Le Café de Capucine

Tudom, csak 2 és fél évet késtem a véleményemmel, de ilyenre nem ülünk be megnézni. Amennyire elkap a sikító frász a bugyuta tévéműsoroktól, olyan meglepetés ért múlt vasárnap. Sajnos jellemző kis párosunkra, hogy a szórakoztató ipar két végpontját tartjuk érdekesnek. P. rajong azokért az old school akció filmekért, ami engem nevetésre ingerel, főleg, mikor megszólal egy magányos szaxofon az éjszakában, vagy mindig van egy gonosz arcú, össze nem téveszthető fő gonosz és nem hiányozhatnak a keleti harcművészetet művelő nyugati férfiak, pl. Dolph Laugen, Nico, alias Stephen Segal. Annyira 90-es évek! Nekem főzőműsorok fétisem van és minden olyan adás, ami nélkülözi a tömegízlést, kincseket lehet találni. Különös tekintettel kerülöm a romantikus adásokat (több kárt okoznak, mint kielégülést a fejekben), de belefutottam egybe. Az utóbbi néhány évben nem tudott egy ilyen film sem odaszögezni a tv elé annyira, hogy tartogassam a pisit a reklámszünetig. Néhány éves darabról van szó, nem l...

Nem érdekel, hogy ez a film csak még egy bőrt akar lehúzni a szériáról. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen újdonsággal fognak előhozakodni. Mindenesetre ígéretes, hogy a nagy fehér cápa snecihalként van számon tartva a túl méretes "delfin" showban. Nem utolsó sorban nagyon érdekel milyen színészi alakítást kapok kalandhősként attól, aki a Városfejlesztési osztály című alapműben a gyagyás, infantilis, egyben legeredetibb cipőtisztító embert játszotta (Chris Pratt). 

Azt gondolom érdemes lenne felkeresni a címet. Bár amit megmutathatnak, azt már megtették. Forrása Eddigi nyaralásaim külhonban, valahogy sohasem kötődtek a nyaralás témaköréhez. Amíg a család végtelenítve tudott fürdeni én meguntam fél óra alatt, azóta kitanultuk a rendet: család fürdik, én magányos fotótúrákon élvezkedek, középkori városrészeket figyelve. 17 évesen Horvátországban voltam először külföldön és egyből beleszerettem a régmúlt sikátoraiba, ahogy a forró, naptól hevült falszakaszok és a hűvöset ásító árkádok váltakoznak, közben a kezem azokat a köveket érinti, ami 800 éve is ugyanezen a helyen voltak. Ez számomra az egyik legnagyobb bűvöletet okozó dolog az életben. Mindig, mikor elsétáltam egy csak falaiban ép, elhagyott ház mellett és elképzeltem, ahogy a durva falakat süti a nap és a szürke kövek elé egy kényelmes égszínkék kanapét húzok. A rég leszakadt tetőt felváltja egy új szerkezet, egy tetőablakkal, ami alatt a szobából nézhetem a csillagokat. Nézhetném a...

Annyira jó hétvégénk volt, olyan hálás vagyok érte. Tegnap sok idő után elmentünk a piacra és nem kellett sietni, nem kellett időre menni. Nem kellett az órát nézni, mikor a nyugdíjasokkal álltunk sorba a húsos pultnál, vagy a péknél. De annál is jobb, hogy találtam ma délelőtt egy receptet, amit meg is csinálhattam. Elvileg a klasszikus vaniliás félhold lett volna a választás, de valami nem stimmelt vagy a recepttel, vagy a kókuszzsírt nem ilyen sütibe szánták, mikor azt írták rá, hogy sütésre alkalmas. Finom lett, bár nem mertem úgy megsütni, hogy nem rakok bele tojást, sokalltam bele 22 dkg zsiradékot. Nem szeretem a porcukorba forgatott sütiket, szóródnak és mindig a ruhámon, a szemöldökömön, az orromon ér véget a kaland. Az volt a problémám vele, hogy szétesik a tésztája, még a tojással is. Nem tudom, hogy milyen szuper asszonynak kell lenni, hogy a még be is hajlítsam, hold formájúra. Óvatosságra int ez a süti, de kihűlt, összeállt, azóta nem tudom az embert levakarni, mert mi...

Ma egy nagyon érdekes tapasztalatomat szeretném megosztani a nagyérdeművel. Találkoztam a receptemmel és az általam készített képpel egy nagy oldal felvillanó receptjei között. Először nagyon megörültem neki, hogy a befektetett energia végre látszik valamilyen "elismerésben", mert jó szívvel csinálom ezt az egészet, de sajnos nem tudok harmadik éve tovább fejlődni a blog olvasottságát illetően. Így ez most még inkább szíven ütött. Elgondolkodtam már ezen, hogy mit csinálok rosszul, mi az oka ennek. De arra jutottam, hogy ha csak magam adom, csak végzem a dolgom, úgy aki vagyok, akkor előbb utóbb megtalálom a közönségem. De ma úgy felment a vérnyomásom, mint a rajzfilmekben, mint a bikának mikor sípol ki a gőz a füléből! Miért kell ellopni egy másik ember képét és sajátként feltüntetni? Miért nem lehet a sajátodat lefényképezni? Úgy semmi baj nincs a dologgal, azért csinálom, hogy odaadjam neked, hogy ha nekem sikerült, akkor te is főzz egy jót a szeretteidnek. De az, h...

Tanulom még az évkör rendjét, peróbálok olyan zöldségeket, gyümölcsöket venni, amelyekről tudom, hogy akár az én kertemben is megteremhetett volna az év azon időszakában. De, mint ahogy sohasem voltam merev izlésben, sem földrajzi határokban, néha elcsábulok. Egy kis iráni gránátalma, egy kis avokado, egy kis grapefruit és a legutolsó kulinális fogás: espanyol paprika. Picik és édesek, több szinben teremnek, hogy a szemem is belekönnyezzen a szépbe. Otthonról kaptunk először fetasajttal töltött paprikát és benne volt a top öt emlékezetes étkezésbe: Olajával meglocsolt friss rukkola saláta, rászeletelve néhány ilyen csipős paprika, azon egy buggyantott tojás és krémsajttal megkent házi kenyér. Nem vagyok a szokások rabja és egyedi módon értelmezem a vallást is, de ilyenkor, mindig megköszönöm a gondviselésnek és a Jóistennek, hogy ilyet tett elém. Visszatérve, új irányt adott a heti bevásárlásnak, hogy a metro rövid szavatosságú részlegén megláttam ezeket a gyönyörű papriká...