Le Café de Capucine

Mint a csokis bejegyzésemben is megemlítettem, éppen iskolai kötelezettségeimet nyögöm és vergődöm a rám rakott pihe súly alatt. Ez a viselkedés saját magam fejrázását és szemforgatását írja körül, magamra vagyok mérges, amiért nem csináltam meg mikor még bírtam, miért nem szorítottam össze a fogam és kinyögtem. Inkább a katalógus aláírása helyett elmentem kávézni, vagy a tanszékre, hogy fessek. Most a fejemre szakadt 4 ilyen tantárgy, szombatig lesz egy vizsgám és 2 leadandóm. Olvasom ezeket a tudományos igénnyel, egzakt módon megírt könyveket és csak egy dolog motoz az agyamban: nem szégyelli magát az ilyen, hogy ilyenre pazarolja az aktív kutató éveit? Bizonyára a professzora megdicséri, hogy jáj kislányom, milyen szépen fogalmaztál, volt vagy 4 sor! Teljesen mindegy, hogy ugyanazon szó minden szinonimáját felsorolja, mint teljesen különböző fogalmakat. Az a jóbarátok epizód jut eszembe, amikor Joey megtalálja a wordben a szinoníma-szótárat, így lesz egy tömör meghívásból, terjeng...

Sűrű hétvége áll mögöttünk. De megérte, több szempontból is, részt vettünk kiöltözve egy doktori avatáson, 4 órával később gumicsizmában 500 fát ültettünk, amitől nem csak zöldnek, hanem szuper-zöldnek érezhettük magunkat és jó ügyért dolgozhattunk. Megkóstolhattam életem legjobb aranygaluskáját és halászlevét. Respect az ÉDESanyámnak. A vasárnapi halebéd egy gigantikus pontyból készült, nem tudtam, vagyis röstelltem mellé rakni egy centit, de azt tudom, hogy minden alá rakott tálcáról lelógott. A másik rejtély számomra, hogy hogyan szeletelte fel szép, egyforma darabokra a kis aranyost. Egy szó mint száz, nekünk, hétfőre is jutott néhány halszelet, amik gondosan megsózva várták azt, hogy a közös életünk no.1 aranyérmes ételévé, Rácz-ponttyá változzon. Elmondva, nem hangzik túl bizalomgerjesztően, hogy "végy egy halat, önts reá az paprikát, hagymát s paradicsomot, süssed" főleg nekem, akit egy nagy hallal ki lehetne kergetni a világból, drága testvérem meg is tette kiskorá...

Ennyit mondhatok: fortepan.hu Szeressétek, tiszteljétek. Nézegessétek minél többet, mert ott van a 20. századi magyar ember minden szerepe: feleség, anya, földbirtokos, aranyifjú, jóevő, kártyapártner, katona, osztálytárs. Megható, mert magánemberek és családok egyéni látásmódjába túrhatunk bele, amit az idő és egynéhány nagyon szorgalmas ember közkincsé tett. Az állatok néma és rajongó megfigyelői az életünknek. Ez a néhány kép, olyan bájos, árulkodik a rácsodálkozásról és a rajongó, mosolygó szeretetről. Mert szerintem ezeket a képeket így fotózhatták: bárgyú mosoly-fej félredönt- AAwww! felkiáltás. Személyes kedvencem a jó Szent Ferenc prédikál az ő kis farokcsóváló "madarainak". 

