Le Café de Capucine

"A mintatanár" a böcsületes magyar címe, de nem helytálló, egyáltalán nincs ilyesmiről szó a filmben. Mostanában nem láttam olyan filmet, ami ennyire gyomorszájon vágott volna. 2012-es film és nem értem, hogy miért nem szúrják ki mindenki szemét vele. Tegnapig nem is hallottam még róla. Tegnap véletlenül kattintottam rá, az első 10 percet néztem belőle, utána kis kellett kapcsolnom, de ha a teendők már nem foglalták le az agyamat, nem tudtam másra gondolni, csak hogy mikor folytathatom. Nem érzel mást, csak azt a fájdalmat és öklendezést, hogy mennyire nyomasztó és szomorú a társadalom. Minden illesztékében inogó, egy őrült, pénzközpontú társadalom, ahol sem gyerekként, sem dolgozóként, sem idős emberként nem számítasz. Amikor tanár voltam, azt gondoltam, hogy ennél nem tudnak jobban megalázni minden egyes nap és a társadalom véglegesen a vesztébe rohan. Számolatlanul ittam a kávét, átlagban magasabb volt a vérnyomásom, ha P. nem érkezik meg az életembe épp akkor, biz...

Kép forrása: http://athenatradewinds.com Külön boldogsággal tölt el, hogyha látom, hogy helyi cégek, becsületesen dolgozva érnek el eredményeket. Persze csak szolidan, de végre jelen vannak és kapható a termékük! Voltak olyan döntéseim amelyeket most már x évvel a meghozásuk után látok beteljesedni és még az hogy nem bánom meg, azóta is büszke vagyok rá, hogy kitartottam mellette. Ilyen döntés volt az, hogy fokozatosan dobálok ki mindent az étrendünkből, a háztartásunkból, a kozmetikai polcunkról, aminek az egészségünk nem örül hosszútávon. Persze nekem is vannak bűnös szenvedélyeim, nem tervezek minden jót kiiktatni. Az egyik jó döntésemnek érzem azt, hogy odafigyelek arra, hogy milyen olajokat használunk a konyhában. Nem akarok sznob lenni és bedobni egy egzotikus növény nevét, hogy csak ezt használom. Minden olajnak megvan a saját jótéteménye az emberi szervezetre, csak jobban meg kell ismerni őket. Hiszem azt, hogy gyógyszerként tud segíteni annak, aki él vele. Nemcsak az...

Kép forrása: heatherlikesfood.com Közeledik a nyár, bár a kezem fázásából másra következtetek. Amúgy naptár szerint közeledni fog, így szerencsére egyre több bográcsolás, sütögetés illatait viszi a szél hétvégenként. Ilyenkor mindig olyan boldog vagyok, mert azok az emberek jókat beszélgetnek, söröznek, ahogy a tűz mellett állnak. Minden társaságban akad egy olyan, aki kéretlen tanácsokkal látja el a szakácsot... pl: azt a jobb oldalit megfordíthatnád, mert megég vagy egy másik klasszikus: nem raktál kevés vizet/sót/olajat a hús alá? De mindenkinek megvan a helye a rendszerben és végső soron jót eszünk és végül jól leszünk ettől a szociális és kulináris dózistól a következő hétfő reggel, amikor a kimeredt maradékot pakoljuk nagy boldogan, mert érezzük rajta azt az archaikus és csodálatos füstös ízt, amit semmi sem pótolhat. Egy ilyen receptet szeretnék közkézre adni.  Sütőben a lusta háziasszonyok is elkészíthetik hét közben, hévégén azért érdemes az utolsó simításokat elv...

Micsoda okosságot szórok közétek már a címben, ugye? Mit jelent ez? Minden összefügg mindennel, ha változtatsz egyik oldalon, akkor a másik is változik. Lehet, hogy az egyensúly felé visz ez a változás, ki tudja?! Az elmúlt hetekben megbízást kaptam egy olyan tanulmánykötet megírására, ami hidat jelenthet az építészek és mindenki más között. Nem mintha szükség lenne a hídépítésre, csak úgy gondoltuk, hogy a gyakran felmerülő kérdéseket összegyűjtve megelőzhetjük, hogy ugyanazokat a dolgokat kelljen elmondani újra és újra és még azután is, így el is olvashatják! Nem egy bulvár címlap lényegre törésével, mert szeretjük az összetett mondatokat.    Ebben az írásban azzal foglalkozom, ami már hab a tortán, igazi csemege, amikor már nem kell azzal törődnöd, hogy befúj e a szél az ablakhelyen, tudsz fűteni, van mindened, mint a Barbi-házban. Igazi első világbeli "probléma": milyen a közérzetem az otthonomban? Egyáltalán érezzük e, ha valami nincs rendben? Nem feltétlenül tudjuk...

Tudjátok, amióta a hőmérséklet felkúszik szépen lassan 10 fok fölé, nem bírok bent maradni, főleg nem egy zizegő képernyő előtt és teleszórni a virtuális világot a nagy okosságaimmal. Kint vagyok és nagy boldogan a földet túrom. Elfogadtam, hogy az arcom és a kezem most már mindig kicsit piszkos lesz a föld miatt. Képzeljétek el, veteményezhetek, elmélyedve könyökölhetek oda öt centire egy csigához, hogy rácsodálkozzak ahogy a szemeit kitolja a feje búbján. A kutya közben a frissen veteményezett halmok között fekszik és élvezi a napot. Az első egy hét után kidugják a hagymák a fejüket és a tavaly ősszel Polgárról hozott sóskatőn már egy levesnyi is megterem, ha nem tépnék egy levelet le minden elhaladásomkor. A hétvégén megvolt az első közös főzés a családdal. Olyan idilli volt, gyerekek botladoztak a fűben, amint kergették szegény kutyát, aki öregecske lévén csak egy kis nyugalmat akart. A csivava nem egy családi kutya, de egész jól viselte.   Közben sült a bográcsban a jó k...

A 9gag legújabb gyöngye számomra. Ez a kis csaj egy jelenség. Forrás: http://9gag.com/gag/a97OL0m

A gyakorlatban: majd meglátjuk.  Első körben Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok! Teljen a sonka, tojás, kalács szentháromságában a bendőtök újra és újra. Mi jól vagyunk, sajnos a ünnepekre annyira sem készültem, hogy egy előre gyártott hungarocell tojást kibiggyesszek a bejárati ajtóra. Az elmúlt hetekben a tikokkal keltem, érzi a szervezetem hogy mocorognia kell, hol a csiklandozó napfény, máskor az elintézendő irodai dolgok miatt. Szerencsére a családjaink nem a kapitalizmus gyermekei, ahol mindig készen kell állni a következő megrendelésre, ismerik még az ünnep és a készülődés örömét, így mindenhol megtömtek minket, mint a lakodalmas kutyát. Tegnap kutyasétáltatás közben amikor épp azt tervezgettem, hogy melyik maradékból milyen sorrendben fogok csipegetni, beugrott egy szó: Maradék-fiesta! Carramba! Hirtelen felindulásból, ha időnk és napsütés is van, ki szoktunk menni a kertbe, ami mindig gyógyító hatással van a kis lelkünkre, viszont mindig arra jövök rá, hog...