Le Café de Capucine

Előszezonban kell elmenni ha nem akarjuk, hogy az utazási irodák megfogjanak minket a két bokánknál és felemelve kirázzák az összes pénzünket. Annak ellenére, hogy már januárban le lett foglalva a hely, utolsó lehetőségként beharangozva, a június 4. ei indulás hetében még egy hangot nem hallottunk az utazási irodától. Nagyon felháborodtam ezen, főleg, hogy megengedték magunknak azt a kommunikációt, hogy egy viszonylag nagy összegű út eldöntését egyik napról a másikra kellett megtenni, mert ők nem várhatnak. Hétfőn, akkor még nem tudtam, hogy a fiúk már felhívták őket, én is tettem egy hívást, amelynél még tovább fokozta a totemállat kitörését belőlem. Az ügyintéző, aki felvette utánunk a prémiumot, már nem volt érdekelt a probléma megoldásában, más szóval egy flegma altesttájként válaszolgatott a kérdéseimre, hogy tudják e egyáltalán mikor indulunk, hova megyünk, stb. Nem szidtam össze, csak a helyzethez nem illő udvariaskodást nem tettem meg az irányába. Nem fogadtam el a felkínál

Kép forrása: http://athenatradewinds.com Külön boldogsággal tölt el, hogyha látom, hogy helyi cégek, becsületesen dolgozva érnek el eredményeket. Persze csak szolidan, de végre jelen vannak és kapható a termékük! Voltak olyan döntéseim amelyeket most már x évvel a meghozásuk után látok beteljesedni és még az hogy nem bánom meg, azóta is büszke vagyok rá, hogy kitartottam mellette. Ilyen döntés volt az, hogy fokozatosan dobálok ki mindent az étrendünkből, a háztartásunkból, a kozmetikai polcunkról, aminek az egészségünk nem örül hosszútávon. Persze nekem is vannak bűnös szenvedélyeim, nem tervezek minden jót kiiktatni. Az egyik jó döntésemnek érzem azt, hogy odafigyelek arra, hogy milyen olajokat használunk a konyhában. Nem akarok sznob lenni és bedobni egy egzotikus növény nevét, hogy csak ezt használom. Minden olajnak megvan a saját jótéteménye az emberi szervezetre, csak jobban meg kell ismerni őket. Hiszem azt, hogy gyógyszerként tud segíteni annak, aki él vele. Nemcsak az

 Tolkien bácsi dolgozatjavítás közben talán az elnyúzottság, vagy a szórakozottság hatására ezt firkantotta az egyik diák dolgozatára:  „Volt egyszer egy földbe vájt lyuk és abban élt egy hobbit" Kitalálta ezt a szót, népet és életformát, ami elindított egy három kötetes mesét. Látjátok, minden nagy utazás egy lépéssel kezdődik, mondta Konfuciusz és még talán Zsákos Bilbó is.  Sok minden miatt szeretem a Gyűrűk urát, egy meghatározó olvasmánya volt a teen-ager koromnak. Sajnos én is olyan klisé ember vagyok, csak akkor hallottam róla, amikor bejött 2001-ben az első rész a mozikba. Ez van, ha nincs egy angol irodalmi fanatikus a közvetlen családodba. Talán ami gyönyörűen beszivárgott  a köztudatba, hogy a film első fél órájában látható hobbit falu minden emberből kihozta ösztönösen a barlanglakót, hihetetlen népszerűvé vált ez a gondolat, hogy akár így is építkezhetünk. Külön szimpatikus személy szerint, hogy az élettér így nem egy elkülönülő objektum, hanem egy rész az egészbő

Egy egzotikus hőerőmű sziluettje a horizonton... Nem akartam önző lenni, nem hagyhattam ki, hogy Ti is csorgassátok a nyálatokat. Egy olyan életformát kezdtem el elméletben piszkálgatni, amit sohasem tudtam volna magamnak elképzelni: a vízparti ház. Mindig tetszett, a víz közelsége, főleg az élő víz összetettsége, akármennyire is félelmet kelt bennem. Lehet, hogy a sok gyerekkori: "beleesel, megfulladsz, a helyedben nem lennék ilyen vakmerő"-nek meglett a hatása. Gyerekkoromban csak azért olvastam végig az Aranyembert, mert a Senki szigete, nagyon megmozgatta a fantáziámat. Az ahogy leírta, hogy a néni maga vetette magról a gyümölcsfákat, ahogy magának építette fel a saját hajlékát...vissza vissza tér az irodalomban az vadonban élő ember egyszerű, küzdelmes élete és mégis megborzongató szabadsága, hogy a pénzügyi, materiális világ szemében semmije sincs, mégis mindent meg tud magának teremteni.  Robinson Crusoe történetét is az építkező részig tartottam letehetetlenne

Nancy Schiff fura foglalkozás sorozatának egyike, nem biztos hogy jól keres: Dinoszaurusz poroló A teljes képsorozat, Ha érdekel: http://www.dailymail.co.uk/news/article-2271119/Nancy-Rica-Schiffs-photographs-worlds-oddest-jobs.html Többnél rikkantottam fel olvasás közben, hogy: álommeló! Egyszer az olvastam valahol, hogy jól kiválasztott hobbikkal, - összesen 3 darabbal -  megalapozhatjuk a boldog életet, igen, nem a főnökét, a miénket. Az első hobbi tartsa a testedet karban. A második a lelkedet és szellemedet tegye rendbe, ha foglalkozol vele. A harmadik hobbi légyen pedig olyan tevékenység, ami pénzt hoz a konyhára. Hmmm? Hobbizol valamit? Én azóta is ezt a 3-at keresem. Valami megváltozott az elmúlt 20 évben a világban az emberek agyában ami a munka intézményét illeti. Nézzetek szét, a játszó, kreatív embereké a jelen és talán a jövő is. Kitérő: John Steinbeck könyvét, az "Édentől keletre" címűt néhány hete olvastam. Imádtam! Egy gondolat idevág. Ott volt

