Sohasem volt Hollywoodról

Sziasztok! 
Néhány órája jöttünk haza a "Volt egyszer egy Hollywood" című 2 és fél órás vizuális poénról, amit szívesebben neveznék a legpofátlanabb pénz és színészpazarlásnak az elmúlt időszakban. Tudjátok mit, sajnos azt a tanácsot tartom a legkorrektebbnek, ha megkíméllek Titeket attól, hogy ilyesmire költsétek a pénzetek, hogy elmentek a moziba.
Még sohasem láttam olyat addig, hogy a film vége felé megunta valaki az időpazarlást az életéből és inkább hazament. Most ez is megesett, igen, nekem is megfordult a fejemben, mert Quentin aki a világnak adta Hans Landa vagy "Motherf@cker" Samuel L. Jackson, vagy Leo "Sugar" Dicaprio karakterét ilyet megenged magának, hogy ezt a fo$t nézette velünk ennyi ideig.
Pozitívumok: Pontosan adta vissza a korszak hangulatát, a kötelező nagyon jó zenék és kosztümök. Sajnos Margot Robbie napszemüvegét nem tudtam csodálni a vége főcímig, rá kellett jönnöm, ennél több kell, hogy filmnek nevezzem. Nem is reklámra, nem is videóklipre ültünk be. 
Sajnos nem az volt a legszomorúbb az egészben, hanem az emberi elme, aki kifizette a mozijegy árát és próbált a értelmet és szórakozást találni ebben a jellegtelen videoklipben és ott is poént akart találni, ami inkább fájdalmas nyomorúság. Igen az első 5 percben poén, hogy Leo másnapos és köpdöd és szívja az orrát, de erre nem lehet felépíteni egy filmet. Most komolyan, mi vicces van egy brutális verekedésben, vagy hogy a kutyakaja lassítva placcsan ki a tányérba? Ne már, szégyelld magad Quentin, tudtál te ennél jobbat is.  
Sok tehetséges színészt szerződtettek le, csak az volt a bibi, hogy nem tudták használni.   
Nem arról van szó, hogy a történet döcögött, konkrétan hiányzott, mindenki tengett lengett. Éreztél valami sötétet, valami gonoszat, hogy valami készül és vártál, hogy az utolsó 10 percben legyen brutális történés... vége főcím, mehetsz haza.
A részemről utólagosan a legnagyobb arculcsapás az volt, hogy megtudtam, hogy ELVILEG Roman Polanski családi tragédiáját dolgozta fel, ami átírásra került, mint a Becstelen Brigantikban. Ebben az alternatív valóságban nem gyilkolta meg a Manson család a rendező 8 hónapos terhes feleségét és a barátaikat. Akár örülhetnénk is ennek a fordulatnak, sajnos a valóság kegyetlenebb.
A váratlanság érthető a rendezésben, másolja a szekta gondolkodását, akik teljesen random embereket végeztek ki.
Kicsit utánanéztem, 50 éve történtek a gyilkosságok és az elkövetők közül még vannak életben, az életfogytiglanit töltik. A filmben hippikommunának állították be a szekta székhelyét. Nagy részük tizenéves lányka volt, akik tartozni akartak valahova még a gyilkosságtól sem riadtak vissza.