Le Café de Capucine

Dec 20. A zsidó negyed bohém, színes és hívogató hely volt termelői piaccal, kávézókkal, teázókkal, de éhesek voltunk. Hosszas keresés után, kifázva találtunk egy hívogató kis éttermet. Borzasztó mód érdekelt az épület, mert az alagsorába le lehetett látni, nem az egészre, csak egy kis szeletébe. Egy falat kivágtak, a padlót eltávolították alatta és két oldalról korláttal zárták le. A korlátok felett pakolásra szolgáló teret hagytak. Talán nem lepődtök meg azon, hogy ezt a furcsaságot első benyomások között kiszúrtam és úgy választottam asztalt, hogy feltűnés nélkül közelíthessem meg az objektumot, kiderítve titkos funkcióját. Nem jöttem rá, pedig a fejem a rácsok között volt, amikor nem látták. Persze meg is kérdezhettem volna, de akkor mi lesz a titokkal? Az épület a Kazimiers egy háza volt és az alagsor volt olyan mély, amennyire a földszint belmagassága: 4 méter körül.  Termelői piac Megkóstoltuk pirogot egy kis sörrel. Fura találkozás volt ezzel a pucérnak

Ha 70 évvel korábban írnám ezt, valószínű ezt a reakciót kapnám: 1. Honnan van neked babkávéd? Még jegyre sem adnak! 2. Nem kérdés, lefőzném még egyszer. De betyárosan jó életünk van, nem kell cikóriával pótolni, sem addig lefőzni, amíg csak hígított virágföldnek tűnik. Mindenesetre aha élményem volt vasárnap este, amikor hajpakolást készítettem a régi kávézaccból és rájöttem, hogy majdhogynem kifogyhatatlan tárháza az alternatív felhasználási módoknak. Elmondanám - így kettőnk között, kedves olvasóm -  a családom undorral vegyes nevetséggel szemléli az én szépségápolási rutinomat, mert azt vallom, hogy ami jó belül, az van olyan jó kívül is. Mai napig, minden alkalommal felszínre kerül az a "sérelem", hogy megátalkodott módon a háznál lévő egyetlen tojást ütöttem bele a pakolásba. Inkább lélektani dolog volt, nem mintha fel lehetett volna használni, vagy sokáig mentünk volna azzal a 8 palacsintával, amit süthettek volna belőle. Olyan fájó, mint a születésnapi torta uto

"Kérem, ne dobja el a cigicsikkjét. A macska éjjel kimászik és elszívja őket, próbáljuk leszoktatni. " Olyan gazdát ritkán találni, aki segítő kezet tud nyújtani szenvedélybeteg macskájának. Hangosan felnevettem, amikor elképzeltem, hogy így dorgálják: - Micike, ide érzem rajtad azt a büdös bagót!

Az én szemfüles anyukám még hónapokkal ezelőtt elkapott egy beszélgetést, amikor kistestvéremnek az öntött vas edények súlyát és báját méltattam. Karácsonyra kaptam egyet és minden várakozásomat felülmúlta a használat, egyszerűen öröm benne főzni és ahogy az eddigi leírások sejtetik, a következő 50 évben az is lesz. Tiszteletet parancsol, maga az edény és nem hátfájósaknak való akkor főleg nem, ha meg van töltve. A férfi egyed inkább pajzsként hadonászott a fedővel, hogy megmutassa milyen maradandó sérüléseket okozhatna az ellenségnek zombi apokalipszis idején. Csak belemosolyogtam a vajon sülő hagyma gőzébe és már készítettem a gyomromat a közelgő lakomára, ahol a krumplipüré aranysárga és a húsok szaftosan ülnek a tetején.  Mindennek az alapja az a pár deka vaj, amit felolvasztasz. Egy fűszer vaj, ami mindent bevon, ezt egészíti ki a csirke esszenciája, amit feldob a hagyma. Az egész fogást egy ajándék fűszer köré építettem, aminek azóta a rabja vagyok, a citrombors. Meg akartam n

Fölöslegesnek érzem a magyarázkodást, azt csináltam az utóbbi napokban mint akármelyikőtök. Lusta vagyok mint egy macska, könyvekbe bújok és beleborzongok, ha a hideg szél megfújja a hajam, ha lemerészkedem. Felrázott minket a tegnap.Sajnos halálesettel kezdődött a január, Nyugodjék Békében, örülök, hogy még én is megismerhettem. Csak azt sajnálom, hogy nem mondhatta el nagymamám neki személyesen a tökéletes, aranysárga csigatészta titkát.

Nem tudom, hol kezdhetném, elvárásokkal érkeztünk Lengyelországba. Amikor itthon turisták szólítanak le, boldog vagyok, ha állampolgárként, magyar emberként olyan képet tudok nyújtani nekik, hogy érdemes ide látogatni. Mert mindannyian az országimázs központ kihelyezett emberei vagyunk. Meg amúgy is, csak a világnak ez a medencéje az otthonunk, büszkék vagyunk rá. Nem tudom, hogy Krakkóban csak kifogtunk egy tucatnyi épp morgós menstruálós, hasfájós nőt, vagy hazudtak nekünk a lengyel magyar jó viszonyról. Annyi attrocitás ért egy nap alatt, a kedvesség, vagy egyáltalán az emberi jóérzés, az idegenek iránti udvariasság, hiánya. Ha mással is így viselkednek, nem tudom, hogyan tudnak ilyen idegen forgalmat bonyolítani. 10 emberre jutott egy olyan, aki nem úgy beszélt velünk mint egy darab kutyagumival. Az ételek nagyon jók, az épületek gyönyörűek, egymást érik a jó boltok, éttermek, kávézók, csak az emberek nem adják azt a jó érzést, hogy akarjál is ott maradni. Rossz ezt kimondani, m

Tapasztalatot kaptam karácsonyra, egy utazási élményt és úgy ülök itt, hogy megjártuk a Tátrát olyan este, mikor a fenyvesek csak a törzsüket mutatták nekünk, láttuk a Wavel várának alsó termeit, és Oscar Shindler gyárát az ipari negyedben. Szolidaritást kaptam, hogy elvitt engem egy olyan moziba, amit szerettem volna megnézni. A tapasztalat mondatja velem a keserű tudást: jobb lett volna a Hobbitot letölteni és az első 20 perc után kikapcsolni. Ha érdemelne egy blogbejegyzést, szapulnám de inkább csak megemlékezem róla. De előre nézzünk, az utazás mindig felvidít, annyira jó hely Lengyelország! Krakkót az utóbbi hetekben nézegettük, találtam néhány olyan épületről képet, ami alapján beleszerettem a Kazimierzbe. Ennyi volt a vágyam.  P.-nek annyi volt a kérése, hogy menjünk el Oswiecimbe, német nevén Auswitz-ba. Ez a lépcsősor benne volt a Schindler listájában. Forrás: zszywka.pl Az ismerősök nem vállalkoztak útitársnak, így kedd este lefoglaltuk az interneten és