Le Café de Capucine

Miután a debreceni helyszínek végképp elkedvetlenítettek a házasodást követő ereszd el a hajamtól, valami nyugalmasabb után nézek. Mennyire lelkiismeretes vendéglátó és esküvő szervező az, aki 3. hete nem válaszol az árajánlat kérő telefonokra és e-mailekre? Meg engedheti magának valaki ezt a viselkedést? (Mindenki, akinek nem kell utcán járkálva sepregetni láthatósági mellényben, hálás azért, hogy benne maradhat a nagy piramisjátékban, amit a nyugdíjáért játszik. Apropó, P. felhomályosított tegnap, hogy jobb ha nem is álmodozok ilyesmiről, mert töredékét sem kapjuk kézhez.)    Nekem az is furcsa, hogy a vendéglátó helyek nem tartanak egy embert azért, hogy ott üljön egy telefon mellett. Így lehet azt a viccet megjátszani 2014-ben, hogy többször nem veszik fel az érdeklődőnek a telefont. Én rá tudtam magam szokatni, hogy a telefon nem csöröghet 3-nál többet, mert a piac és az ügyfél NEM VÁR. De egy nagy hotelnek túl nagy beruházás venni egy mobilt, hogy azon is elérhessék a birkák

Szerencsés embernek mondom magam, ugyanis a P, a Pár előhozakodott a kapcsolatunk második legjobb (az első a gyűrű volt egy random szőlőhegyen a Baltonnál) felvetésével. Menjünk el a hétvégén a nyíregyháza mellett lévő múzeumfaluba. Az ötletet egy kiszólásom adta egy héttel korábbról, mert belebotlottam egy beszélgetős műsorba apukám autójában. Semmi sincs véletlenül, ahogy az a kuplung szakadás sem, ami megakasztott minket szombat reggel egy piros lámpánál, 2 órával később ezért halhattam meg ezt. Erről a helyről szólt a tudósítás, hogy Árpád kori falut építenek, végigjárva egy ismeretlen kor leleteinek mára teljesen elfelejtett építkezési technikáit. - Állati! Kiáltottam fel magamnak és levegővétel nélkül meséltem el ezt P.-nek, amint lehetett.  Péntekig kiidegeltük magunkat, nagyon megörültem neki, hogy 1. tanulhatok, és hogy csorgathatom a nyálamat a földházakra, a máshol a vajköpülőre, a fém teáskannára, a bádog bögrére, a hófehér vászon kendőre, a gyönyörű kemencékre. Tudom

Nem fordítom, mert nincs magyar megfelelője ennek a hasonlatnak. De minden esetre nagyon szép dal.

Hétfőn, mikor bánatomat oda dobtam egy írásba, elkövetkezett a csodálatos kielégülés, fellélegeztem. Annyira, hogy elővettem egy építészeti elemzés írásomat, ami itt a blogban is megjelent és beadtam egy építészeti értékekről szóló pályázatra. Csak 2 dologban nem fért bele a kiírásba: kétszeresen ütötte meg a 3500-as felső karakter határt és előnyben részesítik a határon túli épületeket. Sok szép omladozó épület van itthon, de sokszorosa van a határainkon kívül, sokkal kisebb figyelmet kapva. Elküldtem a szerkesztőségbe ezt a kicsit hosszú írást, hogy ajánlom, mint figyelemre méltó építészeti emléket. Megjelentették!  Itt lehet ( újra ) elolvasni.

Az elmúlt heteket átszőtte az az optimizmus, amit a saját tehetségembe vetett hitem táplált. Mit mondhatnék, sokkal több energiám volt mindenre, sokkal nagyobb örömmel végeztem el a munkámat, mert boldog voltam, hogy megint alkotok. Ne aggódjatok, már vége. Mindenkinek mondtam, aki ránk kérdezett,  hogy megpróbálkoztam egy írópályázattal, mert magamat akartam megmérni, hogy képes vagyok e egy történetet kiizzadni elejétől a végéig, úgy, hogy történelmileg hiteles legyek, minden szempontból. Jelentem, végigcsináltam és nagyon élveztem. De mint minden zabolátlan, ösztönös dolgot, ez is annyira elkezdett érdekelni, hogy tanulni akartam róla. Hogyan lehetek jobb. Gandhinak igaza van. * A festésnél sikeresen kigyomlált az oktatás minden spontán megnyilvánulást, amiért késztetést éreztem az alkotásra. Annyira, hogy most már csak görcsöket tudok létrehozni, mert meg kell felelni. Ha valamit boldogan akarsz csinálni,akkor felejtsd el az iskolát, erre kellett rájönnöm, zsebemben 2 diplom

Első találkozásom ezzel a növénnyel és aha élménnyel főztem, ugyanis 28 évesen jöttem rá, hogy a pritamin paprika és a kápia, csupán formai eltérésekkel rendelkezik. Meg persze árban sem egyenlő súlycsoport. Gyerek koromban sohasem ettünk ilyet, de a tudatlanságom nem tarthatott örökké. Barna rizst is tegnap ettem először életemben. Amíg szezon lesz, addig néhányszor még előveszem ezt a fogást, mert meglepően finom. Tegnap este későn értünk haza, ez a szegény ember rendelt nekünk vacsorát, de amíg kiszállították, addig elkészült ez is, isteni illatokat eregetett a konyha környékén. A pizzafutár nézhetett, hogy milyen fura szerzetek vagyunk, hogy vacsorát főzök, miközben jön a felmentés. Másnapra jó kis ebéd lett, bár sanszos volt, hogy kieszem a tölteléket még betöltés előtt. Csorog a nyálam a déli szünetig. Minden a rizzsel kezdődik. Mielőtt nekikezdünk a fogásnak, rakjuk fel főni 3x-os vízben. Mivel fél óra a főzési ideje, legyünk takarékosak, főzzünk nagyobb mennyiséget és 2 f

A köles jó, a köles finom. Ízlelgesd ezt a mondatot, mert ha hetente legalább egyszer ebből az apró arany golyóból, akkor az összes belső szerved, a hajad, a bőröd sikítva fog könyörögni a következő porcióért. Ez azért nem rossz kilátás. Úgy tehetsz jót saját magaddal, hogy nem kell a homlokodra kiírni, azzal a fancsali képeddel, hogy épp egészségprogramon vagy és azzal próbálod az ízbeli hiányosságokat elfedni, hogy koncentrálsz az étel egészséges mivoltára. Nincs jellegzetes íze, nagyon simulékony matéria, ami mellé odarakod, engedelmesen átveszi.  Magában is fogyaszthatod, de egy finom sülthöz is kiválóan illik. A magamban csak "Frankeinstein paradicsomnak" becézett bikaszív paradicsom pont elég nagy volt ahhoz, hogy szépen meg lehessen tölteni. Jelen esetben kölessel és zöldségekkel, tetejére pöttyintettem egy kis cottage cheese-t, hogy szépen rásüljön és mutatósabb legyen. Hozzávalók:  (4 személyre) 4 db bikaszív paradicsom 5 dkg köles 1 tk só 1 kk oregano (szár