Néhány szóban

Ibériai sonkapult. Folytatás következik!!

Megint ott vagyok, hogy pörögnek a hétköznapok és lemaradtam a tolmácsolásban. Tegnap például megélhettem azt, hogy a saját kertünk terményeit szedtem le a kertben és rácsodálkozhattam, hogy az egyhetes szünet, amit figyelmünkben hagytunk a kertnek, az időjárás megoldotta nekünk.
Érik a málna, most ismerkedem és határozottan tetszik a lesajnált és nagyon termékeny faeper. Úgy nézek a fehéres termésére, ahogy az oroszlánkirályban Simba az első hernyólakomára.
Öklömnyi hagymák meredeznek a sorokban, amit 2 hét alatt teljesen benőtt a gaz, de tegnap
rendbehoztam a mulasztást.
Tegnap este lett egy vendégünk, egy loncsos kutyus személyében, akivel az utcán találkoztunk és nagyon ráférne egy nyírás. Úgy voltunk vele, hogy valamikor, valahol böszörményben így festett a mi kis primadonnánk, sovány volt, félt és összezavarodott.
Úgy fekszik mostanság a kanapé legmagasabb pontján, a párnák tetején, mintha azt mondaná a szeme: Bocs, ez már foglalt, ülj a padlóra.   
Hátha megtaláljuk ennek a kutyának is az ő családját, akik úgy szeretik, mint mi a miénket.
Múlt héten töltöttük a szabadságunkat, meglátogattuk Barcelónát, egy nap elmentünk Andorrába és pénteken hajóztunk a tengerparti öblök és barlangok között Tossa de Mar közelében. Sietősen belementünk a kora nyári, hűvös tengerbe. Minden nap hülyére zabáltuk magunkat, olyannyira, hogy visszaútra nem mertem felvenni a szűkebb szabású nadrágomat, nehogy kellemetlen meglepetés érjen.
Jelentem, azóta mindketten átlagos, hétköznapi rohanós méreteinket viseljük.
Spanyolországról bővebben fogok beszélni, de most még nincs hozzá agyam, hogy átlássam és szavakba öntsem.