Le Café de Capucine

Ha lenne egy kis előretervezés az életemben, akkor ezt a cikket valamikor az ősz derekára időzíteném, mert akkor annyi zöld "hulladék", nyesedék, elhullott levél keletkezik egy darab földön. Nézzétek el nekem, impulzus gondolkodó vagyok, évszakoktól függetlenül. Erről a témáról már olvastam kb fél évvel ezelőtt, akkor is lenyűgözött, de másban voltam benne, elsiklottam felette. De sebaj, ebben az évben már lesz terem és módom arra, hogy előre gondolkodjam és felterjesszem megbeszélendő témaként a családban. A gondolat a komposzt melegítésről, vagy komposzt kazánról szól, ami nekem bizarrul tetszik benne, az a csodálatos, természetes körforgásba beilleszthető, szinte fillérekből és hulladékból megoldható "szerkezet", ami csodálatosan nyújtja a kiegészítő fűtést a házadban. Zseniálisnak tartom, ahogy a kis élő szervezetek a szorgos lebontó munkájuk melléktermékeként hőt is termelnek, ami téged is melegíthet! Amíg szükség van rá, rásegít a fűtésre, amikor eljön ...

A napokban egyszer megszólalt ez a dal a rádióban...minden este meghallgattam, amikor nyomorultan egyedül éreztem magam. 2011-es keltezésű, még mindig annyira szép, ereje van. Megfacsarja a kis lelkedet.

Ez a kedvenc fura bögrém, ami teheneket ábrázol Kandinsky és Picasso elméleti szerelemgyerekének stílusában. Hét elején volt egy olyan napom, amikor lesétáltam 12 km-ert, felét a kutyával. Olyan fáradtak voltunk nap végére, hogy az ágyig is csak vánszorogni tudtunk. Egy ropogós, frissen sült kekszet akartam, elkezdtem a neten keresgélni. Közben próbáltam visszafojtani a kuncogást, amikor hallottam Emőke  párnája felől azt az öreges, mély horkolást, amit hallatni szokott esténként, miközben meg-meg remegnek a lábacskái. Ilyenkor csillogó szemmel mindketten fölé hajolunk, mintha egy pici baba lenne és mosolyogva nézünk egymásra, hogy : awwwwwww de édes, megzabálom! Na kérem Emőke sztrájkolt, hogy nem jön ki velem kekszet csinálni, pedig mindig a sarkamban jár, főleg, hogy ha étel is van a dologban. A süti nagyon egyszerű, a mérés a legtöbb idő. Nem volt semmi idő összekevergetni, 3 részletben sütöttem, elég sok tészta lett, nem is kell olyan sok egyszerre belőle, mert elég ...

Egy egzotikus hőerőmű sziluettje a horizonton... Nem akartam önző lenni, nem hagyhattam ki, hogy Ti is csorgassátok a nyálatokat. Egy olyan életformát kezdtem el elméletben piszkálgatni, amit sohasem tudtam volna magamnak elképzelni: a vízparti ház. Mindig tetszett, a víz közelsége, főleg az élő víz összetettsége, akármennyire is félelmet kelt bennem. Lehet, hogy a sok gyerekkori: "beleesel, megfulladsz, a helyedben nem lennék ilyen vakmerő"-nek meglett a hatása. Gyerekkoromban csak azért olvastam végig az Aranyembert, mert a Senki szigete, nagyon megmozgatta a fantáziámat. Az ahogy leírta, hogy a néni maga vetette magról a gyümölcsfákat, ahogy magának építette fel a saját hajlékát...vissza vissza tér az irodalomban az vadonban élő ember egyszerű, küzdelmes élete és mégis megborzongató szabadsága, hogy a pénzügyi, materiális világ szemében semmije sincs, mégis mindent meg tud magának teremteni.  Robinson Crusoe történetét is az építkező részig tartottam letehetetlenne...

Nem tudom, hogy Önök/Ti hogy vannak/vagytok vele, de nálunk az ember hatodik érzékétől vezérelve mindig akkor ér haza, amikor nálam a konyhában elszabadulnak az indulatok, összecsomósodik a szósz, kiborul valami, vagy a legrosszabb: a szűkös helyre benyomkodott műanyag dobozkák, egy óvatlan mozdulat következtében jengaként gurulnak szét a konyha padlóján. Amikor garantáltan szidom mindenki ku...a anyját, mint Elisa Doolittle a My fair ladyben a derby-n, akkor hallom a motozást a zárban és csilingelve megszólal P., mint egy régi amerikai filmben (a képzeletbeli filckalapot pördítéssel rádobja a fogasra): - Megjöttem drágám! Na, ki van itthon? Tegnap is ez volt. Mivel megígértem magamnak, hogy uralkodom a bennem lévő sárkányon, csak megálltam a konyha ajtójában és annyi válaszoltam: - Szia! Örülök, hogy itthon vagy, de a jövőbeli veszekedések elkerülése végett, kérlek ne közelíts.    Garantáltan ott volt pár percen belül mert kíváncsi és biztosított róla, hogy a úgy is két...

Ez van, be kell vallanom: az összes fényképezőgéppel rendelkező eszközömet ez a csodaszép kis kutya testbe zárt, macskák jelrendszerével rendelkező állat tölti ki. Pedig, sohasem akartam olyan lenni, aki többször mutatja meg a kutyáját/gyerekét/diplomáját..akármit amire büszke, mint ahányszor megkérik rá. Örülök neki, hogy megszeretett minket. Annak még jobban örülök, hogy mennyire jól érezte magát, peckesen járta körbe birtokát azon a majdnem 1000 m2-en, ahol élni fog.  Alig várom, hogy annyi időt töltsünk velünk ott, hogy otthon érezze magát. 

Sohasem voltam a túrós dolgok nagy barátja, de van egy testvérem, aki kicsi kora óta imádja. A múltkor akartam kedveskedni neki, mikor hozzánk jött kicsit vendégeskedni. Az alap az az egyszerű túrógombócból nőtt ki. Szeretem, de olyan bajos várakozni vele, hogy összeálljon, gombócolni, ha bénácska vagy, akkor kifőzés közben szétesik némelyik...á, nem kell ez. Ez a tortácska az összeöntöm és sütöm metódust követi és nagyon finom. A múltkor pesten is szórtam néhány szeletet, annak ellenére, hogy az öntöttvas csodalábosom megégette kicsit az alját. Remélem ízlett nekik is. Nem, nem az egóm volt az elfogultság felbujtója, hanem a második próbálkozás. Múlt héten tesóm és P. háromszor vágott új szeletet belőle és langyosan, házi sárgabarack lekvárral fogyasztottuk. A végén egy olyan kis darab maradt, amit szívjóságból megkaptam volna, de tudtam, hogy csorog a nyáluk érte, így harmadoltunk. Ez az elismerés, kérem szépen! Hozzávalók: 500 g túró 60 g finomliszt 1 tk szódabikarbóna ...