Le Café de Capucine

Ez a "nyereményem" utóélete.  Tisztelt Kupon Világ Kft.!  XY vagyok, az Önök által meghirdetett "Tart még a nyár" írópályázat egy versenyzője, később mint megtudtam nyertese. Amikor értesültem arról, hogy Hévízen tölthetek egy hétvégét a párommal, nagyon megörültem. Annak rendje és módja szerint megkaptam az értesítést és egy kódot, amit a szállodában kaphatok meg. Visszajeleztem a kollégájuknak, hogy megkaptam a levelét. Ezen kívül tettem fel néhány kérdést kérdést, ami a nyereményem mibenlétére vonatkozott. Ez a levélváltás október 17.-én ment végbe, amelyre még mai napig nem kaptam semmilyen választ. A felhívott hotel hivatkozott  egy olyan kuponra, amit nem kaptam meg az értesítő levélben. Azóta már írtam az úriembernek (?), hogy szíveskedjen érdemben válaszolni a kérdéseimre, próbáltam felhívni az feltüntetett telefonszámot, amely vagy kicsöngött, vagy foglalt volt. A páromnak sikerült elérnie az ügyfélszolgálatot, ahol azt mondták,

Ez a téma a almás őszi kalácsom/akármim szeletelése közben jutott eszembe. Mit kaptunk a nagymamáinktól? Sok disznótor alatt megevett pogácsát, amit csak nekünk csinált (a többi 10 ember csak kapott belőle :D), aprót fagyira, sok megnyerni hagyott kártya és társasjátékot, felvigyázást, ha betegek voltunk, orosz háborús élményeket az ő gyerekkorából, élménybeszámolót a népdalkörből, vagy nyugdíjjas termálfürdőzésből. Sok mosoly, ölelés és feltétlen rajongás. A nagyszülők szentek és sérthetetlenek. El kell mondanom azt a kedves versengést, amit nagymamám támasztott kettőnk között. Akkor kezdődött, amikor felvetettem azt a nevetséges kérdést a Masternek, hogy : Mama, ha házi rétest akarnék csinálni, hogyan tegyem? Erre az több mint 50 éve sütkérező tündérke válasza csillogó szemmel (mint a jó öreg Barney Stinson: Hmmmm Challange accepted!) -Nézzük meg, ki csinál jobbat! Ha előre tekerek 2 napot az időben, amikor jómagam a konyha egy sarkában kuporogtam és sírtam a mócsingos rétes

Ezt a becses címet én veszem először a számra. Olyan csúnyán bánok a "csak" szórakoztató irodalommal, hogy adnom kell egy kis engedményt a műfajnak. Mindig azt vallottam az olvasásról, hogy egy jó könyv igenis előidézhet teljes lelki elégedettséget a nem túl rózsás körülmények között.  A másik ilyen tételem és szabályom az, hogy ha egy könyv nem tud nekem valami pluszt, valami praktikusat tanítani, akkor kézbe sem veszem. Erre hivatkozva nem szoktam egy könyvet a cselekménye miatt elolvasni, értsd regény s ezért van gyomrom kinyitni sokadjára a műelemzésről, a francia libatömésről és éghajlat történetről vagy a falusi disznóvágásról és id. Pieter Brueghelről felütni a kedvenc passzusaimat. Egytől egyig update 1. , úgy ám Viszont nem kaphatna valami ilyen díjat nálam, ha nem szegtem volna szabályt. :D Na jó, én is ember vagyok, aki teenager korában nem az angol táj szépségért és szociológiai csavarjaiért vett Jane Austent a kezébe, hanem azé' kedves olvasó

