Le Café de Capucine

Ha szentimentális akarok lenni, azt mondom, hogy a fiatal magonc meghajol a szélviharnak, de az idős fába belekapaszkodik a szél és tövestől csavarja ki. Lehet, hogy ez után csak sóhajtasz egyet és mindent megköszönsz a szüleidnek, még akkor is ha nem vagytok jóban, vagy egyáltalán nem is vagytok kapcsolatban.  Annyit mindenesetre már megtettek érted, hogy felneveltek Téged, jól vagy rosszul, nem számít. Egy olyan cikket találtam, ami összefoglalta azokat az eseteket a világtörténelemben, amikor egy pici gyerek állatok közé kerül és a viselkedése elveszít minden emberi, inkább így fogalmaznék: civilizációs megnyilvánulást és teljesen hasonul a befogadó családhoz. Annyira durva, mert az esetek jó része napjainkban lekövethető, azokat az embereket lefilmezték, mai napig rehabilitálják!! A legkésőbbi esetet 2013-ban fedezték fel. Egy 91'-es orosz esetről könyvet is írtak ami nekem is megvan, a listában megtaláltam Ivan esetét. Emlékszem, azt a könyvet másfél nap alatt kivégez

Tegnap este amikor lefekvéshez készülődünk, eszembe jutott, hogy milyen körülmények között kell sokszor mérni. Van amikor a gyerekzsivajtól nem halljuk a másikat közvetlen mellettünk, van amikor a bátrabb gyerekkel csináltatom a mérést, mert lenyűgözi, az, hogy valahogy kiolvasok belőle valamit. Kaptam már gyerekrajzot és tavaszi virágcsokrot a mérés végére. Van amikor régiségekkel jöttünk el, mert a tulaj elolvadt, hogy van olyan fiatal akit még ez érdekel és rám hagyományozta a mama lisztszitáját. Volt olyan, hogy komplettem tanácsadást kaptam a búbos kemence begyújtásáról és a füstölőkamra használatáról.  Mikor tanulhatsz ilyet az irodában? Ezért  is szeretem a munkám. Ezen a helyen nem sokat szoktam a munkámról beszélni, annyi elég hozzá, hogy az irodai munkán felül besegítek a páromnak munkaidő után és kielégíthetem az utazás iránti állandó igényemet. Egy helyre bezárva (értsd város) úgy érzem megőrülnék, kell a vidék, az, hogy néha csillagokat nézhetek az anyósülésről,

Szívből tisztelem az állatok egyszerű örömét az élet dolgai iránt. Most, nézzetek rá, mikor voltatok ilyen hálásak, csak azért mert süt a nap és beleszagolhattok a közelgő, éledő tavaszba? Szerintem Cirmi követendő példa lehetne, hogy a mi ember agyunk kicsit a pillanatban éljen. Nincs múlt, nincs jövő csak a füledet és az arcodat borzoló szellő és az áldásos d-vitamin. Amint a bal oldal is mutatja, 9gag élményguru oldalról szereztem. Mindig felvidít, ha ránézek.

Rájöttem, egy ilyen háziállat hiányzott a művészeti tanulmányaimhoz. Via: 9gag.com

HelyszÍn: Debrecen, szombat reggel. Sétánkat ez a kis kurtizán szakította félbe, utána felbukkant a macska is. Há, elsőre is a macskáról beszéltem, ugyanis odasétált hozzánk és én, mint önkéntes állatgyomrozó (kedves értelemben) azonnal állományba helyeztem saját magam. Ilyenkor csak remélem hogy a másik félnek is jó. P. kapott már el olyan képet, ahol a megölelt állat leolvashatóan ezt jelzi a szemével: -"Remélem gyorsan futsz, mert ha elkaplak véged." Ezen hahotázva nevettek a barátaival. Amíg nem lesz saját, beérem az utcán sétáló és az ügyfelek állataival. 

