Le Café de Capucine

A tudás hatalom, de vannak olyan morzsái, amelyek tudása nem csak  tájékozottá, hanem is szomorúvá tesznek. Tegnap éjszaka nagyon elszomorodtam, mert olyan információkba kaptam bele, amelyek mind arra engedtek következtetni, hogy az én generációm, a még nem létező gyermekeinkről nem is beszélve,  már nem lesz képes "kényelmes" és egészséges életminőségben megérni az öregkort. Pedig nekem sohasem volt több vágyam. Erre a mai nap megtaláltam ennek a hallgatag kis embernek az egyszemélyes misszióját, ami totálisan ellent mond a mi önmegvalósítás függő, eredményeket és statisztikákat hajszoló világunkban. Hallottam már rége is róla, de az időzítés és a pozitív tevékenysége annyira megfogott, hogy nem akarok önzőzni vele, lehet hogy mást is felvidít. Hmm? Hogy mit csinál? Ez az ember bizony elhatározta, hogy olyan gyümölcsfákból fog kertészetet és génbankot alkotni, amiknek se neve, se létszáma, sőt még azok is megboldogultak, akik tudták, hogy létezik. Személyes érdek nélkü...

Az elmúlt időszak kedvezett azon gyengeségemnek, hogy igénybe veszem a család által pakolt ételt mint a főzés helyettesítőjét. Minden fájó gyomrú olvasó, aki végigette az ünnep ételválasztékát, a betegségig fogyasztott sonka, a kalács, a mindenféle sütemény, pörkölt, töltött káposzta arra sarkallt, hogy megkésve bár, de tartsak egy néhány napos böjtöt. A gyümölcsök és a zöldséglevek visszaadták a kényelmes farmer érzését, és előkészítik a bélbolyhokat arra, hogy újra elkezdjem őket bombázni, most már a közeledő jóidő ételeivel. Agyban készülődök, mert a közeljövőben terülj asztalkámat kell varázsolnom, mert hurrá, utazunk! Előre próbálok főzni, amikor időm és kedvem is van rá, de sajnos még nem sikerült érdemben valamit el is raknom, mert mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb, így azt esszük, ami épp megfő. Járt már így egy jól sikerült vörösboros marhanyakpörkölt, felbontásra került az a füstölt tarja is, amit AKKORRA szántam. Annyira megtisztultunk, hogy a friss füstöltárú megi...

Az estéket, az ájulás közeli állapotot céltalan böngészéssel szoktam eltölteni, éhezik az agyam az ingerekre, csak a testem nem képes utánuk eredni. Mindegy, most van ez, lesz máshogyan is. Tegnap találtam a neten (MÉG) ezt a nagyon érdekes helyet, valahol London külvárosában helyezkedik el, itt. Épp a napokban került szóba  egy beszélgetésben az a vágyam, hogy olyan üzletvezetési magatartást kívánok gyakorolni, keresem a módját, az egyik ember érdeke nem kényszeríti az akaratát a másikra, a másik nem hódol be, ami senkit nem károsít meg, senki nem érzi kényszerűen kizsákmányolva magát. Hmmm..ugye! Mint Mátyás király és az okos lány meséje: egyensúly, a tenni és nem tenni között. Ezek a mamák megcsinálták. A rövid előtörténet annyi, hogy az alapító egy fiatal lány, Katie Harris, aki a saját nagymamája által tanított tudást olyannyira fontosnak tartotta, hogy nem akart önzőzni vele, meg akarta ismertetni a környékkel, mindenkivel. A történet másik szála, hogy idősekkel fo...

Nem terveztem, hogy ilyen dög leszek és így ebek harmincadjára hagyom azt a 2 kezemen megszámolható olvasómat, akik jószándékkal és sok türelemmel nyitják meg az oldalam. Amikor elkezdetem, akkor is azt mondtam amit most, 3 év elteltével: nem számít, hogy ha csak magadnak is, nem számít, hogyha csak az asztalfióknak: írj.   A nem elhanyagolható kertes poszt azért keletkezett, mert bizony bizony ennyi kapacitás jut álmodozni. Mindig kinevetem magam, amikor főzés közben a saját receptemet akarom reprodukálni ugyanis az eddig oly biztosan fellángoló kedv a kísérletezésre valahogy rutin lett. Igen, onnantól növünk fel, mikor rájövünk, hogy saját, egyedinek hitt életünk csak átlagos és hogy egyszerű körülmények dajkálják a nagy ötleteket. Jelen esetben az új recepteket. Lehet, hogy tisztában vagy vele, mi lendíti be a te agyadat, de nem teszel érte, hogy tápot kapjon. Ebbe a pocsolyába ragadtam én is bele, munkaidőben dolgozom. A főzésből nem jön be annyi inger, értsd kép, nyitva f...

Az eper, olyan dolog a nagyvárosi embernek, amiért képes a piacon irreálisan sok időt sorba állni, drágán megvásárolni, hazautazáskor lekönyökölni mindenkit, aki a nagymama veteményesébe indul hasonló céllal. Ugyanez érvényes a cseresznyére. Pedig nem egy olyan növényke, amihez olyan sok előképzettség kellene. Olyan kis pofás, amikor a gyökereket kereső indák felfedező útra indulnak, közben a fő növényen megjelennek a gyönyörű, élénkpiros gyümölcsök. Mikor egy évig otthon voltam, az udvari kertészkedés szent grálja volt nagyapám fadézsája, amibe herbáriumot és néhány tő epret telepítettem. Hatalmas várakozás előzte meg az első érlelődő gyümölcsöt, vártunk vártunk, hogy megérve szedhessük le. Egyik reggel kinézek az ablakon és az én nagy kutyám két mellső lábával a dézsában áll. Kikerekedett a szemem, mutattam neki, hogy szálljon le, de ő csak nézett és nem mozdult. Az engedelmességi harcunk fő ütközőpontja volt a dézsa, aminek felmászási jogáról nem volt hajlandó lemondani. Idővel ...