Le Café de Capucine

Mai böngészésem eredménye egy történet az idő, a lehetőség kihasználásáról, belebonyolítva a szorgalmat és az alacsony büdzsét.  Vagy ki tudja, lehet, hogy lett volna kapacitása, hogy vásároljon ruhát, csak kihívásnak élte meg.... Vágtam egy Obamás teknős szájat amikor végignéztem ennek a lánynak a projectjét. Szimpatikus volt, ahogy ez a lány elmesélte, hogy a minden nap a buszon leült időt úgy töltötte ki, hogy horgolt. Nem is akármit, a menyasszonyi ruháját. 5 hónap alatt elkészítette kiárusításon vásárolt klasszikus horgoló fonalból, varrt alá egy egyszerű szatén aláöltöző ruhát és még így is kijött 30 dollárból. Most így leírva megint előjött. --------------------> Eszembe jutott  Jókai Arany ember című regénye, amikor Tímea a török lány az esküvőjére varrogatja és hímezi a fátylát. Ennél a lánynál is, a befektetett energia mellett a gondolatai is benne lehetnek, végigjárja a kapcsolatukat, emlékezett és legfőképp örült a ténynek, hogy elkészítheti. Szerintem ez a

A felnőtt lét tragédiája számomra az, hogy belátod, hogy sohasem lesz vége a felelősségnek és a muszáj dolgoknak. Főiskolás órarendi megfelelője: kötelezően választható.

Szívből tisztelem az állatok egyszerű örömét az élet dolgai iránt. Most, nézzetek rá, mikor voltatok ilyen hálásak, csak azért mert süt a nap és beleszagolhattok a közelgő, éledő tavaszba? Szerintem Cirmi követendő példa lehetne, hogy a mi ember agyunk kicsit a pillanatban éljen. Nincs múlt, nincs jövő csak a füledet és az arcodat borzoló szellő és az áldásos d-vitamin. Amint a bal oldal is mutatja, 9gag élményguru oldalról szereztem. Mindig felvidít, ha ránézek.

Ma visszavittük a meghívókat arra számítva, hogy fülük farkuk behúzva csinálnak egy használható adagot. Nos, nemhogy új meghívókat, még egy bocsánat kérést sem kaptunk. A tegnapi "szakember", Jámbor úr (remélem néha beírja a nevét a google-ba) nevét meghazudtolóan elég vérmesen arra alapozta a rossz választásának eredményét, hogy biza nincs a sufniban egy milliós gépünk ami profin behajtja a lapunkat és ami csak nyomdáknak van. Persze hogy eltörik a lap, kellett nekünk színeset kérni, ami megmerevíti. Ekkor a kezébe nyomtam egy zsír új meghívót, hogy ha ennyire evidens, akkor nézzük már meg, hogy ő milyen profin megcsinálja... Szerintetek mi lett az eredmény? Ugyanolyan gány munka, mert rossz tanácsot adott. Az ami a legrosszabbul esett, hogy miután feladtuk a harcot, hogy viszontlássuk a pénzünk, mert beláttuk hogy az inkompetens viselkedését nem ismeri be, kifele még csak vissza sem köszöntek. Még a titkárnő sem, mert szolidál a hülyeséggel!! Azzal nyugtatjuk magunk

Eddig nem tudtam elképzelni, hogy a hiénákon és egyszerű gondolkodású esküvőszervezőkön kívül mi a nehéz egy ilyen esemény tető alá hozásában. Nos, a mai napon képet kaphattam arról, hogy milyen kicsiny igényeim vannak és ezt mekkora ívben tojja le az, akinek fizetek érte. Előző alkalommal beszámoltam arról, hogy mennyire örülök, hogy olcsó meghívó nyomtatási lehetőséget találtunk. Ma, miután lehülyézett, a szakember olyan papírra nyomtatta ki az összes meghívót, ami egyből miután félbe hajtom megtörik és olyan alakot ölt, mintha évek óta használatban lenne. Nem akartam veszekedni, de miután úgy ingatta a fejét mint egy 50-es, amerikai, fekete bőrű matróna és kárörvendően vigyorgott, hogy miért nem tudom az ő szakmájának minden nüanszát... kibújt belőlem az állat. Szerintem ha egy fizető ügyféllel így beszélnék, olyan fejmosást kapnék a főnöktől, hogy azt nem rakom ki a kirakatba.  Igen, én lettem a hülye liba, mert nem vettem figyelembe azt, amiről nem tudtam, hogy létezik. 10 per

Egy véletlennek aligha nevezhető esti böngészés alkalmával jutottam el egy zseniális blogra, (Ada Kaleh szigete volt a téma, hamarosan.) ami napi rendszerességgel közöl kevésbé ismert történelmi képeket és karol fel olyan dokumentumokat, amikert érdemes kifejteni bővebben.  Nem csak engem bűvölnek el az újraszínezett képek és visszatérő motivum Párizs. Gyerekkorom óta szeretnék eljutni, de mindig csak így mehettem oda. Nem rossz összefoglaló, amíg turistaként oda mehetek. Családi kötődésem miatt elfogult vagyok, akármilyen is, gyönyörűnek látom. A képsorok elején megemlítettem a forrást, ha esetleg újabb adagra éheznétek. 1. szekció: Képek 1914-ből. Forrás: http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2014/03/11/parizs_szinesben 2. Ötvenes évek vége. Fotós: Peter Cornelius. Honlapja: http://www.pcornelius.de/en/paris/ 3. Csak egy párizsi szőlő