Le Café de Capucine

A cékla és a csokoládé találkozása olyan érdekes, sehova sem rakható élményt ad, amit csak utálni vagy imádni lehet. Ez a recept hasonló reakciókat vált ki az emberekből mint a cukkinivel dúsított brownie, vagy a komformistább fajtánál, még egy szerencsétlen répatorta is.  De meg köll (a szegedi akcentus érzi, hogy nemsokára utazik) mondanom számomra érdekesebbek, jobb állagúak ezek a sütemények, szaftosabbak, mintha akármilyen gyümölccsel készítettem volna. Miért is? Mert bizony belereszeljük őket, nem beledaraboljuk. A zöldség minden kis porcikájában a sütemény, az édes vaj, a cukor részévé válik és nem egy különálló falat.  Szándékomban áll ezentúl a süteménybe rakott gyümölcsöt így hozzáadni.    Az oroszok kedves borscs alapjára, a céklára visszatérve, a receptet és a gondolatot múlt héten láttam meg egy külföldi oldalon és nagyon megtetszett a gazdagsága, a dekadenciája. Igen, magam magácska szereti az ilyen fülledt, rosszra csábító, még egy szelete...

A kép nyersfordítása: Elveszett pasi: ha te vagy...vagy hasonló...kérlek lépj kapcsolatba velem, ezen a számon.... Megmosolyogtató, legalább annyira mint a családi állapot rublikánál azt nyilatkozni, hogy "szándékomban áll 72 macska társaságában kinyiffanni". Vagy Vilmos és Katalin esküvőjére kivonulni egy olyan transzparenssel, hogy: "Harry, marry me!" Számomra azt üzeni, hogy lehet, hogy nagyon vágyik A mindent megoldó kapcsolatra az illető, de ahelyett, hogy a saját önsajnálatában fetrengene, antidepresszánsok, Cabernet Souvignon, csokoládé és tinifilmek társaságában, inkább kiröhögi saját magát. A reménytelenséget, hogy ennyire egyedül van. Viszont ha ilyet látok, eszembe jut saját magam, mikor a kilátásaim között csak a nagy semmi és az idő folyamatos múlására figyelmeztetett a tanítás miatt előbukkanó első őszhajszál. Azt a csúfságot elrejtettem, azóta sem láttam, de sok minden átrendeződött az életemben. Mikor most a közös otthonunkban hisztizem a mos...

Az agyamat járatom mikor reggelente rovom az utcákat, a cipő kopogását, a zenéket a fülemben egy erősebb gondolat  harsogja túl. Valami eltört az utóbbi hetekben. Varázsolhatok jobb kedvet magunknak, legyinthetek arra, hogy ez csak átmeneti, menjünk el moziba stb. viszont ezt a ködöt, a fásultságot nem tudom kitörölni az agyunkból. Az a szépen kitaposott rendszer, amit eddig műveltünk és nem fáradtunk el benne, a saját előrejutásunkat láttuk benne, egyre távolodni látszik. Az történt most velünk, mint annak idején velem a tanítás során: elvesztettem a hitemet abban, hogy fontos, jó amit teszek. Imádkozom azért, hogy jobb irányt vegyen ez a helyzet és ne kelljen azt megtapasztalnia amit nekem. Mérnök a lelkem, szerelemből az. Lehet hosszú távon olyan munkát végezni, amit nem érzel magadénak, mert fogyasztók vagyunk, fogyasztanunk kell, szeretni sem kell. De végigjárva az utat, mondhatom: Nem érdemes. Azt tudom, hogy megint szívesen lennék munkanélküli, várnám otthon minden este ...

A több hetes főzési vegetálást tegnap fejeztem be, végre sütöttem főztem, mint régen. A konyhai tevékenység mindig változó és új dolgokat, tulajdonságokat felfedező, véget nem érő út. Néha zsákút. De mint ahogy előttem sokat megfogalmazták, nem a cél a fontos, hanem a haj. Ja az más, inkább:  Az út a fontos, nem a cél. Most megtudhattam, hogy a mozzarella, amit jómagam, csak nyersen, betömve fogyasztok, sütés útján egy gumiszerű, nem túl étvágygerjesztő, anyagtalan masszává alakul. Mozzarellával, karácsony ízű körtével töltött csirkemell, krumplipürével, sült tökkel. Utólag végiggondolva tényleg nem túl okos ötlet, viszont kiutat jelenthet egy szárazabb hús állandó nedvesség utánpótlása végett, hogy az ne kopogjon, mikor fel akarod vágni.  A másik, sokkal pozitívabb élményem, hogy a burgonya, a pórias krumpli nagyon jól működik a krémesen sárga sütőtökkel. Az agyamat elöntötte most a narancsszínű krumplipüré, pirított dióval leszórva, a szerecsendióval, borssal megs...

Pedig olyan jól kezdődött a nap...reggel elcsíptem öltözködés közben egy dokumentumfilmet az Enigma kódfejtő rendszerről, sütött a nap, olyannyira, hogy november végén nyitott kabáttal sétálhattam munkába. De Barney Stinson ordítás lánca igazi jelenség, erre már korábban is rájöttem. Ezért olyan rossz, amikor engem is bevonnak, végül hogy a feszültséget levezessem, tovább kell adnom. Csak egyféleképp lehet pontot tenni a láncra: akkor és ott kell visszaszólni a hisztis, arrogáns libára, ott helyben kell reagálni. Ha elszalasztod, olyat fogsz bántani, akit nem akartál. Alternatív megoldás: költözz egy ilyen helyre és biciklizz sokat. Forrás: istenbizony.hu

Kedves nőtársaim, a mai napon, lepjük meg az embert, az édesapát, a jóbarátot egy baconból hajtogatott rózsával, egy hústálból készített bon-bonos dobozkával, vagy egy pödrött bajusz alakú sütivel. Ha óczkodunk ettől a áldozattól, gondoljunk a március 8-ra, amikor ha nem kapunk virágot, vagy egy kis kedvességet, akkor jogosan durcásak lehetünk, nőnapot visítva.