Le Café de Capucine

Nem osztom a távol keleti népek főzési gondolkodását, ami ritka esetekben kutyát is felhasznál egy jó étkezéshez (NEM, nem a társasága miatt) és egy mondás köré épül az ars poeticájuk: Főzz azzal, ami mozog és fűszerezz azzal, ami nem. Ennek ellenére nagyon szeretem enni azt a magyar gyomorhoz szelídített változatot, amit itthon kaphatunk. Persze az igazság másik kőoszlopa az, hogy ezek a jóemberek nem kifinomult sznob érdeklődésük és kulináris rodeo-drive miatt próbáltak ki minden ehető tücsköt-bogarat. A szükség nem csak náluk tágította a repertoirt, nálunk, így született a pacalpörkölt, a csíkos (kicsi folyami hal) töltött káposzta, a franciáknál a kifinomult "escargot" vagyis éticsiga fokhagymás vajban, vagy a békacomb rántva, vagy az angolok Tote in a hole nevű étele, ami annyit tesz: "varangy a lyukban" Ahogy londonban élő barátosném mondja: "Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az tényleg nem béka volt benne". Szerencsére nem hajt annyira a szükség,

Vége a fájós deréknak, a fészkelődő fenéknek, a főzés nélkül hoppon maradó és McDo-val beérő férfiszemeknek, a kelletlenül odaszögező olvasnivaló végre elfogyott. Tegnap letudtam az utolsó vizsgám. Hosszúra sikerült a lecsengető ütem, de a gondviselés megkönyörült rajtam és belátta, hogy a tanári master diploma, egy papír lesz a többi között, ami -egy furcsa rendszer még furcsább eredménye-a majd "talán jó lesz egyszer" kategóriát kapja, amiért harcba szálltam és elértem. Mementó arról az időszakról, amikor még hittem abban, hogy a fiatalok akarnak jók, műveltek lenni. Az emberi tudat nagy szerencséje, hogy az évek során a kis rossz élmények nem felsorakoznak egymás mellé, hanem beleolvadnak a jótékony feledés homályába. Talán egyszer én is el tudok a tapasztalataimtól szakadni. 1520 Sebastiano del Piombo képe: egy olyan jelenet, amit még elképzelni sem kellemes, nemhogy megfesteni Mindenesetre ezt a hajót elsirattam, megrázom magam és minden mással foglalkozhatom, am

Vasárnap van, téli szünetünk utolsó napja. Sokan ilyenkor felszisszennek, milyen szerencse, az a pár nap rám is rám fért volna! Kedves csütörtököt és pénteket búcsúztatók, a holnapi hétfő reggel a csengető villamossal és tömeggel nagyobb ráncokat vés az én drága mérnököm homlokára, mintha lett volna egy kis "kóstoló" a 2013-as munkamorálból. Nekem is felkiáltójel az, hogy beindul csikorogva a fogaskerék, ugyanis elindult a finish a tanulásban. Nincs több receptnézegetés suttyomban, vagy elhalaszthatatlannak ítélt megnézni és tanulmányoznivaló az 1910-es évek építészetéről. Rend és fegyelem Sztálini ritmusa fogja meghatározni a napjaimat. Akárhogy is szerepelek pénteken (fingers cross) annyi bizonyos, hogy Szeged, a régi barátok, a támogató szerelem, a jó beszélgetés kicsit MÉG jobb kedvre fog deríteni. Vízkeresztkor szedtük le a karácsonyfa díszeit, hogy pőre fenyő legyen belőle tavaszig, amíg új helyére nem kerül a családunk kertjében.

Dolgosak a napok és az ünnepek a mi kis kuckónkban. Az óévet azzal búcsúztattuk, hogy már 11-kor ágyban voltunk. Tudom, 80 év felettieknek való program, de ha akkor merült le az elem, akkor megtisztelem magam annyival, hogy új erővel kezdjem az újévet. Háborús övezetben éreztem magam, ilyenkor mindig hálát adok az Öregúrnak fent, hogy szerencsések vagyunk, hogy csak ilyen apropóból durrogtatnak, évente egyszer. Furcsa, összeolvadt éjszakák és rövidke, verőfényes (szerencsés esetben) nappalok. Boldog vagyok, hogy dolgozhatunk, hogy ilyen elfoglaltak vagyunk. Sokat utazunk, ez mindig felpezsdít. Ahogy anyukám mondja: mindegy hova, csak berregjen a fenekem alatt az autó! Emellett elkezdtem tanulni, vagyis folytatom a karácsony előtt befejezett pallérozásomat, hogy okos, mindamellett tudálékos felnőtt válhasson belőlem, mert komolyan vettem édesapám intését: tanulj lányom, vagy munkanélküli lesz belőled! Vagy helyett az "és" a megfelelő kötőszó. Ezt egy vagy két diplomával a z

