Le Café de Capucine

Sziasztok! Ahogy Mariah Carey "All I want for Christmas is You" megtekintési adatai is mutatják, óhatatlanul eljött a karácsonyi időszak. Még most sem tudom, mit vegyek a többieknek, de hogy mit főzzek... mmmh megálljatok csak, kigurultok tőlünk szenteste másnapján! Ma a hentes előtt vágott pofon a felismerés ahogy néztem, hogyan erősítgetik fel az üzlet homlokzatára a girlandot és a gömböket. Kitérő - Akik nem Debrecenben laknak, elmondanám, van a városban egy olyan hentesüzlet lánc, aminek a neve: Kedvencek.  Egyszerre tartom az elnevezést gúnyosnak és nyílt támadásnak a vegetáriánus kolónia ellen, mert ahogy emlékszem a Peta szervezetnek évekkel ezelőtt volt egy olyan plakátja, hogy: Hol húzol határt? Mikortól étel, mikortól házi kedvenc? Ott volt egyik véglet a kiscica, másik véglet a csirke. Középen helyezkedtek el a háborúban szemethunyós eleségek pl: a ló. A hentes kiröhöghette ezt a plakátot, huszárvágással annyit mondott: Hööö, mindet szeretem!    November

Sziasztok! Évek óta először dögrováson vagyok talán 2012 körül voltam ennyire beteg, már tart vagy 4 napja. Úgy főzök és kóstolok, hogy csak forróságból tudom, hogy valamit megkóstoltam, de ízeket nem érzek. Próbálok pozitív maradni, legalább ha egészségesen eszem, azt is hazudhatom magamnak, hogy csoki, vagy tejszínhab, vagy nutella etc. ... egyre megy.     Az ellenkezője is igaz, minek szegjem meg a szabályokat, ha nem élvezhetem a bűnöm gyümölcsét.    A kiscsaj már kigyógyult szerencsére. Ma műtik Emőkét, még agyban nem tudtam ráhangolódni, hogy elkezdjek aggódni, mert nagyon jó előérzetem van. Jól néz ki őnagysága, szépen eszik, felállás még nem ment a törött csípője miatt, de próbálkozik vele. Még arra van 2 hetünk, hogy amiatt aggódjunk. Úgy alakult, hogy tegnap a kislányommal indultunk el reggeli után a szokásos bevásárló utamra, mint annak idején a bölcsődei idők előtt.  Ahhoz képest megváltoztak az utóbbi hetekben a fogyasztói szokások nálunk, mert integettünk a

Tudjátok, az elmúlt egy hét megint kihozott belőlem egy melankolikus és tenni akaró embert, ugyanis sorozatosan szembesülök azzal, hogy az idő múlása csak csak nem akar a személyiség fejlődésem végére érni. Mikor szembenézek valami olyasmivel, amit évek, évtizedek folyamán ott őriztem magamban, néha roskadoztam a súlya alatt bántott és emésztett és túl tudok lépni, el tudom engedni, tudok pozitív maradni, olyan boldog vagyok, elégedett. De ahogy kipipálok egy vargabetűt, játékszintet lépek, megérek a nagyobb falatokhoz. Komolyabb dologról kell nyilatkoznom, döntenem kell vagy épp azzal kell szembesülnöm, hogy rohadtul nem járok ott az utamon, ahol az egóm gondolja, hogy tart. Miért hordom ezt a zagyvaságot ? A nagy mellényemnek, rá kellett jönnie, hogy nem voltam elég jó gazdája a kutyámnak. Amikor a kislányomat hazahoztuk a kórházból, bennem megváltozott a sorrend. Most is ő van az első helyen. Nem tudja a legodaadóbb, legszeretetreméltóbb négylábú ezt egy szintre hozni. A gy

