Le Café de Capucine

Tegnap, csak úgy felvidulásképp kimentünk kicsit túrni a kertet. Olyan gyönyörű idő volt, hogy már lekerültek a kabátok és igazából éreztük a nap melegét. Folyamatosan agyalok és szedem a bögyömbe a kertészkedéssel kapcsolatos dolgokat, árgus szemmel nézem a környező árnyékok járását a telek eltérő pontjain. Nem passzióból teszem ezt, ebben az évben már ültetni és betakarítani szeretnék. A magok az étkezőasztal végében várakoznak, minden kávézás, magányos reggeli közben úgy lapozgatok örömmel közöttük, mintha az Elle tavaszi száma lenne, csak ehető. A kertészkedéssel kapcsolatban ezt a tevékenységet is azok közé sorolom, amelyekről hiába beszélsz sokat, akkor lesz fogalmad róla, ha csinálod. Igen, néha tanulópénzzel. Az olvasgatással megpróbálom a tanulópénz mértékét lecsökkenteni. Szerencsések vagyunk, Debrecenben bizony sok ház földje sárga, sovány, megszenvednek vele a gazdáik. A mi kis telkünk kövér, élettől és gilisztáktól lüktető fekete föld. P. még ásás közben is csak ezt mo

Ne haragudjatok rám, amiért hanyagolom a blogot. Most egy kisebb gödörben vagyok és időbe telik kimászni, de dolgozom rajta. Talán ez az új év feladata, emlékeztet rá az univerzum, hogy egyedül jöttél ide, egyedül fogsz távozni, úgyhogy tessék leszakadni arról, hogy várj a többi ember ragaszkodására és szeretetére. Mondhatnátok, hogy ne komédiázzak, friss házas vagyok, van egy szép családom, fogjam be a szám. Attól, hogy kimondtad az igent, a megoldandó feladatok a kapcsolatban ugyanazok maradtak, ha jól esik tudomásul venni, ha nem. De visszatúrom a torkomba a feltörő sóhajtozást és dolgozok azon, hogy jó barát, jó feleség legyek, előbb vagy utóbb majd visszajön és a szeretettségem igazol. A boldogságot is jó lenne külső tettekkel elérni, de az bent végzendő. Ha a szomorúságot az önzéssel és aggódással, féltékenységgel el lehet érni, akkor miért ne dolgozhatnék a harmónián és a boldogságon? Mint ahogy az élet értelme sem a boldogság, hanem a tapasztalás, jobb nekünk ha magunknak

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ha megtehetjük, akkor szeretünk szépen komótosan reggelizni hétvégén. A kellemeset összekötöttem a hasznossal, amikor összeszedtem a megszáradt kenyereket a hűtőből és abból készítettem egy ún. kenyérpudingot. Milyen más érzet ezt mondani? Ez a színtiszta marketing: nem áztatott szikkadt kenyérnek hívjuk, hanem kenyér pudingnak. Mindig keresek és meg tudok örülni a mentő recepteknek, amik lehetővé teszik, hogy egy lesajnált hozzávalónak új élete legyen. Paraszt gyerek vagyok, arra voltam mindig szocalizálva, hogy ételt kidobni a legnagyobb tiszteletlenség, ma is e szerint élek és rosszul érzem magam, ha kénytelen vagyok ilyet tenni. A 9gag nem csak a macskás gifek és a filmes poénok lelőhelye, hanem olyan kisfilmeket is lehet nézni, amely érdekes recepteket mutat be. Ezt is onnan szedtem, de nem ez lesz az utolsó, amit kipróbálok. Kicsit finomítottam a cukor és a nutella mennyiségén, ezen kívül joghurtot használtam krémsajt helyett, mert spúr

 Tolkien bácsi dolgozatjavítás közben talán az elnyúzottság, vagy a szórakozottság hatására ezt firkantotta az egyik diák dolgozatára:  „Volt egyszer egy földbe vájt lyuk és abban élt egy hobbit" Kitalálta ezt a szót, népet és életformát, ami elindított egy három kötetes mesét. Látjátok, minden nagy utazás egy lépéssel kezdődik, mondta Konfuciusz és még talán Zsákos Bilbó is.  Sok minden miatt szeretem a Gyűrűk urát, egy meghatározó olvasmánya volt a teen-ager koromnak. Sajnos én is olyan klisé ember vagyok, csak akkor hallottam róla, amikor bejött 2001-ben az első rész a mozikba. Ez van, ha nincs egy angol irodalmi fanatikus a közvetlen családodba. Talán ami gyönyörűen beszivárgott  a köztudatba, hogy a film első fél órájában látható hobbit falu minden emberből kihozta ösztönösen a barlanglakót, hihetetlen népszerűvé vált ez a gondolat, hogy akár így is építkezhetünk. Külön szimpatikus személy szerint, hogy az élettér így nem egy elkülönülő objektum, hanem egy rész az egészbő

Egy a témában megjelent könyv Sokszor hallom idős emberektől a "remény" hangját: - Hát, ahogy a dolgok állnak a világban, nem lennék most fiatal! Mindig vallottam, hogy csak a gondviselés szülesztett engem ide 1986-ban, akkor most van dolgom, itt és most, hiába egyet értek velük. A most problémáját szeretném tudatosítani veletek. Ugye milyen kényelmes megvenni a gyümölcsöt, akciósan venni a teát vagy a kávét... vagy akármit? Valahol hallottam még évekkel ezelőtt, hogy ha te úgy érzed jó üzletet kötöttél, azért bizony más fizeti meg az árát. Lehet hogy azért mert nem kapja meg a bért, amit megérdemelne, vagy egyszerűen a saját nyomorúságával és végül életével fizet. Lehet, hogy nem tudja mondani, mert ő csak egy állat, vagy egy növény. Évek óta olvasok erről a problémáról, azóta látom, hogy vészesen közeledik, mióta az itthoni sajtó is megszánta a témát és a kis színesek közé szerkeszti az állatkerti kölyökállatok születése után 2 mondatban!!! Hozzá mondhatná Szel

A reklám szolgenje: Mindannyiunknak vannak hülyeségei. Ez így jó.

Ha lenne egy kis előretervezés az életemben, akkor ezt a cikket valamikor az ősz derekára időzíteném, mert akkor annyi zöld "hulladék", nyesedék, elhullott levél keletkezik egy darab földön. Nézzétek el nekem, impulzus gondolkodó vagyok, évszakoktól függetlenül. Erről a témáról már olvastam kb fél évvel ezelőtt, akkor is lenyűgözött, de másban voltam benne, elsiklottam felette. De sebaj, ebben az évben már lesz terem és módom arra, hogy előre gondolkodjam és felterjesszem megbeszélendő témaként a családban. A gondolat a komposzt melegítésről, vagy komposzt kazánról szól, ami nekem bizarrul tetszik benne, az a csodálatos, természetes körforgásba beilleszthető, szinte fillérekből és hulladékból megoldható "szerkezet", ami csodálatosan nyújtja a kiegészítő fűtést a házadban. Zseniálisnak tartom, ahogy a kis élő szervezetek a szorgos lebontó munkájuk melléktermékeként hőt is termelnek, ami téged is melegíthet! Amíg szükség van rá, rásegít a fűtésre, amikor eljön