Pilea helyett sarkantyúka

Épp most hallgatom, ahogy a jégeső kopog az ablakon. Közben összeszorul a szívem, hogy csodaszép palántáim épp most haldokolnak a kiskertben és örülhetek, ha szüretelhetek egyáltalán róluk a nyáron.

Képzeljétek el, ma a virágpiac mellett jöttem el és észrevettem egy kerek levelű, mutatós növénykét.
Azt hittem a régóta keresett kínai pénznövény egy példányát látom, örömömben vettem is egyet. Félrenéztem, bizony nem az volt, hanem egy még jobb növényke, a sarkantyúka.
Már kifejtettem a blogban, hogy hogyan mérem a növényeket a kertemben: ha nem lehet megenni, vagy szüretelni róla, legalább gyógyhatása legyen, különben mehet a komposztba.
Eddig egy, na jó kettő virágnál gyengült el a kitételem, de hogy kompenzáljam ezt, azóta megszállottan keresem az adott növény hasznosságát bizonyító iratokat, ahol érem.
A sarkantyúka egy nagyon hasznos növény (hála Istennek) azon kívül, hogy ehető, levelei, szárai, virágai salátalapanyagok, süteményre helyezhetőek dísznek. A magjai konzerválhatóak és a kapribogyóhoz
hasonlóan, úri huncutságként fogyaszthatóak sajtokhoz, salátához, szendvicsre téve stb.                   
De a fűszeres íze nem csak finom, hanem egészséges is. Antibakteriális, összehúzó hatása van - le is téptem egy levelet, hogy megkóstoljam - most olvasom, hogy a magjából krémet sajtolnak és a kivonata vérkeringés javító, így használható hajápoló szernek és afrodiziákumnak is.
Az is olvasom, hogy alig igényel odafigyelést a nevelése... ez már majdnem olyan szép és hasznos, hogy gyanús.
Mindenesetre elültetésre és legelésre vár.  
Lent látható a pénzlevelű pilea, amelyre totálisan ráestem, olyat szeretnék, főleg ezt a képet megnézve. Mintha egy sci-fibe rajzolták volna, mint egy idegen bolygó növényét.
Dísznövény, vagy még nem jöttem rá mire való... gyönyörködésre.