Kekszes morzsa süti - gyümölcsös ropogós napfény a nap bármely szakára
Rég volt, ugye? De végre a jelenlegi kedvenc újításom összefűződik az e-mailes bejegyzésekből. Direkt nem léptem még be a munkahelyi géppel a blogra, nem akarom, hogy a munkaerkölcs kárára menjen.
Hogy vagy mindig?
Mi megvagyunk. Az elmúlt hónapom összekapcsolódott a 2020-as világvége- apokalipszis- pándémiával. Már türelmetlenül várom a vége főcímet. Biztos az univerzum érzékelte, hogy a nyugis, egyszerű életünk nem mutat párhuzamot a világban zajló eseményekkel. Próbálom úgy felfogni mint egy rossz viccet, de azért rányomja a bélyegét az alaphangulatra.
Nem sok kedvem volt semmilyen emberi interakcióra, nemhogy írni. Nem halad a könyvem sem, este ha végzünk a napi rutinnal, szeretek recepteket nézegetni és jót nevetni egy steamingelős sorozaton, a "Hétköznapi vámpírokon". Nyugi, ez a mockumentory sorozat sokkal jobb mint a címének fordítása. Feltéve, ha nem vagy ellene minden ilyen témának, mert akkor csak felhúzod magad rajta.
Ez a recept eljutott addig a fokig, amit a kisgyermekemmel folytatott mai szituáció lefest:
Én: - Gyere együnk nasit!
Z.: - Jó!!! Nasi! (elérakom, örömmel elvesz egy szeletet. Diszkrét csönd.)
Én: - Kérsz még?
Z.: - Anya most már adj, igazi nasit.
Hááát, ő átlátott az én egészségmániámon, ebben a darabban alig volt valami édesítés. A magam szájíze szerint csináltam, kvázi magamnak. Majdhogynem magam ettem meg az egészet, ők egyszer kétszer ettek belőle, az első próbálkozásomnál, de ahogy az alkalmak sokasodtak, úgy ők elveszítették az érdeklődésüket, ráuntak, én viszont teljesen ráfüggtem.
Próbáld ki, majd meglátod, nálatok ki az aki imádja reggel elővenni és elropogtatni egyet a kávé mellé. Aztán odamenni megint a lelőhelyre, hogy még egyet kivegyen.
Hozzávalók:
1 tojás
1 cup hengerelt zabpehely1 cup kekszmorzsa, magok vegyesen
40 g kókuszolaj
1 teáskanál szódabikarbóna
csipet só
3 evk cukor
friss gyümölcs és kevés lekvár
Elkészítés:
Nem
egy nagy mutatvány, mit ne mondjak. Ha magokat is raksz bele, azt
néhány percig pirítsd elő egy forró serpenyőben, azután törd meg egy
kávédarálóban. Én a kekszet elődaráltam a magokkal együtt, így maradt
darabos része és por állag is, ahogy elkapta. Ráöntöttem a zsíradékot és
a tojást, a sót, cukort. Röviden mindet, ami nem a töltelék. Azt is
vedd figyelembe, hogy ha édes a töltelék akkor van abban annyi cukor,
hogy elvigye a tésztát is. Legutóbb cukormentes lekvárt használtam,
valamennyit kívánt a dolog, nekünk/nekem ennyi elég az egészbe.
Lehet
gyümölcsös, de meglátásom szerint nagyon finom lenne ha beletördelne az
ember egy kókuszreszelékes tejcsokit, vagy nutellával kenné le a lekvár
helyett. Szabad a gazda, válogass!
Összeáll egy finom darabos masszává, ami összenyomkodható.
fogunk
egy nagyjából 20x 20-as kis sütőtálat. Sütőpapírozhatunk, kikenhetjük.
Jobban szeretem az újdonságokat sütőpapírozni amíg ki nem ismertem a
tésztát, nem akarok odasült sütit kaparni, áztatni stb. többet mint ami
szükséges.
Szóval: papír, jön rá a massza fele. Lenyomkodjuk.
Erre jön a töltelék. Mint mondottam, lehet gyümölcs, lekvár, csokoládé.
Erre csak rászórjuk a massza másik felét, darabosra hagyva. Azok a
kiálló darabok fognak ropogósra sülni. Végezetül szórjuk meg egy kanálka
cukorral, hadd ropogjon még jobban.
A sütőt melegítsük
180 fokra. Tegyük be a sütit, nem szükséges előmelegíteni, nem egy kelt
tészta, vagy piskóta ami összeesne. Fél óra után vegyük ki, hagyjuk
langyosra hűlni és együnk belőle egy szeletet.
Nagyszerű reggeliként, az a kedvencem, amikor reggel kiveszed a hűtőből és ropog. 
