Bejegyzések

Haldokló festészet

Hogyan vallod be kelletlenül magadnak, hogy a festészet, mint létforma, kihunyt az életedben? Ilyenkor elgondolkodol azon, hogy vajon ott volt e valamikor is? Szenvedőzök, mert nem tudok túlugrani egy szintről, beleragadtam a bokámnál fogva. Erőltetettnek és nevetségesnek érzem, hogy olyan dolgot szakemberként mívelni, amit már rég nem tudok kivitelezni. Mi lehet az oka ennek a Pálfordulásnak? Agyalok rajta, csinálom, elrontom, agyalok. A végeredmény mindig egy piszkos massza, ami nemhogy élvezhetőnek, még elviselhetőnek sem mondanék. Akármerre nézek szét a művészetnek nevezett szórakoztató iparban, mindig ezt az erőltetettséget csípem fülön. Nem gyakori, mikor tetten érhető a zsigerből való alkotás, nem bántok senkit, már nekem sem megy. Kihunytak a színeim, döglődnek a formák. Komikus is azt mondani, hogy épp alkotói válságban vagyok. De Buddha azt mondta, hogy az út a cél. Hiszek neki, legyen akármennyire kátyús is.

"Tart még a nyár" a Kupon Világgal!

Kép
A mi országunk inkább a "kihagyhatatlan" akciók, a 3 kötözött sonka 2 áráért húsvét után, illetve a februári szaloncukor, mintsem az Amerikából importált kuponozás hazája. Viszont, hogy azt a hölgyet idézzem, aki már kuponnal vágta le a hajam: így mindenki jól jár.  Nekem is, mint sok embernek minden potya dolog, plusz az életében: egy mosoly, egy jó szó, vagy egy internetes kedvezmény, amely ezer forintból meglephetem magam már most egy masszázzsal, készülve a januári névnapomra, vagy mert hétfő van, vagy  mert esik az eső.... :-)  Az europenethotels.com portál nyálcsorgatója A Kupon Világ is egy hal ebből az akváriumból, viszont abból a szempontból különbözik fajtársaitól, hogy itt találtunk rá a következő kalandunkra, ami Prágába vezet! Most még szebben is mondhatjuk: a szeles, esős, fázós ősz egy csapásra átváltozik aranyszínű indián nyárrá. Hirtelen nem azt vesszük észre, hogy kabátban karistolunk, hanem hogy a Károly-hídon tesszük ezt. Nem bánjuk azt, hogy...

Országtorta tortúra

Kép
Kedves vélt olvasóim! Kérlek titeket, ne veszítsétek el a reményetek, ha az általatok készített remekmű úgy áll a tányéron, mintha azt már megették volna, pedig még fel sem tálaltátok. Tegnap nem tudtam mire vállalkozom, amikor hetykén be akartam váltani a születésnaposomnak tett augusztus 20.-ai ígéretem: -Szabolcsi almás-mákos, nem nehéz, miért ne csinálnám meg neked szeptember közepén?? Naná! Kicsit előretekerem az időt tegnap 3 körülre, amikor a fent említett úriembert zokogva hívtam fel, mert a csodatorta nem hogy tortának, még ennivalónak sem nézett ki. Néhány jó tanács a készítéshez, aki mégis nekivág: ne gondoljátok, hogyha csak kézi habverővel rendelkeztek, (tudom tudom, csak készülök az áramszolgáltató befuccsolására, a világvégén is kell sütit csinálni nem? :D) amit egy kis karral tekerhettek, so nem gondoljátok, hogy az elég ahhoz, hogy felverjétek a tojásfehérjét, a tejszínhabról ne is beszéljünk. Ha már kivagy a tekerőstől és bepipulsz, előveszed a botmixert: ne gondo...

