Nyitott ajtó az emberségre
Szeretnék mondani valamit a párizsi merénylet sorozatra reagálva, de csak azt érzem, hogy valami szörnyű és embertelen irányba sodródik ez a világ, nem az idősek régi történeteiben jelenik meg a rossz aki a Batman filmek szavait idézve: nem akar mást, csak felégetni a világot...ez a mi időnk.
Féltem a rokonaimat, összeszorult a szívem amikor embereknek, aki én is lehettem volna, úgy ért véget az egyszerű, péntek esti bulizás, hogy lehajtott fejjel térdepeltek sorban, hogy szabályosan kivégezzék őket.
Mi játszódhat le ilyenkor az agyadban? Vagy milyen látni azt, hogy a feleséged, férjed, testvéred, a legjobb barátod, vagy csak egy idegen, rettegő ártatlan embert agyonlőnek tőled egy méterre?
Ezt azoktól is meg lehetne kérdezni, akik ugyanezt a veszteséget megélték a közel keleten, ami péntek 13.-án történt (ez a dátum... még viccnek is rossz). Nem hiszem, hogy jóérzésű ember egyet tud érteni ezzel, akármelyik oldalon is áll, főleg hogy ne ünnepelje.
Mindkét esetben azok szenvedik el a legnagyobb veszteséget, akik a legkevésbé tudják a feje fölött lévő eseményeket irányítani. Mi vagyunk a legkisebb fogaskerék, ha egyedül állunk a rendszer ellen.
De nézzétek meg, milyen találékony és végső soron jó szándékú az emberiség: még a este folyamán elterjedt, hogy ha valaki félt, vagy nem tudott hazajutni akkor befogadták egy idegen helyre azzal, hogy jelezték: #portouverte vagyis nyitott ajtó. A taxisofőrök ingyen fuvarozták haza az embereket, az önkéntes véradók fogták magukat és beálltak a sorba, hogy ezzel segítsenek.
Végső soron, hiszek abban a mondásban és bizonyítást nyert, hogy: Többen vagyunk mi jó emberek, csak a balhésak nagyobb hangot csinálnak.
