Le Café de Capucine

Nos kérem szépen, ahelyett, hogy levezetném a künefe jelenség és fellángolás főbb pontjait, inkább egy mesével szeretném látványossá tenni ez a "kicsi, savanyú, de a miénk" narancsot. Vagyis süteményt.  Ezt a mesét szegedi főiskolás éveim első szemeszterén hallottam. Művészettörténet órán, a felhíguló információ veszélyeire hívta fel így a figyelmet a tanárom, Lénárt Sándor Római konyhájának egy szösszenetével, amit azóta is fel fel csapok, ha épp olyanom van és megkívánom az olaszos, mulattató gesztusokat és vehemenciát és hangosan végigperrrgetem az olasz kifejezéseket. Ajánlom mindenkinek tiszta szívből. Visszatérve, piszkosul vagánynak gondoltam, főzéssel példálózni egy művészeti fakultázson. Nos beidézném: A parasztasszony a kastélyban A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított

Az élet és az ember leleményessége úgy hozta, hogy a héten meglátogattuk Kecskemétet. Összesen 1 órát töltöttünk ott, de még így is jutott idő megcsodálni a főterét. Villámlátogatás volt, kora délután már fitten, frissen a munkahelyünkön ültünk. Szóval készíteni kellett egy batyut, minden földi jóval, amit belepakolhattam este 11 órakor, egy másik munkanap végén. Szendvicske már előkerült Debrecen határában, kávé termoszban, sütike dobozban. Míg néztem egy mesét, addig összekevertem a tésztáját, tettem vettem, mosogattam, beledobáltam egy kis gyümölcsöt - épp rebarbarát és egy marék málnát találtam - és készre sütöttem 30 perc alatt. Szoktam hangoztatni, hogy ha egy ételre 10 percnél többet kell fordítani, az már nálam kiesett a receptes kosárból. Ez egy gyors dolog.    Finom lett, egyszerű, kávé mellé, akár uzsonnára jó választás. Figyelmeztetés: vagy nagyon jó baráttal/közeli hozzátartozóval edd, aki mákos foggal is szeret, vagy legyen nálad kis tükör és fogkefe.  Hozzávalók

Ezzel az egyszerű sütivel úgy jártam mint édesanyám nyáron a zöldbablevessel. Addig volt üres a tepsi, amíg 2 adag között kimostam. Tegnap is, ma is sikere volt. Meg akartuk lepni valami üdvözlő ajándékkal a szüleinket a nagy út után hazatérés és találkozás alkalmából. Első nap az olvasott recept szerint (nagyjából) jártam el, második nap, már saját magam jártam el. Egy ember volt jómagamon kívül, aki mindkettőt kóstolta, ő is a 2.-ra szavazott.Ezt közlöm. Krém: 4 dl tej 3 evk cukor 3 evk kókuszreszelék 2 evk liszt 5 dkg tejcsokoládé kevés sütőpor (1 kk) vanillia kivonat  Tészta: 25 dkg liszt 4 dkg kakaó 15 dkg cukor 1 csomag sütőpor 1 evk kókuszreszelék 1 cl vanilia kivonat 2,5 dl tej 1 tojás 65 g vaj felolvasztva csipet só Teteje: 1 evk cukor és 1 evk kókuszreszelék Elkészítés: A krém hozzávalóit, kivéve a csokoládét keverjük csomómentes masszává. Tűz felett főzzük meg a pudinghoz hasonlóan várjuk a pukkanó buborékokat.  A csokoládét vágjuk nagyobb kocká

Ez amolyan kis nyam nyam, nem nagy adag. Ha belegondolok nem volt olyan sok idő megcsinálni és szigorúan betartottam a 10 perces időkeretet, mert P. kedve ellenére figyelmeztetett, hogy kezdődik a Harry Potter. Ő protestál, de én nyitott szájjal nézem és nagyon élvezem, mert először látom. Egy éjszakát pihentettem a sütit a hűtőben, reggel a fotóhoz az utolsó szeletek egyikét tálaltam fel, persze miután egyet, vagy többet sikeresen pofára ejtettem. Hozzávalók: Alap: 3*20 db háztartási keksz. 3 réteg 4*5-ös téglalap Tepsi nagysága: 16 x 25 cm~nagyjából ekkora kell Krém: 1 mk fahéj 1 evk cukor 450 ml tejföl 100 g összetört keksz Tetejére: 1 evk mogyorókrém 1 evk kakaópor 0,5 dl víz Elkészítés: A kekszeket kirakosgatom a tál aljába. A krémet összekeverjük és rákanalazzuk a keksz tetejére, elegyengetjük. A mogyorókrémet kevés vízzel és a kakaóval összekeverjük, forraljuk, addig míg besűrűsödik. Kicsit hagyjuk hűlni és öntsük végül a krémre. Teljesen hagyjuk megü

Az elmúlt időszakban valahogy eltávolodtam ettől a kis világtól. Nem szándékosan és igyekszem minél hamarabb visszatalálni. Az is benne lehet, hogy igyekszem a munkahelyemen a legjobbat adni. Adnom kell és szivesen adok. De nincs több. Örülök, hogyha idekucorodhatok és adhatok az álmaimnak egy kis infúziót, hogy ne sorvadjanak el teljesen. Kitartok az ember és a természet összhangjáról mondott gondolatok mellett, hiszem, hogy a sok napsütés, az otthon felejtett sapka, sál hatással lesz az enerváltságunkra is. Fejben irok ide, az elkövetkező recept hetek óta vár, hogy bemutatkozhasson. Ez a blog nem csak az épitészeti, művészeti szösszenetek tárháza, hanem főzéssel is foglalkozik. Ezért Capucine Kávéháza. Dr. Saly Noémi megtanitotta a múltkor, hogy kávéházi étkeztetés alatt öles buktákat és szép szendvicseket érthetünk, nem a bécsi divat szerinti kávézó-cukrászda kombinációt. Mindig szimpatizáltam az egyszerű ételekkel, rövid kis életemben nem azokra a kajálásokra emlékszem pontosan,

A receptet még májusban találtam, azon melegében ki is próbáltam, viszont sokalltam bele 15 dkg kókuszreszeléket, mindegy, üsse kavics, beleraktam. Meg kell mondanom, az előzetes megérzés mindig igazat súg. Rágni és nem selymesen kanalazni kellett. Másodjára már én voltam a fensőbb erő, aki a hozzávalókat adagolta. Hozzávalók:  5 ek kókuszreszelék, 4 dl tej, 1 dl főzőtejszín, 2 ek kristálycukor,1 teáskanál vanília aroma, 5 evőkanál búzadara, 5 dkg csokoládé, 1 evőkanál víz, csipet só, 5 dkg tört dió  A tejet és a tejszínt tegyük fel főni a kókuszreszelékkel és a cukorral és vaníliával, majd forrás után adjuk hozzá a búzadarát. Keverjük el, majd rakjuk rá a fedőt, és hagyjuk pihenni néhány percre. Közben vízfürdőn olvasszuk fel a csokoládét (étcsokoládé esetén kóstoljuk meg, ha kell, cukrozzuk), olvadás után kevés vízzel lazítsuk fel, majd tegyük félre. A kókuszos krémet osszuk szét négy pohárba, simítsuk el, hogy épp a pereme alatt legyen. A csokoládét terítsük e