Tegnap megrohant a középiskolás kolis kajálások emléke, minden menzás és anyukám által bedobozolt finomság, egységes jelként mutatva  a szobám helyét: 3/16. Az egyik ilyen favorit volt a porból készített chilis bab, ami olyan egzotikumnak számított egy 15 éves lányka szemében, végül 5-6 vagy 10 egymás után következett adag után mondtam: Elég volt!! Eltelt 8 év és megszületett az igény, tegnap: por nélkül, a zöldségek tiszta ízével elérni a hatást. Jó, jó most már tudom: ezek a dolgok épp azokat a részeket akarják ízként belerakni az ételbe, amire a jó fűszerek és alapanyagok maguktól képesek. Az ételes porok nem azoknak készülnek, akiknek nincs idejük, hanem azoknak, akik nem mernek bánni a fűszerekkel és nem mernek kísérletezni. (Bocs anya, azért te vagy a mesterem a konyhában)  Ha van azon a 20 percen kívül még egy félóránk, akkor készíthetünk hozzá házi tortillát, nagy büszkeség az, amikor felemeled az általad készített tucatról a fedőt és ropog a széle,...

A kihagyhatatlan, megkerülhetetlen iskolai feladatom, az érdekes tantervfejlesztés, ami legalább egy Mont Blanc méretű problémának van beállítva, nem halad. Fizikai elszaladást tudnék produkálni, mikor kinyitom azt a 600 oldalas írást, amit olyan emberek vetettek papírra, akik csak képen láttak gyereket és elvárják egy 5.-estől, hogy plasztikai mozgássorozatot tudjon gyártani. (Köszönjük, fáradjon ki, egyes.)  Classic chocolate pudding -->hol van ehhez a pudingpor? Kérdem én, miért engedik az ilyet alaptanterv közelébe, megértem én, hogy neki is meg kell valamiből élni, de miért ebből? Kikapcsolva a nehezen gyarapodó dolgozatom és a köznevelés bestsellerét karácsonyi receptekkel próbálom feldobni magam. Találtam egy nagyon jó oldalt, ahol a gyomrunkat legeltethetjük, később megéhezhetünk és megpróbálkozhatunk valamivel. Be kell vallanom valamit: feltétlen rajongója vagyok a szép étel, kiváltképp édesség fotóknak. Itt olyanokat találtam, hogy állandó gasztronómiai turkálás...

Olyan estének nézek elébe, mint az elmúlt napokban annyiszor: próbálok megoldást találni azokra a megrágandó és igazság szerint kiköpendő csomagokkal, amit nem tudok lerakni. Olyan elmérgesedett, megmerevedett és szőnyeg alá söpört helyzetekről beszélek, amikor akkor úgy gondolod, hogy jogosan teszel szemrehányást valakinek, aztán a következmények, mint egy tóba dobott kő koncentrikus körei elhatalmasodnak, az "én csak őszinte vagyok" felkiáltást hangoztatva töltöd ki rajta a saját csalódottságod és mellőzöttséged. Olyan szemetek, olyan emberek vagyunk. Minden gyarlóságom birtokában azt kell mondanom, hogy a saját hibáimon kívül másokéit is meglátom. Csúnya módon, emlékeztetem is őket a saját félelmeikre és lelki gátjaira. Duzzogva bár, felháborodva, néha hisztisen, végül belátva, de tudomásul veszem azt, ha mástól ilyet kapok. Érdekes módon azok a kapcsolatok maradnak meg hosszútávon, amelyekben ott volt az összetűzés és meg lettek rágva. Másokkal, akikkel mai napig szeret...

Az előző bejegyzésben közzé tett reklamáló levél azt eredményezte, hogy csodák csodájára másnap délután felkeresett a kuponvilág és egyből-azonnal átküldték a nyeremény utalványom. Csak kissé ironikusan mosolyogni tudtam, hitetlenül, hogy lám lám Zuckenberg Facebook birodalma micsoda médiagépezet. Mikor tizenéves voltam, az internet olyan nagyon hasznos kütyü volt, amiről tudtam, hogy valahol valakiknek biztosan jól jövedelmez, de az a tény, hogy erre fel lehet építeni egy vállalkozást és kaszálni vele....hihetetlen és futurisztikus. Viszont megelégedéssel tölt el az, hogy hiába vagyok kis kosz a nagy gépezetben, a hangom így is eljuthatott odáig, hogy olvassanak és rossz reklám kategóriába tegyék a levelem, amivel nem kívántak élni.