Le Café de Capucine

Háhá! Becsaptalak, még mindig álló helyzetben izzadós idő van! Már 4. napja nem alszunk semmit a zárószinti lakásunkban és tüzes katlannak érzékeljük azt a 10 centis matracot a hátunk alatt, nem mozdul a levegő, csak áll. Tegnaptól kezdve a helyzet pikantériáját még növeli az is, hogy beindult a campus fesztivál, ami nagyon jó buli ha a közepében vagy, de ha a 2 km-es környéken laksz, akkor csak összeütődő zajok kivehetetlen masszája, ami miatt nem tudsz aludni. Növekednek a karikák a szemem alatt, vágyom a hidegre, hogy aludhassak. Próbálom magam mentálisan lehűteni azzal, hogy felhőket nézegetek, ezekből válogattam össze a legjobb ötleteket. 1. Egy olyan esőfelhő a gyerekszobában ami nem hoz rossz kedvet. Forrás: http://www.bloglovin.com/blogs/rafa-kids-3261581?blog=3261581&post=1761992585&viewer=true 2. Egy csodálatos poszter, nem csak teenagereknek. Forrás: http://www.lushome.com/ways-enhance-interior-design-modern-wallpaper-murals-digital-print-art/127052  3.

Álljon itt ez a gondolatsor mementóként, amikor rátok is olyan dolgot akarnak tukmálni, ami illik és amit még akkor tanítottak az embereknek, mikor Nicolae Ceaușescu az aranypalotájába lakott Bukarestben. Olyan aranyosak! Ipari bajusz, gerbera csokor, piros Lada: öröm bódogtág! Forrás: fortepan.hu Meggyűlt a bajom a szolgáltató piaccal, (megint) találtam egy piaci rést az esküvői üzleti gépezetben. Pedig azzal az ártatlan gondolattal indultam neki, hogy biza találok olyan szakembert akinek hasonlíthat az ízlése az "Egyszerűség, csendes nagyság" Winkelmanni gondolathoz. Nem házat akartam építtetni, hanem csak arra kértem árajánlatot, hogy mennyiért csinálnak meg egy szolid csokrot Debrecen városában. Nem értem, a város népessége 200 ezer fő körül van, miért van az, hogy mindenhol ugyanazt látom? Nincs egyéniség, nincs más, csak begyakorolt sémák. Ha lenne még valamilyen közöm a vizuális neveléshez, az lenne rá a válaszom, hogy azért mert az emberek ilyen silány látvá

Jópofa dologra bukkantam ma, gondoltam megosztom a nagyérdeművel, hogy lehet a szokásos irodai orchidea vagy fakó, megnyurgult futónövény helyett "vagány" - csak idézőjelben, mert nem mindenki felevevő piac, a saját testvérem körbe röhögne, hogy mit akarok ilyen "növénnyel" - filmes miniatűr, mohából és egy hobbitház bejáratával. Bár sajnos nekem nem lehet, mert ami az irodába elkerül, az ott is marad a csúf kártevők miatt, de ötletnek nem rossz. Tetszenek ezek a megoldások, mert nem foglalnak sok helyet, kielégítik az ember csodaváró, gyermeki igényeit és nagyon bájosak. Lehet nézegetni, biztosan lopva oda-oda sandítottam volna, hogy az odaképzelt  lakóját meglátom e, az ajtó mögött. Előképként említhetem az ún. fairy door-t persze nem élőben, hanem a szörföléseim alkalmával. Arasznyi kis ajtók levélbedobóval, miniatűr buxussal egy akármilyen ház oldalában. Gyerekkorom óta különleges vonzódásom van a színes ajtók és a gömb alakú örökzöldek irányában.. ez még

Nagyon élvezem, hogy megint sütkérezhetünk, izzik a tárcsa alatt a fa, ha rajtam múlna, egész évben lenne főzőcskézés az udvaron. Az egész évet annyira veszem komolyan ebben az esetben, hogy a családom rákapott a karácsonyi, bográcsban főzött halászlé ízére, mert az tábortüzet nem válthatja fel semmi. Ha idejük engedi ott készül minden évben.  Múlt héten is olyan jóféle kojtos szaga volt az összes ruhámnak, mikor levetettem őket, hogy a mosás előtt még vissza vissza tértem a diófából égetett tűz füstjére mielőtt bedobtam a gépbe. Nem csak ez a jó, hanem az tartja egyben ezt a dolgot, hogy mindig van olyan családtagod aki "jobban tudja" amit éppen csinálsz és az idő arányában egyenesen egyre idegesebben ki akarja venni a kezedből, nehogy elrontsd. Ez rád is vonatkozik fordított esetben. Aki nem tudja jobban, vagy nem érdekli, hogy hogyan csinálod, azzal egy jóféle pohár borral meg lehet beszélni a hét történéseit, vagy csak csöndben egymás mellett nézni a tüze

Mai böngészésem eredménye egy történet az idő, a lehetőség kihasználásáról, belebonyolítva a szorgalmat és az alacsony büdzsét.  Vagy ki tudja, lehet, hogy lett volna kapacitása, hogy vásároljon ruhát, csak kihívásnak élte meg.... Vágtam egy Obamás teknős szájat amikor végignéztem ennek a lánynak a projectjét. Szimpatikus volt, ahogy ez a lány elmesélte, hogy a minden nap a buszon leült időt úgy töltötte ki, hogy horgolt. Nem is akármit, a menyasszonyi ruháját. 5 hónap alatt elkészítette kiárusításon vásárolt klasszikus horgoló fonalból, varrt alá egy egyszerű szatén aláöltöző ruhát és még így is kijött 30 dollárból. Most így leírva megint előjött. --------------------> Eszembe jutott  Jókai Arany ember című regénye, amikor Tímea a török lány az esküvőjére varrogatja és hímezi a fátylát. Ennél a lánynál is, a befektetett energia mellett a gondolatai is benne lehetnek, végigjárja a kapcsolatukat, emlékezett és legfőképp örült a ténynek, hogy elkészítheti. Szerintem ez a