Őszikék

Kép
Az elmúlt napokban előkerült a pulóver, egy hetyke kiskabát, végre nem ok nélkül, itt az ősz!!! Minden évben van néhány "rítus", amelyet próbálok betartani. Mivel a 43'-ban íródott "A mindent tudó nő" című könyv alapozta meg az érdeklődési körömet és legalább olyan sokat mond az évszám, mint a cím: fontosnak tartom annyi befőtt, dzsem és dió, mogyoró összegyűjtését, amit a kamra elbír. Nem baj, ha a család tagjainak kifordul a szájából, mert annyira unják, a rokonok   és ismerősök szívesen vesznek minden alkalommal egy kis kóstolót a munkánkból. Lentebb a 2012-es szezon körtebefőttjének alapanyagai láthatóak. Igaza van a Fűszer és Lélek blog Eszterének: össze nem hasonlítható megnyugvást jelent az, mikor ott sorakoznak ezek a színek és formák üvegekbe zárva. A nyár Lutra-albuma: mindenből egy kicsi, legyen mit nézegetni, hogy mit rakjunk a készülőben lévő sütire. Sétáljunk sokat, lehetőleg olyan helyeken, ahol hullanak a levelek és szippantsuk be a levegőt, ...

Kinek mi a Tour de France?

Kép
Ez a kis tábla bántóan igazat mond, eszembe jut, amikor 10 éve ezt mondtam a szüleimnek: - Néha elgondolkodom, hogy nekem, vagy az egész világnak van e igaza...rá kell jönnöm, hogy nekem! Szegények csak forgatni tudták a szemüket és ritmusosan verni a fejüket a falba, hogy milyen egoista szörnyeteket keltettek életre.  Akkor nem kötöttem az orrukra, már csak kamaszos dacból sem, hogy a kijelentésemet nem kell véresen komolyan kezelni. De eltelt x+1 év és a jómagam még mindig a bal oldalon látható szentencia szerint élek...ami lehet, hogy megmosolyogtató, de mindenképp illeszkedik. Szerencsés flótás vagyok, mert ennyi idő óta már a családom is elfogadta a kerülőúton közlekedő problémamegoldásomat, mert mindig jobban jöttem ki a slamasztikából, mint ahogy bementem. Még nagyobb jackpot, hogy a párkapcsolatomban nem okozok a mérnök úrnak maradandó mentális sebeket, mert ő is idegesítően hasonló.  Különleges háztartásunk van, ahol a többfunkciós termékek olyanra is haszná...

Az Úr napján

Mondjanak maradinak, de ne cáfolják meg kérem a régi szokások hasznosságát a mai ember életében. Egy nagyszerű programlehetőséget hoztam, amely számomra megunhatatlan és egészséges mind a testünknek, mind a kis naiv lelkünknek. A programra visszatérve, kiemelném a Botanikus kert látogatását a gyerekprogramok közül, a múlt héten az egyik legkellemesebb vasárnap délelőttömet köszönhettem a találékony férfi agynak. Elárulok egy kis műhelytitkot: a szépen sorjázott fákat nem csak a kertészek és biológusok csodálhatják meg! Végülis, nekünk készül.    Van valami felemelő abban, ha az ember szépen karbantartott növények között lépdel, netalán le is fekhet (a kulturáltabbak csak üljenek) közéjük. Közel a városhoz, mégis messze annak zajától feltöltődik minden lemerült készlet. Vasárnapról eszembe jutott a templom, a lelki megtisztulás, amely nekem mindenképp csöndes és befelé forduló tevékenység. Alapvetően, a protestáns vallásom "csak" a gondolataimban tartom (Luther szerint o...

Pénteket mindenkinek!

Kép
Bizonyára, ha hét közben le lennék terhelve, akkor jobban értékelném a kontrasztot, de nem probléma. Ugyanúgy tudok örülni. Ez a hétvége a szüleimről fog szólni, ugyanis ma ünneplik a 27. házassági évfordulójukat, nekik örülünk.  Ha valami konklúziót kellene megfogalmazni, mikor a: dobjuk-el, szerezzünk-be-fiatalabb-évjáratot gondolkodásmód kezd egyre elfogadottabbá válni, szerintem ők is csak ennyit tudnának hozzátenni: - Egymás nélkül nem sikerült volna. Követendő példát nyújtanak mindenkinek feltétel nélküli bizalomból és toleranciából. Mert akármennyire is nem akarjuk bevallani még magunknak sem: az az ember kapja a legtöbb tüskét, akinek  a legtöbb virágot hajtjuk.