Le Café de Capucine

A vendégek majd megértik, mert rokonok. Gondolataim mostanában színes papírok, matricák foglalják el. Minden nappal biztosabban haladok afelé, hogy kiküldhessük a meghívókat. Leendő házasulandó párok, kérlek titeket, ha kedves az életetek, ne akarjatok olyan okosak lenni, hogy magatoknak vágjátok ki a borítékok félköríves formáit. Csak egyenes, abban nincs rizikófaktor. Ráestem egy neten talált mintára, beleszerettem. Nem kell másik, vagy vásárolt. Most ingatom a fejem, hogy a gépi vágáson edzett szemünknek milyen bántó a kéz által hagyott egyedi mozgás. Summa summarum: most gyakorolhatom mesenézés közben a borítékvágást. Erre jutottam, de csak miután kedvesen előadták a papírboltban, hogy 700 magyar forintért szívesen adnak nekem egy ötös csomagot. Elmentem a héten egy régi helyemre, ahol még a megboldogult művészeti iskolás papírjaimat szereztem be. Jó volt visszamenni, sok emlék eszembe jutott. Mikor barátnémmel kimentünk és visszafele elkapott minket valami vad zápor, szala

A napokban eszembe jutott Robin Williams monológja a Holt költők társaságából: Szívd ki az élet velejét, Carpe Diem! A napokban olyan energia lengett minket körül, hogy a rendelkezésünkre álló 24 órába beleerőszakoltunk 25-öt! Szombaton volt az évfordulónk. Megint. Mert januárban is ünneplünk egyet, de Február 28.-án is. Olyan ez mint a névnapom. Annyiszor fogadom a jókívánságokat, annyiszor örülök, ahányszor felköszöntenek. Elveszi az ember kedvét, ha jó szándékkal felköszönt valakit és ez a válasz: Kösz, de nem most tartom. Erre az a válaszom, hogy attól még lehet örülni neki. Nem veszekszünk azon, hogy az első találkozástól, vagy az első randevútól számoljuk a közös időszámítást, mindennek örülünk. Szombaton mikor tanakodtunk, hogy egy kiállítás és egy mozi után is maradna e beszélgető téma, ha még először randiznánk, P. fejéből kipattant egy merész és izgalmas ötlet: - Utazzunk el Egerbe! Haza se menjünk, csak így, ahogy vagyunk induljunk! Nekem nem kellett kétszer mondani.

Rájöttem, egy ilyen háziállat hiányzott a művészeti tanulmányaimhoz. Via: 9gag.com

Ez nem is recept, ez amolyan food hack, amit fölösleges magyarázni, olyan egyszerű. Néhány hozzávaló kell hozzá, szám szerint 3. 20 perc a sütő egy polcán. Utána megint 20 perc pihentetés, hogy ne égesse össze a kis szánkat. Megehetjük magában, almaszeleteket, répa hasábokat tunkolhatunk bele.  A sajt összekeveredik a lekvárral, amin ropog a rétestészta. Úgy tudod a sajt szálakat rácsavarni a zöldségre, gyümölcsre, hogy ráhűl és megint kemény. Ki kell próbálni. Az egyetlen hiányosság, hogy nincs elég bouqet-ja a camambert sajtnak, de még így is jó.    Úgy érezhetjük, hogy hiába fáztunk ki, hiába idegesítettek fel nap közben, nem számít. Hozzávalók: 2-3 lap rétestészta 1 karika camambert sajt (125 g) 1 evk lekvár 1 nagy csipet só 1 evk olaj     Elkészítés: A lapokat vékonyan kenjük le olajjal. arra kenjük rá a lekvárt. Sózzuk meg és tegyük a közepére a sajtot. Szorosan csomagoljuk be az első lappal. Fordítsuk meg a csomagot. Csomagoljuk újra, szintén kenjük át előtte. Le

Micsoda hülye cím. De elgondolkodtam miért van babonás bizodalmam azokban a távoli fényekben, amik egy ház ablakán szűrődnek ki. Talán mert a mesékben a fény nem ET űrhajóját jelezte egy erdei éjszakán száz éve, hanem a ropogó fahasábok hangját és egy fölé rakott teáskannát, ami gőzt eregetett a csőréből. Mondjuk Jancsi és Juliska nem a hívogató biztonságról beszélgetett a terapeutájával felnőtt korukban a gondolkodó pamlagon, mikor elengedték azt az érzést, hogy beledobtak egy kannibál vasorrú bábát a kemencébe. Talán mert minden nap ezzel foglalkozom, belemásznak az álmaimba a házak, olyan honlapot nézegetek, ami amerikai háztervekről szóló magazinokat digitalizáltak a 20-30-as évekből. Mikor még az ún. amerikai álom csak épült. Szeretem ilyen motívumokkal körül venni magam. Ez van a fogason, a lakásunk falain festmény formában és a múltkor találtam egy új ház-szerelemet. Ház alakú tiffany lámpát. Mikor elsétáltam előtte mindig elmosolyodtam, de az utóbbi hetekben valaki ann