Akár a neve elé mondhatnám, hogy "Don", mint egy macska- keresztapa egybe oltva egy római patrícius állat alteregójával aki 2000 éve ugyanilyen hedonista módon ette a szőlőfürtöt. Imádom.

"Kérem, ne dobja el a cigicsikkjét. A macska éjjel kimászik és elszívja őket, próbáljuk leszoktatni. " Olyan gazdát ritkán találni, aki segítő kezet tud nyújtani szenvedélybeteg macskájának. Hangosan felnevettem, amikor elképzeltem, hogy így dorgálják: - Micike, ide érzem rajtad azt a büdös bagót!

Elnézést, a napokban jelentkezem egy normálisabb bejegyzéssel, de P. szavával élve "őszi fáradtságom" van. Addig hipnotizáljon titeket ez a kis para-szemű jószág. Nem tudok nem a szemébe nézni, őszintén szólva egyre félelmetesebb.

A kutyám különleges helyet foglal el, elvégre nem én választottam bele az életembe, egyszerűen csak belesétált az Ő bumfordi és nagyon kedves módján. Éppen jókor, egy befelé figyelő időszak társasága volt. Azóta élőhelyet változtattam, már csak vendégként tudok vele foglalkozni. Nagyon sok mindent amit elértem vele, már elfelejtette. De attól még ő lesz a kiskutya akit én neveltem fel.   http://www.boredpanda.com/beni-the-reason-why-i-love-dogs-1st-pic-june-3rd-pic-november/

Weöres Sándor verse mai napig az egyik kedvencem, jó persze nem egy Anyegin komolyságú, de olyan jó kántálni, hogy kutyafülű, kutyafülű Aladár. Ha már Sztyepánovicsnak elneveztem egy kövér tacskót, akkor Aladárnak is elnevezhetnék egy kihipózott szőrű pumit. Hogy hol láttam ilyen csudabogarat? Kutyakiállításon. Úgy vagyok a kutyákkal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Lehet egy kutya szálkás szőrű, vagy lebegő hajú, tömzsi lábú, hosszú, szemérmetes, bugyuta, atletikus, mackós, izgága vagy sztoikusan nyugodt, nekem egyre meg, ha kapható rá, meg kell gyurmázni. Külön szeretem az olyan címeket a munkámban, ahol állatok is laknak, a macskákat és a kis kutyákat lehet bolondítani a lézerrel a óriásokat simogathatom.   Ott kezdődött, hogy minden nap amikor megyünk haza kiszúrtam egy mozaikszót: CACIB. Onnantól kezdve le volt foglalva az Augusztus 23., mint munka elől fenntartott, szabad időpont. Konkrét céllal indultunk, meg akartuk nézni, hogy milyen kutya is a Corgi, teljes nevén Pe

A malacok, mint a Jóisten teremtményei, számomra eddig vajmi kevés vonzerővel bírtak, úgy tekintettem rájuk, mint olyan okos jószágokra, amiknek finom húsa fokhagymával, rozmaringággal megsütve piros, aminek tepertőjét nagyapám üstházban kavargatta az esztári portán, a disznótor estéjén, aminek a fülét megkaptuk. A szárazkolbász pedig örök kedvencem lesz, vegetáriánusok, ide vagy oda. De mostanában döngetjük a gondolataink határait, lókolbász kerül a szendvicsembe, ugyanis hozzánk átvándorolt otthonról, mert az én édesapám még a késztermékben is látta a gyönyörű, lobogó sörényű, kedves szemű állatot. Most hasonló merényletre készülök: nézzétek meg ezeket az életrevaló állatokat! A fáma szerint tengerészek rakták ki őket a földi paradicsomban, a Bahamákon, ahol ahelyett, hogy elanyátlanodtak volna, mint egy valamire való háziállat, inkább elkezdték élni a véget nem érő tengerparti érzést. Ezek az állatok élik meg a Carpe Diemet. Mintha nem lenne kaja egy trópusi szigeten, várják a