Költözés: madárdal, 2 takaró és egy lábos
Sziasztok! Mostanában kezdünk el átpakolni egy nagyobb és kényelmesebb lakhelyre, aminek egyenes folyománya, a folyamatos nincs érzése, mert mindig elfelejtünk valamit, vagy a dobozból való nomád élet frusztráló mivolta, amikor még nem vagy otthon és minden fura és új. A hab a tortán, hogy minél nehezebben szokjunk be egy olyan gányoló, otthon megbütykölő előző gazda hagyta ránk a "meglepetéseit". Ez a gazda, aki nem átallott a legsötétebb helységbe konyhát építeni és a falat egy vízhatlan, sűrű majdnem fekete olajfestékkel átkente, biztos ami biztos alapon. Az egyetlen szálon odabigyessztett villanykörtéről ne is beszéljünk, aminél nem tudtuk, hogy eddig mi tartotta azt a súlyt a helyén és egy szellő miért nem fújta le. Be kell vallanom, romantikusnak találom a kis olvasólámpa fényét az igazi helyett, de nem olyan komfortos. Az hogy átesünk az utólag telepített étage fűtés csövein, amely a parkettába félig belevésve fut végig a szobákon, már megszoktuk.