Le Café de Capucine

Egy szerencsés kis asszony vagyok, ugyanis a gondviselés olyan 30. születésnapot adott nekem, amit el sem tudtam képzelni magamnak. Még februárban kérdeztek meg minket P. rokonai, hogy van é kedvünk szelni a magyar tenger habjait egy csodálatos vitorláshajón a nyáron? Egy ilyen felkérésre csakis igen a válasz, ha csak nincs thessalofóbiád, ugyanis a Balaton közepén a "feneketlen" mélység torkában - ami átlagban 3 és 4 méter között ingadozik - fürödhetsz. Gyerekkoromban túlságosan megijedhettem a cápás filmtől, vagy előző tudatállapotomban vízbe fulladhattam, mert rettegek a nyílt és beláthatatlan vízektől. Ez a hétvége megtanított arra, hogy a félelmemet hogyan tartsam hátul a kispadon, ugyanis már első este kihajóztunk és fürödtünk a hajó körül BENT a nyílt vízen Szent Iván éjszakáján. Mindig lenyűgözött a tihanyi apátság, de most így volt a legjobb, a majdnem 30 fokos, kellemes vízből. Aznap is volt egy születésnap a hajón, a többiek nagyon okosan előre gondolkodt...

Anyukám ajánlotta ezt a filmet, szörfözés közben találta a neten. Nem szoktam az Álomhajó, vagy a megfilmesített Danielle Steel regények ajánlásának engedni, de annak idején én is meg akartam ezt nézni moziban. De az élet csak elhalad a munka mellett, ha az ember nem figyel a mindennapok minőségére, ahogy ez a darab is hangsúlyozza. Belemehetnék abba, hogy milyen üzeneteket adagoltak nekünk akik elkészítették, de van olyan, hogy nem érdekel, csak kicsit gyönyörködni akarsz. Itt azt maximálisan megkapod. Nézzétek meg, itt van. Ez a film olyan, hogy nem tudod, hogy elég már ennyi cukormáz és food porn, francia la vie en rose, gombavadászat, cuki karakterek sokk 2 órában, vagy épp elegendő. Nekem most nagyon jól esett.

Kollányi Péter által készített porté Csak egy kis érdekesség, aktutalitással: tegnap, június 16.-án, a születésnapján avatták fel Zsigmond Vilmos emléktábláját szülőházán, Szegeden, a Dobó utca 41 szám alatt.  Nagyszerű operatőr és fotós volt, most év elején hunyt el. Hosszú élete volt, ahol a szenvedélye volt a munkája is, persze kivéve mikor utcát sepregetett frissen emigráltként a kezdeti időkben Amerikában. Summa summarum, beteljesítette azt a kínai mondást, hogy: ha boldog akarsz lenni egész életedre, akkor szeresd a munkád és többé nem kell dolgoznod. Talán az példázza ezt a leginkább, hogy sohasem vonult vissza, nem nyugalmazta saját magát, haláláig voltak felkérései.  1978-ban Oszkár díjat kapott a 3. tipusú találkozások című filmben nyújtott munkájáért. Most már vennem kell magamnak a bátorságot, hogy megnézzem... Még a nevéhez köthető ismertebb filmek: A szarvasvadász, Fekete dália, Bérgyilkosok, Maverick, Ragadozók. stb stb. Válogattam néhányat a képeiből...

Előszezonban kell elmenni ha nem akarjuk, hogy az utazási irodák megfogjanak minket a két bokánknál és felemelve kirázzák az összes pénzünket. Annak ellenére, hogy már januárban le lett foglalva a hely, utolsó lehetőségként beharangozva, a június 4. ei indulás hetében még egy hangot nem hallottunk az utazási irodától. Nagyon felháborodtam ezen, főleg, hogy megengedték magunknak azt a kommunikációt, hogy egy viszonylag nagy összegű út eldöntését egyik napról a másikra kellett megtenni, mert ők nem várhatnak. Hétfőn, akkor még nem tudtam, hogy a fiúk már felhívták őket, én is tettem egy hívást, amelynél még tovább fokozta a totemállat kitörését belőlem. Az ügyintéző, aki felvette utánunk a prémiumot, már nem volt érdekelt a probléma megoldásában, más szóval egy flegma altesttájként válaszolgatott a kérdéseimre, hogy tudják e egyáltalán mikor indulunk, hova megyünk, stb. Nem szidtam össze, csak a helyzethez nem illő udvariaskodást nem tettem meg az irányába. Nem fogadtam el a felkínál...

Hosszú idő óta ez az első akármilyen rajzom. Emő lett megörökítve. Még itt is képes cuki lenni.

Ibériai sonkapult. Folytatás következik!! Megint ott vagyok, hogy pörögnek a hétköznapok és lemaradtam a tolmácsolásban. Tegnap például megélhettem azt, hogy a saját kertünk terményeit szedtem le a kertben és rácsodálkozhattam, hogy az egyhetes szünet, amit figyelmünkben hagytunk a kertnek, az időjárás megoldotta nekünk. Érik a málna, most ismerkedem és határozottan tetszik a lesajnált és nagyon termékeny faeper. Úgy nézek a fehéres termésére, ahogy az oroszlánkirályban Simba az első hernyólakomára. Öklömnyi hagymák meredeznek a sorokban, amit 2 hét alatt teljesen benőtt a gaz, de tegnap rendbehoztam a mulasztást. Tegnap este lett egy vendégünk, egy loncsos kutyus személyében, akivel az utcán találkoztunk és nagyon ráférne egy nyírás. Úgy voltunk vele, hogy valamikor, valahol böszörményben így festett a mi kis primadonnánk, sovány volt, félt és összezavarodott. Úgy fekszik mostanság a kanapé legmagasabb pontján, a párnák tetején, mintha azt mondaná a szeme: Bocs, ez már foglal...

Vannak dolgok, amik mellett nem lehet csak úgy elmenni, a szépség mellett sem. Már kifejtettem ebben a blogban, hogy mennyire szeretem és propagálom az ún. "object trouve" szemléletmódot, vagyis a talált tárgyak újrafelhasználását, visszatalálását a mindennapi életünkbe és szépségük tiszteletét.  Nem műalkotásként használom a biciklinyerget, vagy a wc csészét, hanem kisebben gondolkodom. Amellett, hogy vannak csalódásaim a terjeszkedő város miatt akkor amikor lerombolt házak míves ablakai, üvegestől beton alá kerülnek, vagy törmelékként a szeméttelepre, vannak szerencsés fogásaim is. Például ilyen volt a holland fehér-kék kerámia darab, ami valamikor egy díszes étkészlet egyik tányérján mosolygott,  a II. világháború előtt. Annyira szép, hogy csodálkoztam, hogy miért én vagyok az a szerencsés, aki az új út építése óta, a földegyengetés, döngölés, buldózerezés után észrevette. Azóta mindig nálam van, mert gyönyörködöm benne, akárhányszor ránézek.      ...