Tejkaramella a kék sárga papír nélkül

Vannak olyan vágyaim, amik megvalósításának még nem kezdtem neki. Ilyen az, például, hogy nem építettem még üvegházat, hogy télen is ehessek paradicsomot, vagy, hogy croissant hajtogassak és süssek. Persze, úgy hogy sikerül is.
Hétvégén kipipáltam egyet, amit gyerek korom óta meg akartam csinálni. Ez volt a kifogyhatatlan tejkaramella elkészítése. Azért kifogyhatatlan, mert magam hamarabb ráunok, mint hogy elfogyna az egész, ellentétben a boltival. Imádtam és a szerencsi kék sárga zacskós cukra volt a kedvencem, az utóbbi években megint forgalmazzák.
Be akartam csomagolni átlátszó celofánba és régi kottapapírokba, hogy anyukáméknak adhassam Mikulásra.  Esetleg még a karácsonyfára is jutott volna. 
Olvastam a nagy internetes médiumon, hogy kinek hogy sikerült. Egy olyan vélemény sem volt, hogy nem szilárdult meg. Én így jártam. Szép szép, finom is, csak folyik. Kekszet tunkolni jó volt bele.
Szeretnék eljutni arra a tudatszintre, hogy más kárán okuljak, de be kell látnom, a saját káromból tanulok. Legközelebb megy majd bele egy kis kekszmorzsa is, ha nagyon akarnék mócsingolni vele akkor a maradékkal megtehetném ezt, de akkor mit raknánk a fagyira, vagy a tejszínhabra, ami a frissen főzött kávén díszeleg?

Hozzávalók:
25 dkg cukor
2 dl főzőtejszín
1 dl tej
1 cl vanilia aroma
15 dkg keksz morzsa (a második változatban lesz)
Opcionális: kekszdarabok, mogyoró, mazsola, nutella, csokidarabok stb.

Elkészítés:
A cukrot egy lábosban kevergetve, alacsony hőfokon olvasszuk fel. Először darabos lesz, elkezd összeállni, elkezd barnulni. Még sohasem néztem ezt végig, így tanultam meg azt, hogy hideg tejszínt nem szabad ráönteni, mert úgy fog ropogni a Berettyó jege tavasszal és hosszabb idő elkészíteni. Előtte érdemes felmelegíteni mindkét folyadékot, mielőtt beletesszük.
(Legközelebb itt teszem bele a morzsát, olyat is olvastam UTÁNA hogy kukorica keményítővel is működik a szilárdítás)
A vanília aromát is beleraktam. Kevergettem, kevergettem, ha felbátorodtam, vagy meguntam, akkor kiszaladgáltam vagy elmostam 2 tányért. De sohasem hagytam 2 percnél tovább. A végére, már a hátam közepére kívántam, de mikor elkezdett úgy pukkanni, sűrűsödni mint egy puding, kiöntöttem egy sütőpapíros kis tepsibe. Vártam, vártam, már aznap este kihűlt, de nem szilárdult meg.
Szórtam rá kekszet, fehér csokoládét, egy csíkban durva szemű sót.