Mai nap eleget tettem régi adósságomnak, a folyamatos kutyakeresés menhelyről való megoldását is fontolóra vettem. Sohasem szerettem nézegetni ezeket az oldalakat, mert krónikus síró-pityogó állapotba kerülök és magamat is beleértve, átkozom az ember azon tulajdonságát, ami arra késztet AKÁRKIT, hogy kirakjon egy állatot. Ilyenkor helyettük és szégyellem magam. Mondhatja kedves olvasóm, hogy jó jó akko' tegyél te is valamit ezért, ne csak sajnálkozz! Ok, sajnos várnunk kell még ezzel, de nagyon hiányzik egy kis élőlény, egy kis állatka ebből a kis lakásból. A kis körmeinek hangja a  padlón, ahogy ritmusosan, magabiztosan végigcsattog kis birodalmán, mintha ő lenne a gondnok.  Ránéztem a debreceni állatotthonokra, megtaláltam  http://debrecen.zug.hu/ oldalát, ahol nagyon kedves és szomorú szemű állatokat láttam. Mindig tiszteltem ezeket az embereket, akik ezzel töltik a mindennapjaikat, tiszteletem őket a tartásukért, hogy nem roppannak össze ennyi kiábrándultság és fájdalom kö

A lovak csivavája, 80 cm a marmagassága Ezzel a negédes címmel adtam fel apróhirdetést az internet szövevényes rendszerébe, hátha elér pont ahhoz és oda, akinek szántam. Az egész a múltkori írásommal kezdődött, aminek kiváltója egy két szálacska levendula és egy didergő paradicsom volt, amiket itt tartok szerintük fogságban, szerintem életben a negyediken. Azóta nem tudok a föld gondolatától szabadulni. Igaz, hogy mostanában jöttek be az igazán hideg napok, mikor az orrát sem akarja a NORMÁLIS ember kidugni. De ez nem az a háztartás!    Az agyamban a kertes könyvemben bemutatott, sorjázott zöldségek, hajladozó gyümölcsfák szerepelnek, olyan szüretek és befőzések, lekváros napok, amikor a világ végére kívánjuk az újonnan leszedett gyümölcsöt. De milyen szép látvány a téli estéken belesni a teli kamrába! Nagyszemű diót akarok szedni a falevelek közül ősszel, feltéve, ha a kedves Kutyaházi Aladár, fedőnevén házi kedvenc, nem kapja fel előled és szalad vele, hogy téged bámulva rop

Mi olyan ellenállhatatlan Magnum vagy épp a Monopoli-s bácsi bajuszában, hogy a kezemen vagy becses nyakékként akarom hordani? Nagyjából fél éve figyeltem fel erre a jelenségre a divatiparban, azóta elért boldog-boldogtalanhoz, mára a bizsuüzletek legsikkesebb eleme vált belőle. how-i-met-your-mother.wikia.com Emlékszem az első széles körben vetített ilyen bajuszos poénra: Ted Mosby és Marshall Ericsen karaktere úgy teszi nézhetővé a napi híreket, hogy kalapot és bajuszt ragaszt a tévére. Ha nem hiszitek keressétek ki a How I met your mother első évadát. Akkor a Sandy Rivers nevű műsorvezetőnek külön "szettjei" voltak mexico-i sombleroval és kackiás bajusszal, melyeket naponta válogattak kedvük szerint.  favim.com  Azóta ivós játék is nőtt ki ebből a gyökérből. Aminek az a lényege, hogy ragassz fel egy bajuszt valahova a képernyőre, ha valakinek a fejére pontosan ráillik, ürítheted a poharad. Mindenképp ki akarom próbálni! Persze csak a folyadékháztartásom vé

  Az a dolog, amely ellenállhatatlanná teszi ezt a várost, az az odafigyelés (és jól befektetett pénz), az a gondolkodás, mely egy házat nem tud annyira külvárosba rakni, hogy a turisták szeme és ítélete elől "ottfelejtett mulasztás" lenne. Mint a régi falusi porták előtt, a frissen meszelt, gereblyézett házak előtt, úgy itt is mindig valaki gondot visel minden kósza szemétre, firkált házfalra. Jól felfogott érdekük és a tisztaság igénye olyan kombináció, amely miatt megérdemlik azt a profitot, amit az a hömpölygő emberáradat költ el náluk. Végig, ahogy bámultunk ki a városnéző, "Prága gyorstalpaló" busz ablakán, csak egy kérdés motoszkált az agyamban: "Mi magyarok, mit csinálunk rosszul?" Legyen meg mindenkinek erre a saját vesszőparipája válaszként, de én naiv gyermekszememmel egy rész szerencsét és másik rész jó hozzáállást látok. Szerencsét, mert megkímélték a bombázások a 2. nagy háborúban, másrészt NEM azt mondják: "Hát igeeeen, röstelked