Le Café de Capucine

Írhatnék arról, hogy milyen jó volt az új star wars, hogy ténylegesen meggyúrtam  szenteste délutánján 3 kanálka fogóját miközben végig kóstoltam az otthon fellelhető minden lőrét, miközben a férjem és apukám az udvaron dobálta a fákat a fővő halászlé alá. Jó volt az elmúlt nehány nap, most, 27.-én tettük be melegíteni az utolsó részletét a dúsan megrakott asztalnak. Jó volt, de vége. Akaratlanul is settenkedik az új év minden feladata, még megoldatlan helyzete. Most akarok a nyakamba venni még egyet. Vessetek számot a következő néhány napban, mi volt ami miatt kihúzzátok magatokat, ha eszetekbe jut? Mi az ami miatt a fejetekre csaptok, hogy lehettetek ilyen barmoK? Nekem vegyes a kép, de vigasztal, hogy sok mindent tapasztalhattam. Egyszer olvastam: ha jó dolog, akkor áldás, ha gáz akkor csak egy lecke, (ami idővel tapasztalat és lépéselőny lesz-személyes vélemény).

Szaporán elnézést kérek kedves olvasók. Valahogy még az áldott karácsonyos ünneplés előszobájában sem tudtam takarékra tenni a munkahelyi ügyeket. Tegnap, munka után úgy éreztem kemény vagyok és még besoroltunk vásárolni. Igen, tudom nem jött össze az ajándékkészítés sajNos. A múlt szombatot egy olyan ajándék varrásával töltöttem ami olyan csúf lett, hogy nincs az a jó testvér aki tudna neki örülni. Na akkor kellett volna bevásárolni. A vásárlás öröme mellett a becsípődő derekam miatt szorítottam görcsösen minden utamba kerülő polcot és meghatottságomban/kínomban könnyeztem. Ez lehetne olyan anti karacsonyi hangulatot mutató írás, de azért sem! Forrás: buzzfeed.com Alig várom, hogy forralt borozzunk és enyhén kapatosan keresztrejtvényt fejtsek, miközben a testverem teljesen életidegen válaszokat ad a feltett kérdésekre, hogy mézeskalácsot nyújtsunk és szaggassunk, halászlevet kóstoljunk, hogy melegedjünk a bogrács tüze mellett a kutyákkal. A nagy vacsora után pedig monopoliz...

Miért is jó? Csak azért mert minden más, ami otthon készül. Azt raksz bele amit akarsz, úgy ízesíted ahogy akarod, olcsóbban tudsz jobb minőségű dolgokból készíteni... a szaloncukor papír vagdosás király, az első két cukornál, a végén meg szeretnéd tűzre dobni az egészet, mikor rájössz, hogy még 50 kell. De! Ki, ha nem te vagy az az újító szellem, aki kreativitásával megalkothatja a legfinomabb cukrot és a leglustább csomagolást? Ötleteket várom. Komolyabbra fordítva a szót, akkor gondolkodtam el a saját készítésű édességen, amikor tesóm lesokkolt azzal az információval, mennyiért lehet 350 grammos kiszerelésben Stühm€r szaloncukrot kapni: 2200 ft!! Szorozd be hárommal és elsírod magad. Pedig te csak egy kis fínom, minőségi csocsit akartál a fádra, ami nem bevonóval készül, ami nem gejl, amiben benne van az anyag, a mogyoró egy mogyrószem, a marcipán tényleg az! Ehetsz kommersz kimérőset is, 1000 ft-ért kg-onként. Emebri természet, hogy ha látjuk, hogy megengedhetünk többet is magunk...

Imádom ezt a képet és a hozzá tartozó szöveg is megüt, akárhányszor olvasom: "A rossz hozzáállás az élet egyetlen fogyatékossága."  Beleborzong az ember ebbe a képbe, milyen szabadság érzés lehet egy olyan ember számára a futás, akinek nincs mire ráállni! Ilyenkor mindig meg szeretném ölelni azt az embert, aki ezeket a műlábakat kifejlesztette. Mint ahogy már sokszor megírtam itt, egy puding vagyok, ha látom ezt az erőt ezekben az emberekben, mindig meghatódom rajta. Remélem Nektek is ad egy kis löketet, a "nagy" problémák kinevetéséhez és a tényleg nagy problémák elviseléséhez. 

