Le Café de Capucine

Közlemény: A következő fél évben szimultán írom a blogot. Az oka, hogy beválogattak a nőklapjacafé vip csoportjába. Még semmit sem érzek belőle, úgy szoktatom hozzá az agyam az új admin felülethez, mint egy új iskolához, ahol nem találod a helyed. De Róma sem egy nap alatt épült. Summa summarum: nem költözködöm, csak megduplázom  a helyek számát ahol publikálok. Új címem: capucine@cafeblog.hu

Olyan régen vagyok egy állandóan dicsérő ember szerelmese, hogy el is felejtettem, milyen lemondani az ételről, szabályokat betartani az étkezésemben, hogy ha valamit megkívánok, mérlegelnem kell, hogy tényleg szükségem van e arra az ínycsiklandozó frissen roppanó sült krumplira, vagy beletemethetem e az arcom egy tejszínhabos kávéba. Ismerem, milyen volt megmagyarázni magamnak, hogy nem kell az nekem, hogy a korgó gyomromat este egy hangzatos reggeli ígéretével altassam el. Egy hónap múlva lesz az esküvőnk és a külvilág elvárásai és a saját magam hiúsága miatt néhány kilót le akarok szikkasztani magamról. Szigorúan azzal a felkiáltással kampányolok az embernek, hogy csakis az esküvői menü betermelése és helye miatt. Tudod, ások egy gödröt azért, hogy még egy talicska földet belehordjak. De még így sem tudok nemet mondani, ha a kedvenc ételemet főzöm, a bolognait. Az ember, ha végignéz a hozzávalókon, egy barátságos, laktató ragut kap, paradicsom, hagyma, hús. Az étel

 Tegnap az utóbbi időszak egyik leggázabb napja volt, eljutottam a fásultságnak arra a szintjére, hogy már nem tudtam semmit pofozni magamon, hogy jobb állapotba kerüljek, csak tettem a dolgomat és vártam, hogy minél hamarabb vége legyen.    De a Jóisten mindig jobban tudja hogy mivel vidíthat fel, mint te magad. Az utolsó munka egy icipici faluban volt, 0 gépkocsi forgalom, az a hely, ahol a falu kocsmája előtt fekszik az út közepén az utca kutyája és nyugodtakat pislog, majdnem álmában.  A házzal szemben volt egy rét és ölnyi vastag bodzafa, tövében méter magasan nőtt a csalán. Gyönyörűek voltak, egészségesek, nem tudtam kihagyni, hogy ne szedjek belőlük. Elég volt néhány perc és minden kerek lett az életben és megint átéreztem, hogy milyen öröm az hogy vagyok, vagyunk, hogy amik "problémák", az időpontok, az ún "rohanó világ" (mennyire hülye kifejezés) igazából csak majomparádé.  Akkor nyűgözött le teljesen ez a növény, amikor megtudtam, hogy a világhábo

Nagyon élvezem, hogy megint sütkérezhetünk, izzik a tárcsa alatt a fa, ha rajtam múlna, egész évben lenne főzőcskézés az udvaron. Az egész évet annyira veszem komolyan ebben az esetben, hogy a családom rákapott a karácsonyi, bográcsban főzött halászlé ízére, mert az tábortüzet nem válthatja fel semmi. Ha idejük engedi ott készül minden évben.  Múlt héten is olyan jóféle kojtos szaga volt az összes ruhámnak, mikor levetettem őket, hogy a mosás előtt még vissza vissza tértem a diófából égetett tűz füstjére mielőtt bedobtam a gépbe. Nem csak ez a jó, hanem az tartja egyben ezt a dolgot, hogy mindig van olyan családtagod aki "jobban tudja" amit éppen csinálsz és az idő arányában egyenesen egyre idegesebben ki akarja venni a kezedből, nehogy elrontsd. Ez rád is vonatkozik fordított esetben. Aki nem tudja jobban, vagy nem érdekli, hogy hogyan csinálod, azzal egy jóféle pohár borral meg lehet beszélni a hét történéseit, vagy csak csöndben egymás mellett nézni a tüze

Gattyán György egyszer azt válaszolta arra a kérdésre, hogy mitől érzi gazdagnak magát: "- Attól, hogy ha üres kézzel, bőrönd nélkül utazhatok." A kijelentése az én agyamban egy tárgy mellett kötött ki, aminek készíttetéséről leszoktunk. Fogyasztunk, pedig a nagymamánnak még kis lábára készítetett cipő esett ki a lyánykori ruhái között. Mai napig megvan és ugyanolyan szép és cirka 50 éves darab. Egyszer ha gazdag leszek, azt a luxust meg szeretném magamnak engedni, hogy külön nekem készítsenek cipőt. Miért luxus? Nézzétek meg az árakat. Némelyiknél viszont gondolkodóba estem, hogy ha tényleg annyira szépen van kikészítve, minőségi a talpa, a felhasznált anyagok és olyan időtlen a design, lehet, hogy érdemes lenne befektetni. Gondold végig: vegyünk egy kellemes, 4 cm-es sarokkal rendelkező szolid szaladgálót, megvan másfél éve. A deichmannban 8000 ft volt leértékelve. Szeretem a bőr cipőket, ahogy idomul a kis gazdájához és idővel úgy érzed benne, hogy mezitnike

Nem vállalkoztam többre, mint arra, hogy csökkentsem a P. nagypapájának kertjében burjánzó spenót mennyiségét, amivel már mindenki úgy van, hogy esszük, esszük de MÉG mindig van. Azt mondom sohasem legyen nagyobb bajunk. Egész életemben előtte nem láttam ilyen nagy leveleket, amiket spenótnak neveztek. Le kellett volna fotózni, némelyik akkorára nőtt godzilla volt, hogy betakarhatta volna az arcom. Gondolkodtam rajta, hogy mi lenne ha a lefagyasztanám, vagy eltenném befőttnek. Nem...nem lenne egy szép látvány ahogy a haragoszöld nem túl bizalomgerjesztő üvegek szemeznének velem a kamra legsötétebb sarkából. Arról nem is beszélve, hogy nemhogy egy gyereket, egy felnőttet is kergetni lehetne vele és nem elég erős érv az, hogy: de, finom! Nem egy olyan zöldség ami a szépérzékünkre hat, viszont én nagyon kedvelem. River Cottage Hugh fogalmazta ezt meg legjobban: ez nekem olyan, mint a csokoládé sós és zöld megfelelője, ízlelgetem és belefeledkezhetünk.  Az ötlet onnan jött, hogy he