Le Café de Capucine

Sziasztok! Mindenes a funkciója, mindenmentes a beltartalma. Ezt a receptet már néhány hete tervezem feltenni, mert nagyon szeretjük, mert jó érzés olyan nassolni valót belenyomni a kicsi kezébe, vagy a férj elemózsiájába tenni, ami egészséges. Nem mellékesen finom kávé mellé is. Amikor egyszer csokisra csináltam, akkor szokott be Z. a bölcsődébe. Vele voltam még bent akkor. Nem akartam lejmolni az ottani ételekből, vittem neki 2-őt, hogy ha tízóraizik, azt egye. Mikor kimentem vele kajálni, egy másik kisfiú is aki aznap volt magában először, sírdogált, de szemet vetett a másikra. Odaadtam neki. Ketten eszegettek, még másik kettő odaült melléjük, hogy nekik is kell. Felezni kellett. Mindegyik bevágta. Csak az én gyerekem nem, elment játszani. Aki először kért tőlem már végzett a sajátjával, átült Z. helyére és az ő maradékát is megette. Érdemes elkészíteni, mindenki érdekében.      Jól tudom variálni az alapreceptet, attól függően, mi van otthon.  Került már bele lenmag kókuszl

Új funkcióban vagyok jelen a család életében. Itt részletesen. Arra gondoltam, jó tematika lenne, ha az unásig ismételt receptekről elmondanám, az évek alatt hogyan kísérleteztem ki, hogyan csaphatok le azokból a fránya fölöslegesen hozzáöntött kalóriákból, rántásból, habarásból.  Mindig hajlottam a diétás megoldások irányába, de ahogy az ember egyre érik fejben, rájön, hogy nincs diéta, csak okos és kevésbé okos döntések a mindennapokban. Ha csak magamra gondolnék, akkor teljesen elhagynám a gabonaféléket és a tejtermékeket, de ez nem így van. Viszont azt megtehetem, hogy a minimálisra csökkentem a szerintem nem jól hasznosuló anyagokat és egy kevésbé rossz verziót adok a tányérra. A tejtermékekkel sohasem volt semmi bajom, azon nőttem fel. Mindenbe tejfölt raktunk, ettem a joghurtot, jó ízzel ittam a tejet. De amikor drasztikusan lecsökkentettem a fogyasztását, csodák csodája sokkal szebb az arcbőröm, nem szorul ápolásra (néha a mosáson felül átradírozom), hidratálásra. Múlt h

Sziasztok! Boldog és izgatott vagyok mert jól indult a napunk, magamtól nyitottam ki reggel a szemem, nem egy kétségbeesett kicsi hangra aki amilyen éhes, olyan Maugli is. Boldogan ment ma a bölcsödébe Apával és meg ma először otthon maradtam, EGYEDÜL!!!!!!!!! A szabadságnak ára van, amit eddig is megfőztem a családomnak minden nap. Viszont eddig nem ésszel csináltam. Amióta az eszemet tudom, létezett számomra a szó, hogy tervezett heti menü, vagy bevásárló lista mégsem használtam. Ad hock találtam ki aznapra mit főzzek.    Olyan sok dolog van az agyamban, próbálok az elejétől haladni, hogy nem legyek kusza. Első dolog: mindig ámultam és irigykedtem azokra az emberekre akik képesek voltak a rendszerességre. Az iskolában arra a lányra aki minden nap hazamegy és megtanul és utána azzal foglalkozik amivel akar, nem úgy mint én, aki húztam halogattam és este az álmossággal küzdve be nem fejeztem vagy másnap reggel. Igen, felnőtt fejjel már nem csak a saját életemet kell koordinálnom