Néha a gyógyszer csak immel-ámmal kezeli a bajod, de egy kis váltás az agy fogaskerekeiben meghozza azt, hogy elviseled és türelmesebben várod a végét. Nekem ma egy postás néni mutatott kiutat. Napok óta nyomorultul érzem magam, mert a hátam rendetlenkedik. Ha látnám magam kívülről biztos vicces lenne nézni, hogy az illető olyan peckesen megy, mintha egy vasalódeszka lenne belevarrva a kabátjába. Persze kívülről nem látod, hogy kínból teszi, ezért komikus. Mondanom sem kell ugye, hogy az üzlet nem vár, ugyanúgy dolgozom ma is és mímelem az ügyfeleknek, hogy azért tart 2 percig felállni, mert kényelmes vagyok. De amikor már elmerülsz az önsajnálat mocsarában, fetrengve a saját bajodban, akkor ér egy olyan jel, ami azt mondja: "Szerintem, becsüld meg magad, lehetne rosszabb is." A postán visszatérő vendég vagyok a leveleimmel és bélyeggyűjtésre, kaparós sorsjegy nyerésének százalékos esélyére vonatkozó elméleti kérdéseimmel. Mentségemre legyen mondva: Csak akkor traktálom

Donna Karan kender ruha. Potom 2000 dollár. Most olyan dolgot kell Nektek megírnom, ami teljesen felemelt és most nem érzek fáradtságot, csak csillapíthatatlan tudásszomjat, hogy minél többet tudjak meg erről az anyagról. Lassan ténylegesen elérem a harmincat, (P. sokszor szokta emlegetni a blog rólam szekcióját: közelebb a harminchoz mint a húszhoz) de az iskolai rendszerünk és közvetve a társadalmunk teljesen elfelejtett tudása miatt olyan keveset tudtam erről az anyagról, hm hm ... mint akármelyikünk.  Ez a növény a kender. Annyit tudtam róla, hogy kötelet készíthetünk belőle, zsákot és csomó helységnevünkben szerepel, ami arra enged következtetni, hogy megélhetési forrás lehetett. Ha a vad fajtáját szívjuk rózsaszín bicikliző unikornisokat láthatunk és hogy kultikus, tisztelt növény volt a múltban és a South parkban a Bajuszos apuka Randy Marsh inkább megmikrózta a golyóit, csak hogy a hererákra felírják neki az orvosi szívni valót. Sohasem szívtam, utólag köszönettel tarto

Nini, egy bankrobbantó, utóbbi években általánossá vált találmány egy japán könyvben, melynek címe: Haszontalan találmányok, 1995. Nevetni kéne ezen, de tépem a hajam, hogy mennyivel jobb fogyasztók lettünk az utóbbi 20 évben, még ezt is el tudták adni nekünk.Nem beszélhetek a magam nevében, az egész emberiségében teszem, a japán túristáéban, aki felnyársal vele a Hősök terén, vagy az ingatlanoséban, aki sarkokból fényképezi az ingatlant, hogy nagyobbnak tűnjön. Végülis a wc papír használatának vágyát is csak hosszas reklámozás után tudták elültetni az emberek fejében, mert senki sem értette, miért vegyen pluszba papírt ha van újságpapírja. Erre az analógiára felépítve nekem a selfi bot azt jelenti, hogy régebben meg mertél kérni akár egy idegent is hogy fotózzon le a Trevi (Reni barátném szerint Travi kút :D) kút előtt, mint Chevy Chase családját az Európai vakáció című filmben. Ők rosszul jártak, de akkor még megvolt a bizalom. Vagy eleve volt egy jó barátod akivel elutaztál vala

Álljon itt ez a gondolatsor mementóként, amikor rátok is olyan dolgot akarnak tukmálni, ami illik és amit még akkor tanítottak az embereknek, mikor Nicolae Ceaușescu az aranypalotájába lakott Bukarestben. Olyan aranyosak! Ipari bajusz, gerbera csokor, piros Lada: öröm bódogtág! Forrás: fortepan.hu Meggyűlt a bajom a szolgáltató piaccal, (megint) találtam egy piaci rést az esküvői üzleti gépezetben. Pedig azzal az ártatlan gondolattal indultam neki, hogy biza találok olyan szakembert akinek hasonlíthat az ízlése az "Egyszerűség, csendes nagyság" Winkelmanni gondolathoz. Nem házat akartam építtetni, hanem csak arra kértem árajánlatot, hogy mennyiért csinálnak meg egy szolid csokrot Debrecen városában. Nem értem, a város népessége 200 ezer fő körül van, miért van az, hogy mindenhol ugyanazt látom? Nincs egyéniség, nincs más, csak begyakorolt sémák. Ha lenne még valamilyen közöm a vizuális neveléshez, az lenne rá a válaszom, hogy azért mert az emberek ilyen silány látvá