Egyszer hallottam egy érdekes stresszűző módszert: amikor úgy érzed, hogy a fejed fölött összecsapnak a hullámok, amikor zihálsz az idegtől. Az összes eddigi lustaságod, nemtörődömséged, Pató Pálos "ej ráérünk arra még" gondolatod, most egyszerre dől össze és váltja kaotikussá a munkavégzésed. Na kérem, ez egy ilyen nap. A módszer nem más, mint egy pár perc magány és egy nagy dózis nyugalom. Sorolhatnám, hogy mely régebbi rossz döntéseim vezettek idáig, de az önostorozás felesleges, illetve ha abba raksz energiát, ami rombol, nem tudsz előrelépni. Csak nyugi, teszem a dolgom és lépésről lépésre kint vagyok a sz#rból. Nyugvóponton meg elkezdhetek gondolkodni azon, hogy hozzam rendbe a hibákat. Gyönyörű hétfőt kívánok mindenkinek!  

"Bob" és az egyik boldog fája páros kosztüm Lehet, hogy kivívom a képzőművészettel foglalkozó ismerőseim ellenszenvét azzal, hogy ezt az embert a számra veszem. Bob Ross amerikai festőt úgy ismertem meg, mint pop kultúrális utalást, jelmez formájában, legóként, vagy egy tini filmben azt nézte az egyik kreténként beskatulyázott mellékszereplő. Bob műsora annyi volt, hogy egy adott témát megfestett fejből, élőben, 30 évig volt képernyőn. Amerikában, - ahogy elképzelem - olyan személyiség lehetett, mint nálunk mondjuk, Dévényi Tibi bácsi, mindenki tudja, hogy kiről beszélsz, hiába vagy 10 éves, vagy 85. A fent említett festőt a magas művészet úgy tartja számon, mint pipogya bohócot, aki giccseket festett. Visszatért az az elévülhetetlen vita, ami fősulis éveim alatt folyamatosan terítéken volt: megbocsátható e a giccs, csak azért mert eladható? Volt egy nagyon kedves barátom a csoportban, aki sohasem titkolta a véleményét és a művészeti fakultázs felé vezető útját: Isten...

Forrás: dreamstime.com Szinte nem is lehet nagyobb közhelyet bemondani az egészségünkkel kapcsolatban, hogy a megfelelő folyadékbevitel jót tesz nekünk. Ok, értettem, de valaki szánt már arra időt, hogy utánajárjon, hogy mennyire van szüksége? Egyáltalán lehet e hallani egységes álláspontot azzal kapcsolatban, hogy mennyi kell? Emlékszem, évekkel ezelőtt egy balatoni nyaralás során ment már korán reggel az ijeszgetés, a rádióban, hogy: Húúú OLYAN meleg van, fúú már át is izzadtam a pólómat, pedig 10 perce vettem fel! Azt tanácsolom kedves hallgatók, hogy tartsuk be az 5-7 literes napi folyadékbevitelt! Nem sok egy kicsit? Már 3. hete könyvelem, hogy mennyit iszom és rá kellett jönnöm megint arra, hogy az ember egy borzasztó portéka. Ha nem áll egy ketyere, ami jelez, hogy IGYÁL, vagy strigula a naptárunkban minden nap, úgy elfelejtjük mint a sicc. Minél nagyobb mértékű a kiszáradás, annál nehezebben összeköthetők a test jelzései a konkrét problémával. A végén meg csak azt vesze...