Sziasztok! Az elmúlt hetünk olyan édesbús és pokoli meleg volt, méltó lezárása a nyárnak. Rohanás, gondolkodás bölcsödéről, felrakott és levert burkolatokról, konyha elszívó magasságokon való összeütközés, vita és megnyugvás. De nem vehette el a reflektorfényt a "kis" picikémről, aki egész héten extrán igénybe vette a türelmem, ugyanis őnagysága úgy döntött, fényevéssel pótolja a válogatós, néhány falatos étlapját. Kár, hogy éjjel nem süt a nap... és ordít, hogy éhes. A kialvatlanság és a mozgó vércukra napközben is dráma királynővé tette, sajnos engem is. Mindketten rosszul éreztük magunkat, ő a döntése miatt, én amiatt, hogy látom nem tud jól funkcionálni és megszakadt érte a szívem. Egy desszertre megdobbant a szíve még ilyen nehéz időben is, a túrórudi. Így erre esett a választásom. Sajnos átadáskor a díszítésre félbevágott túrórudival váltotta ki a torta megkóstolását. Másnap talán megkóstolja a neki mentett darabot, hogy rájöjjön, ez AZ. De ő az a kislány, aki

Sziasztok!  Néhány órája jöttünk haza a "Volt egyszer egy Hollywood" című 2 és fél órás vizuális poénról, amit szívesebben neveznék a legpofátlanabb pénz és színészpazarlásnak az elmúlt időszakban. Tudjátok mit, sajnos azt a tanácsot tartom a legkorrektebbnek, ha megkíméllek Titeket attól, hogy ilyesmire költsétek a pénzetek, hogy elmentek a moziba. Még sohasem láttam olyat addig, hogy a film vége felé megunta valaki az időpazarlást az életéből és inkább hazament. Most ez is megesett, igen, nekem is megfordult a fejemben, mert Quentin aki a világnak adta Hans Landa vagy "Motherf@cker" Samuel L. Jackson, vagy Leo "Sugar" Dicaprio karakterét ilyet megenged magának, hogy ezt a fo$t nézette velünk ennyi ideig. Pozitívumok: Pontosan adta vissza a korszak hangulatát, a kötelező nagyon jó zenék és kosztümök. Sajnos Margot Robbie napszemüvegét nem tudtam csodálni a vége főcímig, rá kellett jönnöm, ennél több kell, hogy filmnek nevezzem. Nem is reklámra, nem

Nem, szerencsére nem ért trauma, hogy az elmémnek el kellene vonulna egy boldog helyre, ahol normális maradhat, de sokszor mondogatom ezt a mondatot saját magamnak. Mindig kívülálló voltam, ezt már megszoktam, sőt perverz módon nem stigmaként, hanem kitüntetésként tekintettem erre. De teltek az évek és rájöttem, akárhogy is hívod, az ember társas lény, jobban érzi magát, ha kapcsolódhat a többiekhez. Az elnevezés meg csak kedv és hangulat kérdése. A belső világod, a csodálatos elméd belső labirintusa örökre el tud téged szórakoztatni. Tetszett mindig az a gondolat, amit J.R.R. Tolkien fogalmazott meg: "Minden könyv egy emberbe ragadt világ." - arról nem is beszélve, ha több univerzum kívánkozik ki belőled. Az egyedüllét állandó, a többi ember megléte a tiedben a áldás, de semmiképp sem állandó és magától értetődő. Amikor erre rájöttem, azóta nem érzem magam magányosnak. A magányt megélni fájdalmas, de amint rájössz, hogy a legnagyobb pokol az, ha a társas kapcsol

Sziasztok! Olyan keserédes dologra lettem figyelmes az utóbbi napokban... ősz illatát érzem a levegőben. Beköszöntött az augusztus. Valami véget ér, vége van a hosszú délutánoknak, amíg vártuk haza a férjem, vége van a teljesen random sétáknak. Vége van lassanként a gyednek. Nem is tudom, hogy hiányozni fog e, vagy úgy érkezem vissza a felnőttek világába, hogy lelkes és tettre kész vagyok. Vagy csak csetlek botlok, mert elszoktam a határidős munkáktól és a negatívan érdekes emberektől? Visszamegyek dolgozni, miután a kiscsajt - amint lehetőség van rá,- bölcsödébe visszük. A közeljövőben elkészülünk a házzal is és beköltözhetünk, el sem hiszem. Fura, azt gondoltam, hogy nem tudok majd mit kezdeni az idővel, eljátszottam a gondolattal, hogy kitanulok valamit, de a babázás nagyszerűen kitölti az ember napját. A mindennapi új ételgyártásról nem is beszélve. Summa summarum az alvásidőbe és az estékbe belefért a főzés és a főzésbe belefért egy kis torna, tananyagok hallgatása,  egy kis f