reménykedtem hogy szeptemberre talán elérjük azt, hogy napközben elég lesz az óvodába az a mennyiségű ruha amit bepakolok neki. Elengedtem, hogy erőltessem a dolgot, ha nem akarja, majd egyszer. Ennek ellenére, úgy döntöttem, hogy nem térünk vissza a pelenkára, mert összezavarom vele. Ha becsur