Le Café de Capucine

Ahogy mindenki más is, mi is elgondolkodtunk az ajándékozáson... még durván van egy hetünk. Jelentem, alakul. Nem mondom, hogy kínszenvedés volt, de a szombati forgatagban kaptunk a bordánk közé egy járókeretet, ha rá mertünk nézni a vevőtársunk unokájának kinézett játékra. Mindig ezért tiszteltem az időseket : olyan állhatatosan tudják a saját gondolataikat keresztülvinni, mindenáron. De mi is erőt vettünk magunkon, szombat délelőtt, volt néhány óra üresjárat. Az emberem újult erővel és türelemmel nyomogatta az okostelefonját, hogy végig gondolhassam friss ésszel, kinek mit mennyiért, ellenben jómagam is próbáltam logikusabb módon vásárolni, értem ez alatt, hogy nem az első elsuhanó színes dolog után menni és kilométereket sétálni, mert elfelejtettem valamit. Tegnap délután beestünk egy otthoni disznótorba...jaaaaj imádom. Évek óta nem volt nálunk ilyesmi, vagyis inkább lemaradtam róla a főiskola, a vizsgaidőszak miatt. Most is csak kicsit estünk be, de nagyon jól esett a lelkemnek

Akár hiszitek, akár nem, a JÓ goffri sütése egy tátongó piaci rés a mai magyar vendéglátásban. Persze vannak kihívók, de nem vagyok nagy rajongójuk. A zacskóba zárt, után melegített (vagy nem), szottyos, semmirekellő ipari hulladékot, amit a szoboszlói strandon kínálnak aranyáron, valahogy nem akaródzik ételnek nevezni. Már második éve besétálunk a fogyasztó strandolók csapdájába, annyira vágyunk mindketten egy ropogós, habos goffrira. Mikor még gyerekek voltunk, lehetett kapni. (a debreceni Centrum előtti bódé volt az egyetlen és a legjobb) Lehet, hogy akkor még nem nézték akkora baleknek azt a vendéglátóst, aki nem spórolta ki az anyagot. Pedig a legjobb vevő, nem az átvert, hanem visszajáró vevő.  Tegnap valahogy beleugrott az agyamba, hogy sütök egy adagot. A kistestvérem még évekkel ezelőtt meglepett egy ilyen sütővel, ritkán van nálunk használatban. Mert az eddig kipróbált receptek csalódást és véget nem érő sikálásokat eredményeztek a mosogató felett. Áztatás, merítés

Mivel nem akartam az értő közönség szemét kitenni sem elrontott amatőr rajzpróbálkozásoknak, sem egy csizmában és piros bojtos sapkában parádézó, e 2 ruhadarab között semmit nem viselő ember képeslapjának, inkább ezek mellett döntöttem. A Mikulás meghozta ma éjszaka az első havat az évben. Pont annyira volt elég, hogy a hangulatot megadja, de ne okozzon semmi kellemetlenséget. Fogadjátok szeretettel.

Tegnap este, sok sok idő után először leültem megnézni egy filmet a tévében. A film egy sokszor látott, amolyan minden háztartásban fellelhető film, olyan mint a Reszkessetek betörők, vagy a Terminátor. Pop-kulturából való kizárás, vagy csak egy uborkás üveg alatt neveltség folyománya lehet, ha valaki még nem hallott róluk. De ilyennel még nem találkoztam rövid kis életem folyamán. Szóval ez a videókazetta, annyira kilencvenes évek, loboncos Nicole Kidmannal és fokhagyma fenekű, tiszta szemű Tom Cruise-al: Túl az óperencián. 1892-ben kezdődik a cselekmény, abban az időszakban, amikor Írország-ban az ún. Nagy Éhezés, "Un Gorta Mór" zajlott, kapcsiból harminc évvel korábbra tette az agyam. Utánaolvastam, a 19.sz negyvenes éveiben volt. A Walking Dead sajnálatos, élő verziója: a nagy éhinség emlékére készített emlékmű. A filmes vonalra visszalépve, a 90-es évek a nagy romantikus filmek évtizede volt, amikor éteri jóság csapott össze a kegyetlen világgal, a gonoszsággal és

via: 9gag.com

Akárhogy is viszonyulunk az ünnepek ünnepéhez, a karácsonyhoz, be kell látnunk, befordult a utcasarkon. Persze a kistestvérem már egy hónappal ezelőtt gunyorosan megkérdezte: - Mit szeretnél karácsonyra?? amíg tart a kóla, addig még a neved is bekerülhet a nagykönyvbe - Honnan tudjam, nem gondolkodtam még ezen. - Ja, bocs most jut eszembe, hogy, már megvettem. Éveken keresztül nem tudtam jó szívvel készülni, mert a családunkban több ember akkor ment el az élők sorából, a születés, az új élet ünnepén. Egyszer pont szentesete előtt. Temetésre készülődve nem nagyon tudtuk átérezni a nagy mennyei boldogságot, ami a család összejövetele, az együttlét miatt lett volna. Egy idő után, a pavlovi összekötés miatt félsz belemelegedni a készülődésbe, mert tanultál abból, hogy magasabbról, nagyobb a pofára esés is. Így lettem 10 évre egy kicsit Grincs. Az aki jóízűt moslyog azon, hogy a Mikulás piros ruhás karakterét a kólagyártó cégóriás rakta össze, belerázták az öreget a mostani formáj

A cékla és a csokoládé találkozása olyan érdekes, sehova sem rakható élményt ad, amit csak utálni vagy imádni lehet. Ez a recept hasonló reakciókat vált ki az emberekből mint a cukkinivel dúsított brownie, vagy a komformistább fajtánál, még egy szerencsétlen répatorta is.  De meg köll (a szegedi akcentus érzi, hogy nemsokára utazik) mondanom számomra érdekesebbek, jobb állagúak ezek a sütemények, szaftosabbak, mintha akármilyen gyümölccsel készítettem volna. Miért is? Mert bizony belereszeljük őket, nem beledaraboljuk. A zöldség minden kis porcikájában a sütemény, az édes vaj, a cukor részévé válik és nem egy különálló falat.  Szándékomban áll ezentúl a süteménybe rakott gyümölcsöt így hozzáadni.    Az oroszok kedves borscs alapjára, a céklára visszatérve, a receptet és a gondolatot múlt héten láttam meg egy külföldi oldalon és nagyon megtetszett a gazdagsága, a dekadenciája. Igen, magam magácska szereti az ilyen fülledt, rosszra csábító, még egy szeletet lekanyarintó süte