Vége és kérem, minden úgy ment mint a karikacsapás. Öröm a köbön, mindenki ajándéka időben eljutott a gazdájához. Nèztük a fényeket, eltelve a szentestei halászlétől. Mosolyok és másik szobába száműzött fotel, amit a fenyőfa dúrt ki a helyéről. Telnek a napok, mindjárt szilveszter, a hűtőnk még most kezd el fellélegezni a kievett maradékok súlya alól. Vicces és olyan dekadens egész nap zserbót és töltött káposztát, halászlét, kacsasültet...minden olyat megenni, amivel a család megörvendeztetett minket. Mikor hazaértünk az ünnep után, úgy éreztem magam, mint az a vállalkozó szellemű utazó, aki az egész otthonát be akarja pakolni a bőröndjébe, ráül, hogy becipzározhassa azt. Így kellett bepakolni a mélyhűtőt: ha beraktam valamit, a többi 2 fiókot fogni kellett, hogy  ki ne nyíljon. Jómódunk és ellátásunk határtalan. Ma reggel már úgy felbátorodott a gyomrunk, hogy 2012-őt egy "Zsibis" lángossal búcsúztattuk az év utolsó vasárnapját. Viszont megsütöttem az utóbbi 2 hónap kedv

Minap, megláttam a hirtelen ötletből megvásárolt akciós mascarpone krémet a hűtőben. Még nem használtam máshoz, csak a húzogatós desszerthez. Faviccet félretéve, tiramisu (tira-mi-su: (te) húzz engem oda). Ezek az olaszok, még a desszerteknél sem tudnak a fenekükön maradni. A mascarpone sűrű, édes, émelygős dolog, amit nem tolerálok egy desszertnél, ezért kicsit könnyebb köntösbe öltöztettem. Kevés tejjel és tejföllel lággyá és kiegyensúlyozottá válik, egy friss jelenséggé. Ajánlom figyelmetekbe, élet a karácsonyi zserbón és bejglin túl.   Stracatella kehely, kekszágyon Hozzávalók: 250 ml mascarpone krém 2 evk tejföl 2 dl tej 1 evk cukor csipet só 1 evk kakaó (cukrozatlan!) 3 kocka csokoládé+ kevés a díszítéshez 100 g kókuszos keksz Elkészítés: A kakaót és a kekszet törjük össze. A mascarponéba keverjük bele a cukrot, a sót. Mivel nagyon sűrű, fokozatosan keverjük bele a tejfölt, apránként a tejet, végül a 3 kocka apróra vágott csokoládét. Nagyjából

Eddigi minden készülődésemet felborította a múltkor meglátott gyönyörű kacsa. Eldöntöttük, megsütjük, megesszük mint a nagyok, naranccsal, krumplipürével. Elregélem, hogy egy narancs levét egy evőkanál cukorra öntöttem és forraltam, majd ráöntöttem 2 dl fehérbort és egy teáskanál sót. A kedves kacsát, ami akarata nélkül jóllakatott minket. megsóztam és borsoztam. Néhány gerezd narancsot megfosztottam a fehér hártyájától, hogy nehogy megkeserítse a kacsát. Belemetszettem a bőrébe és megtűzdeltem vele. Tegyük bele egy tűzálló tálba, öntsük le a narancsos boros sziruppal, majd fedjük le alufóliával, tegyük bele a sütőbe.       Szentestei lakoma lett volna belőle, viszont még gyermek vagyok lelkiekben, puding ahhoz, hogy ne a családi körben legyek szenteste. Egy nappal az esemény előtt visszatáncoltam és kisírtam, hogy a családommal legyünk. Minden alkalommal, hogyha baromfit készítek elő a sütésre átfut az agyamon, hogy voltaképpen, miért is teszem ezt szegény állattal.