Le Café de Capucine

Azon az állásponton voltam eddig, hogy nem akarok bejegyzést írni erről a filmről, mert olyan sok morális problémát vet fel bennem, amit még péntek este óta sem tudtam letisztázni magamban. Egész héten hallottam egy kedves kis hangot esténként: ma, nem megyünk el megnézni? Azután vízszintesbe került és nem ismételte meg a kérést, így mivel én is hasonlóképp friss voltam, nem firtattam miért felejtette el.  Pénteken viszont mindent elintéztünk időben, úgy, hogy csont nélkül becsúsztunk a mozifilmfelvételre.  Nem mondom, hogy inkább néztük volna otthon, úgy, hogy valahogy véletlenül letöltődött a gépünkre, mert jómagam Tom Hanks passióját, lehet, hogy félidőben kikapcsoltam volna.  Nem azért mert annyira érdektelen volt, inkább az a tudat,illett volna sajnálnom a kapitányt, milyen rosszul járt, de szánalomra méltóbbnak éreztem a kalózokat. Elhallgatom, na jó elmondom, nagyon felmérgesített ez a film. Mert nem tudtam eldönteni, hogy a US NAVY ekkora fricskát, vagy hátba veregetés

KÁLYHATŰZ Kurtul a nap s mindig zordabbra hül, kályhámba már komoly tüzet rakok. Beszél a láng: Nem vagy te egyedül,  mert én is lélek, lüktetés vagyok. (Áprily Lajos, 1966)

Csontváry Kosztka Tivadar festménye Az amikor elkezdtem segíteni munkaidő után a páromnak, nagyon jó döntés volt. Az embert szabaddá teszi a munka, írta fel egy ember egy tábor kapujára valahol Lengyelországban, igaza volt. Ez a munka szabaddá tesz minden kicsinyességedtől és elégedetlenségedtől, mert olyan képet mutat a magyar társadalomról, ami után úgy érsz haza, hogy köszönetet mondasz minden szögért a lakásban és körbecsókolgatod a szeretteidet, csak azért mert vannak. Nem azokat sajnálom a leginkább, akik panaszkodnak, hanem épp azokat, akik nem szólnak semmit, de a szemükön látod, hogy már nem tudnak nevetni. Nem is olyan rég, találkoztunk azzal az emberrel, aki háza mellett minden nap összeszorult szívvel szállunk ki a kocsiból, szomszédunk. Úgy esett, hogy hozzá is hivatalosak voltunk, eladták a feje fölül a lakását. Egy idős néni lakott ott albérletben. Egyedül volt az egész világon, csak ő volt meg a kis kuckója. Nem kevésbé nagyobb veszteség, ha az ember az élete

Angliai utunk óta nem tea és scone és az angol reggeli van az agyamban, hanem valami nagyon távoli: indiai, belső melegséget árasztó fűszerek, gyömbér, kurkuma, édes paradicsom. Piszkos nagy szerencsénk volt, mert az unokatestvérem jóvoltából megkóstolhattuk, hogy az angoloknak mit jelent india, illetve pár nappal később autentikus pakisztáni vacsorát ettünk, ami megmutatta, hogy egy ilyen étkezési kultúrát követő embernek milyen az ízlése. Mindkettő jó, sőt kiváló, ujjnyalogatós volt a maga nemében, talán itt kezdődött az érdeklődésem is. Felcsaptam az örök (egyik) kulináris információs forrásomat, az ordibálástól eltekintve kiváló szakember, Gordon Ramsey mindig jó indulópont. Ez alapján készült el ez a recept és a mi háztartásunkban megkapta a zöld jelzést a további kísérletezéshez. Auchanban találtunk üvegcsében curry fűszerkeveréket, ami ténylegesen fűszerek és ne E betűk keveréke, saját márkás termék, 200 ft-ba fáj egy kb 75 g-os üveg. Lapos kenyeret kellett volna hozzá sütnö

Szeretném mindenkivel megosztani egy örömömet, mert a szépet nem lehet önző módon csak magunknak kuporgatni. Visszatérő és eddig még sajnos nem megvalósított vágyam, hogy megtanuljam, hogyan lehet cserépkályhát készíteni. Nem, nem rakni, hanem a részeit, hogyan állíthatom elő. Sárból, hogy csinálhatom meg egy ház szívét? Valami miatt az a megérzésem, hogy a mostani, fiatal korosztály egy hasznos, de még inkább bumfordi, avitt dolognak érzi, azokkal a lehetetlen színű, sörösüveg színeire emlékeztető mázakkal és a szocialista ízű csempékkel. Meglátod egy szobában és a szemed nem tud szívesen nézni rá, csak az enyhít, hogy olyan takarékos és meleg. De ne húzzuk le a fajanszon ilyen könnyen a lehetőséget, ugyanis a magyar cserépkályhák a szocialista éra előtt európai hírnévnek örvendtek, sőt egészen a 14. századig találtak míves, gyönyörű részleteket a régészek. Régebben, 2 rétegű, áttört csempékkel díszítették a kályhákat, olyasmikkel, mint a gótikus templomok ablakkeretei. Olyan szere

Eljutottunk odáig P.-vel, amit Kőhalmi Zoltán humorista írt bele az IKEA ügyfélszolgálatára címzett levelében, így szól: "Mondják meg nekem annak a tervezőnek a nevét, aki tervezte azt a bútor, hogy személyesen őt szidhassam a terméke miatt!"  Nem akartuk belátni - mert mindketten csillogó szemekkel csüggünk az IKEÁ-n mint szent és sérthetetlen médiumon, aki eljuttatja az emberekhez a stílusos lakóteret - viszont azt magunknak is be kellett vallanunk, hogy az ágy, amit vettünk tőlük egy semmirevaló kivitel. Az étteremben két pofazacskóval esszük a svéd húsgolyót az áfonyalekvárral ha Budapesten vagyunk, szeretjük a kisbútorokat, kiegészítőket amiket ott vettünk, DE az az ágy mindkettőnk hátába bárdot állít minden este! Szemét dolognak tartom, mert a magyar piacon fellelhető választékból lehetett volna olcsóbban is ilyen minőséget kapni, viszont jó fogyasztókhoz híven a nagyhalat választottuk, mert biztosra akartunk menni. Legyen eszed, ne csak a csíkot figyeld!* Nos,