Le Café de Capucine

Ahogy a főiskolai tanárom mondta egyszer nagyon szépen: az ember épp attól ember, hogy értékelni tud olyat is, aminek nincs semmilyen gyakorlati haszna a hétköznapjaiban. Emberek vagyunk, vágyunk a szépre, a otthonosabban érezzük magunkat, ha a szemünk is jól lakik. Tovább megyek: nem elég az, hogy ha valaki étkezés közben tudja jószívvel rágni a falatot, hanem sokkal jobb lesz az az étel, amit olyan környezetben és hangulatban hívtak életre, ahol jó lenni. Nem magyarázom tovább, képekre fel! Nagyon szeretem ezt a műfajt, a csendélet a régi, tisztára suvickolt holland otthonokban jött létre. Egzotikus gyümölcsöket, felakasztott nyulat, fácánt, vagy a méregdrága gyarmatárukat nem engedhették meg egynél többször egy évben, vagy mert szigorúan szezonális volt a fogyasztásuk (akkor még nem hozták 6000 km-ről minden nap konténerekben, át az óceánon) viszont festve minden nap ott volt velük. Takaríthatták. Ezek a hollandok számomra olyanok, mint a japánok: képesek mindennek megfogni

Ez a desszert is egy végletekig egyszerű recept. Valahogy olyan megkapóak ezek az ízek, az jut róla eszembe, hogy ehettem életem során sok nagyszerű palacsintát, díszeset, nagyot, de a mai napig az agyamban van a jelenet, hogy öt évesen, a szomszéd Annuska néni nyári konyhájában a sparhelt mellett eszem a ropogós cukorral hintett változatot. Mai napig az a kedvencem. Nem vicces? Szerintem mindenkinek van ilyen, pl. zsíros kenyér almával, tejbegríz... de találd ki a sajátod. Egy biztos kapocs van ezekben az ételekben: az a nehány dolog, piszok jól illik a másikhoz. A most bemutatandó recept nem is igazán recept, csak ötlet, hogy ezeket érdemes egy tepsibe dobálni és összesütni. Fahéjas cukor, leveles tészta, tejföl vagy krémsajt. Slussz passz! Ettünk egy egy szeletet mikor még meleg volt, de sokkal jobb élmény, hogyha nem égeti össze a szád. Egy habos kávéval igazi hedonista kezdete a napnak. Hozzávalók: 1 adag leveles tészta 500g 3 +2 evk cukor Vaniliás cukor amennyit akarsz

Az adminisztrációs felhajtást az évvége körül egy kis írással vezetem le, második otthonomban, az irodában, közeledik a munkanap vége, nemsokára 7 óra. Kint csodálatos fehér a park, ma esett az első hó Debrecenre. Ahogy sejtettem, reggel úgy mentem munkába, hogy csak a lábam fogta fel a feladat súlyát, az agyam sajnos még mindig szüneten van. Pedig már kezdtem kicsit szégyenkezni a tespedés miatt, igazán nem panaszkodhatom, jutott idő mindenre. Volt benne egy kis mozi, egy kis családozás, kiskarácsony, egy kirándulás Komáromba, játékeste. De ahogy P. is észrevette már magán, rá kellett jönnöm, én is hasonló vagyok: ha sok dolgom van sokkal koncentráltabb vagyok és nem tisztelem a szabadidőt annyira, hogy értelmes dologgal töltsem ki. Lássuk csak 2 hét: ennyi idő alatt formába lehet önteni egy jó regényt, megírni egy szakdolgozat lényegi tartalmát, összerakni a saját kiállításom festészeti anyagát, elfogadhatóan megtanulni egy idegen nyelv alapjait, teljes felújítást lehet végezni e

Írhatnék arról, hogy milyen jó volt az új star wars, hogy ténylegesen meggyúrtam  szenteste délutánján 3 kanálka fogóját miközben végig kóstoltam az otthon fellelhető minden lőrét, miközben a férjem és apukám az udvaron dobálta a fákat a fővő halászlé alá. Jó volt az elmúlt nehány nap, most, 27.-én tettük be melegíteni az utolsó részletét a dúsan megrakott asztalnak. Jó volt, de vége. Akaratlanul is settenkedik az új év minden feladata, még megoldatlan helyzete. Most akarok a nyakamba venni még egyet. Vessetek számot a következő néhány napban, mi volt ami miatt kihúzzátok magatokat, ha eszetekbe jut? Mi az ami miatt a fejetekre csaptok, hogy lehettetek ilyen barmoK? Nekem vegyes a kép, de vigasztal, hogy sok mindent tapasztalhattam. Egyszer olvastam: ha jó dolog, akkor áldás, ha gáz akkor csak egy lecke, (ami idővel tapasztalat és lépéselőny lesz-személyes vélemény).

Szaporán elnézést kérek kedves olvasók. Valahogy még az áldott karácsonyos ünneplés előszobájában sem tudtam takarékra tenni a munkahelyi ügyeket. Tegnap, munka után úgy éreztem kemény vagyok és még besoroltunk vásárolni. Igen, tudom nem jött össze az ajándékkészítés sajNos. A múlt szombatot egy olyan ajándék varrásával töltöttem ami olyan csúf lett, hogy nincs az a jó testvér aki tudna neki örülni. Na akkor kellett volna bevásárolni. A vásárlás öröme mellett a becsípődő derekam miatt szorítottam görcsösen minden utamba kerülő polcot és meghatottságomban/kínomban könnyeztem. Ez lehetne olyan anti karacsonyi hangulatot mutató írás, de azért sem! Forrás: buzzfeed.com Alig várom, hogy forralt borozzunk és enyhén kapatosan keresztrejtvényt fejtsek, miközben a testverem teljesen életidegen válaszokat ad a feltett kérdésekre, hogy mézeskalácsot nyújtsunk és szaggassunk, halászlevet kóstoljunk, hogy melegedjünk a bogrács tüze mellett a kutyákkal. A nagy vacsora után pedig monopoliz