Sziasztok! Október elején történt az esemény, de kikívánkozik, mert alig ismertem eddig, lehet, hogy ti is így vagytok vele. Talán a sorszámozásból lehet sejteni, hogy nem sikerült olyan rosszul ez a kiruccanás, reménykedem benne, hogy jövőre visszamehetek és láthatom a tavaszit is, mert ott van még állatvásár is!! De ne nyargaljunk annyira. Még nyáron találkoztam azzal a hirdetéssel, ami egy napos kirándulást mutatott be és invitálta rá a debrecenieket. Nos, amikor megláttam, annyira jó hangulata volt és az a helyzet, hogy az utóbbi 3 igen, három évben nem léptem át az országhatárt. Tudjátok terhesség, pici babás lét, de lélekben és könyveken kereszül Perutól Japánig utaztam. Úgy kellett már nekem egy kis kaland, mint egy falat kenyér. Olyan nyugger kaland féle, ugyanis rájöttem aznap hajnalban, amikor végignéztem az utastársakon, hogy kicsit koravén az érdeklődésem.   Szerencsére pont olyan barátnőt vittem magammal, aki elvetemült mint én. Nemhogy ezt nem bánta és elviselte, ő i

Sziasztok! Kedves olvasó, most, hogy beugrottál a bulváros főcímnek, megkérdezném: Számodra mit jelent az, hogy diétás?  Melyik diétával kell megegyeznie? Ja, hogy mindegy, csak ne hízlaljon? Ok. Nem fog, ha így készíted. Amikor ilyen címet olvasok, mindig eszembe jut, hogy vajon mit kotyvasztott össze az illető, azért a kompromisszumért, hogy rámondhassa, hogy egészségesen eszik.  Mennyi többletmunkája van abban, hogy egyen - teszem azt - egy somlói galuskát. Inkább edd meg jó szívvel a kedvenc cukrászdádból és tűzd ki magadnak, hogy ezt a kihágást egy hónapban egyszer követed el. Mert sohasem az élelmiszer, hanem a fogyasztói szokások a hunyók. Visszatérve, ez a túrógombóc nem kotyvalék, ugyanis jó állagú, nincs fűrészpor íze és nem vesz több időt igénybe, mint a búzadarával készülő klasszikus. Ma a piac után meglegyintett a megszokás szele, hogy bemenjek a közeli hiperbe, hogy grízt vegyek, mert ugye úgy tanultam, hogy azzal készül és kicsit féltem is, hogy ha beleugrom az

Nem tudom, hogyan vezessem be ezt a dolgot a racionálisan gondolkodó embereknek a környezetemben, leginkább csak zavart mosolyokat kapok, vagy hirtelen témaváltást. Talán az az oka, hogy itt megjelenik, hogy megnyugtathatom a tudatom, hogy nem kell mindenre logikus magyarázat, csak megtörténik és nem feltétlenül rossz.  Igazi Sherlock Holmesnak való munka, kíváncsi lennék mit mond erre. Történt velünk egy olyan dolog, amire 5 spiritualitástól teljesen mentes ember mondta egybehangzóan, hogy: - ??? Mivan? Szombat reggel, P.-nek korán el kellett mennie dolgozni. Már 7-kor elindult a megye másik végébe. Később felkelt a prímadonna és a reggeli biliztetés közben kikönyörögte, hogy hadd fogja a kezében a karika gyűrűmet. Mostanában ez a mániája, elkéri mindkettőnktől és retiküllel, kalappal a fején jár kel a lakásban, peckesen tartja fel a gyűrűket a kezén, le ne essen. Odaadtam neki, még akkor is fogta, amikor ráfektettem az ágyra, hogy átöltöztessem a pizsamájából. Forgott, hadoná

Sziasztok! Képzeljétek el, a finisben vagyunk, most már egészen pofásodik a házikó. Állandó napfény, nincs több hideg köves burkolat és a picurt felébresztő tűzoltó sziréna. Elkezdtem kivülről szemlélni a folyamatot, mert az agyamnak még szoknia kell, hogy nem a üres tereket látom. Mintha másnak az agyszüleménye lenne. Van most már konyha!!! Vannak vécék, amikben van víz! A zuhanyrózsa olyan igazi, hogy apukám a múltkor meg is fürdött tőle, mert rosszkor volt kíváncsi. Már csak ezt a töménytelen mennyiségű cuccot kell valahogy odagardírozni, lehetőleg úgy, hogy egy rokonnal se rúgjam össze a port nagyon komolyan. Tudjátok, van az a mondás, hogy: A pokolba vezető út is jó szándékkal  van kikövezve.  Ez pontosan az a szituáció, amikor a sok sok segítség és jóakarat annyira erős, hogy kár keletkezik. A másik csak csendesen szitkozódik, ha nagyobb a baj kieresztem a hangom. Mert a kommunikáció és csapatmunka nagy fegyver, csak az a baj, hogy mindenki utólag használja: "hogy kel