Mire gondolsz akkor, amikor megveszel magadnak valamit? Mit érzel akkor, amikor nyújtod a kártyád és cserébe odanyújtják a szép színes csomagot? Boldog vagy, izgatott, esetleg semleges? Ahogy telnek az évek, úgy lesz nekem egy rutin, kipipálandó dolog, nem az, amitől boldog leszek.   A kapcsolatok során, képet kapsz a másikról, de tükröt kapsz saját magadról is. Mintegy bónuszként megkapod a másik ember gondolatait, a vélekedését a világ dolgairól. Szeretek a másiktól tanulni, új, néha hajmeresztő elméleteket hallhatok, vitatkozhatok arról, ami nekem még nem probléma, de a másikat már zavarja. Ellenben olyat adhatok a másiknak ami javítja az ő kapcsolatait, ha átlátja.  Sokat tanultam P.-től ebből a szempontból. Ő világított rá arra, hogy az egyszerűség, tényleg csendes nagyság. Nem a test, a lélek nagysága. Ha megtalálod azt a közeget, ahol szeretnek, akkor többet nem kell görcsölnöd a saját magad miatt, hogy elég jó vagy e. Az idők során tanultam azt, hogy  a szeret...

A téli időszak P szavaival élve: december és január nem arra való, hogy az ember megváltsa  a világot. Most kell dögleni, csokit zabálni a Mikulás csomagból, babgulyást, töltött káposztát melegíteni és nézni a "Farm ahol élünk"-öt. Más opciót szoktam választani a műsor tekintetében, csak grimaszokkal és fricskákkal jutalmazom az Ingalls családot. Szolidálok az emberrel és ott vagyok mellette, látványosan belebújok egy poszt apokaliptikus, mutánsos (Metro 2033), zombis könyvbe. Hétvégén megjártam Szegedet és megint szembesültem azzal, hogy mennyire hiányzik az életemből a város, az oda való ingázás és hogy tanulni akarok. A város még mindig csodálatos. A régről ismert épületek úgy köszönnek nekem mint egy régi ismerősnek, ahogy felbukkannak, mikor befordulok egy utcára. Ahol 2 évvel ezelőtt építési területen, kapatosan vágtunk át a borfesztiválra és méter mély alapozó gödröket ugrottunk át magassarkúban, ott most egy működő szálloda van. Olyan kávézók működnek, amelyekről ...

1. Sünt minden karácsonyfára! Tudom, ha csillogás, ha piros, ha fenyő akkor karácsonykor és előtte a megelőző hónapokban csak annyit szabad használni, amennyit nem szégyellünk. De mégis mit tegyen a fájára és a lakásába az az ember, aki olyan, olyan puritán? Képzeljétek el nekem van egy kistestvérem, akinél már nem lepődöm meg azon, hogy augusztus közepén felkurjant ebéd közben: - De jó, csak négy hónap és karácsony!! Szemforgatás és kanalazom tovább a hideg gyümölcslevest.  De a hétvégén jön a Mikulás bácsi és ha akarom ha nem a Téli Csodavilág akaratlanul is magához húz. Nincs még hó, zimankó, 2 órás, jóltáplált őzike módjára sem csúszkálok reggelente a munkahelyre. De a reggeli köd és szürkeség, utána a verőfényes reggel kárpótol. Töltögetem ki az agyamban az ajándékok listáját a családomnak és olyan jó dolgokat találok!! Ha lecsendülnek a munkák decemberben, akkor amikor a pénzügyi források átcsoportosodnak csillogó papírokba csomagolt ajándékokra, számolatlan finomság...

Ez a nap olyan, hogy még a kávémnak is szüksége van egy kávéra. Nem az álmosság, az enerváltság miatt. De fel a fejjel, nemsokára vége! Addig is egy kis humorbomba: Mindenki Benediktje elolvasta egy "jóindulatú" és kicsit gyengeelméjű embertársa megnyilvánulását: "Ha jóképűnek találod Benedict Cumperbatch-t (most morzsolja a fogát a magyar nyelvtan) akkor bizonyára ugyanolyan gyönyörködéssel nézed egy macska segglyukát." De ő úgy mutat be, hogy közben válaszol is: "Hát valaki szívesen nézi, sőt meg is gyűrűzte."