Új fejezet
Sziasztok!
Olyan keserédes dologra lettem figyelmes az utóbbi napokban... ősz illatát érzem a levegőben. Beköszöntött az augusztus. Valami véget ér, vége van a hosszú délutánoknak, amíg vártuk haza a férjem, vége van a teljesen random sétáknak. Vége van lassanként a gyednek. Nem is tudom, hogy hiányozni fog e, vagy úgy érkezem vissza a felnőttek világába, hogy lelkes és tettre kész vagyok. Vagy csak csetlek botlok, mert elszoktam a határidős munkáktól és a negatívan érdekes emberektől?
Visszamegyek dolgozni, miután a kiscsajt - amint lehetőség van rá,- bölcsödébe visszük. A közeljövőben elkészülünk a házzal is és beköltözhetünk, el sem hiszem.
Fura, azt gondoltam, hogy nem tudok majd mit kezdeni az idővel, eljátszottam a gondolattal, hogy kitanulok valamit, de a babázás nagyszerűen kitölti az ember napját. A mindennapi új ételgyártásról nem is beszélve.
Summa summarum az alvásidőbe és az estékbe belefért a főzés és a főzésbe belefért egy kis torna, tananyagok hallgatása, egy kis fordítás, írás, olvasás.
Nem lettem webshop tulajdonos, befektetési guru, üzletasszony, koszorús író, de reménykedem benne, hogy egyszer leszek. Ha a sorrend változik, az sem baj.
Ahogy a nagymamám és Bálint gazda mondja, az ember addig nem öreg, amíg tervez (legfőképp, amíg tesz érte- szerintem).
A tanulás és a tapasztalás visz előre és biztos lehetsz benne, hogy nem ok nélkül tanulsz jókedvedből, a jövőben biztosan hasznát fogod venni, csak még nem tudod a körülményeit.
Például a 10-12 évesen átnyálazott ruhatörténeti könyvek, amiket imádtam, huszonévesen nagy segítséget nyújtottak, ha nem tudtam belőni egy kép idejét, vagy az országot, ahol festették. Bagatell tudás, de annál hasznosabb volt, mikor pedálgépnek kellett lenni.
A harmincas éveimben még nem tudom milyen módon fogom hasznosítani a tudásom, de várom a lehetőségeket.
Olyan keserédes dologra lettem figyelmes az utóbbi napokban... ősz illatát érzem a levegőben. Beköszöntött az augusztus. Valami véget ér, vége van a hosszú délutánoknak, amíg vártuk haza a férjem, vége van a teljesen random sétáknak. Vége van lassanként a gyednek. Nem is tudom, hogy hiányozni fog e, vagy úgy érkezem vissza a felnőttek világába, hogy lelkes és tettre kész vagyok. Vagy csak csetlek botlok, mert elszoktam a határidős munkáktól és a negatívan érdekes emberektől?
Visszamegyek dolgozni, miután a kiscsajt - amint lehetőség van rá,- bölcsödébe visszük. A közeljövőben elkészülünk a házzal is és beköltözhetünk, el sem hiszem.
Fura, azt gondoltam, hogy nem tudok majd mit kezdeni az idővel, eljátszottam a gondolattal, hogy kitanulok valamit, de a babázás nagyszerűen kitölti az ember napját. A mindennapi új ételgyártásról nem is beszélve.
Summa summarum az alvásidőbe és az estékbe belefért a főzés és a főzésbe belefért egy kis torna, tananyagok hallgatása, egy kis fordítás, írás, olvasás.
Nem lettem webshop tulajdonos, befektetési guru, üzletasszony, koszorús író, de reménykedem benne, hogy egyszer leszek. Ha a sorrend változik, az sem baj.
Ahogy a nagymamám és Bálint gazda mondja, az ember addig nem öreg, amíg tervez (legfőképp, amíg tesz érte- szerintem).
A tanulás és a tapasztalás visz előre és biztos lehetsz benne, hogy nem ok nélkül tanulsz jókedvedből, a jövőben biztosan hasznát fogod venni, csak még nem tudod a körülményeit.
Például a 10-12 évesen átnyálazott ruhatörténeti könyvek, amiket imádtam, huszonévesen nagy segítséget nyújtottak, ha nem tudtam belőni egy kép idejét, vagy az országot, ahol festették. Bagatell tudás, de annál hasznosabb volt, mikor pedálgépnek kellett lenni.
A harmincas éveimben még nem tudom milyen módon fogom hasznosítani a tudásom, de várom a lehetőségeket.
