Le Café de Capucine

Az átállás, hogy egészségesebben, legfőképp kikerülve a húst étkezzünk olyan nehézség a hétköznapjainknak, amit nem tudtam megugrani abban a 3 aktív órában, amit esténként otthon töltünk. Annyiban változik az eddigi gyakorlat, hogy változatosabban használom a gabonaféléket, elhagytuk a fehér cukrot, a régi fehér liszt készlet fele fele arányban bekeverésre került tönköly liszttel, a fehér sót már csak lábfürdőhöz használom. Lehet, hogy a bányasó szürke és összeáll, de sokkal  jobb szívvel sózom azóta az ételt. A húsevésről sokat beszélgettünk, arra jutottunk, ha három naponta eszem, durván heti kétszer, már tettem valamit, persze ez csak kis lépés. Ez a recept is a hétvégi esős időt kívánkozik színesebbé tenni, húsos fogás, amit nem csak nézni, hanem csodálni érdemes a szép színek, az komplex íze miatt. Mostanában mindig kapunk egy egy doboznyi paradicsomot, mindenhez esszük. Kacsazsíros kenyérhez, a nagyokat megtöltve, a kisebbeket omlettbe darabolva, pörköltbe, sült mellé, vagy cs

A szüleim, szeptember 7.-én ünnepelték a 29. Házassági évfordulójukat. Az esemény előtt gondolkodtunk, mit adjunk ajándékba, de mikor kistestvérem elkotyogta, hogy milyen ajándékokat vettek egymásnak, lemondtam minden tervemről. Utolsó lehetőségként fél órával az érkezésük előtt elkezdtem sütit csinálni. A süti kinézete ellent mond az alkalomnak, mert olyan bagatell és kis csúnyácska is a a szentem. De akinek nincs ideje elmenni vásárolni, abból főz, amit otthon talál. De az én legnagyobb megdöbbenésemre, mindenki emlegeti milyen finom volt és hogy csinálhattam volna többet. ???? Összeférhetetlen. Családom másik 2 nőtagja profi cukrásznak elmehetne. Rest kekszes, almás szelet Hozzávalók: 200 g háztartási keksz darabokra törve 50 g vaj 4 kisebb alma 1 tk őrölt fahéj 2 tojás 2 evk mazsola (átmosva) 2+1 evk cukor 1 dl tej Elkészítés: a kekszet nagyjából törjük szét, csak annyira, hogy ne maradjon épp darab. Adjuk hozzá a mazsolát. Öntsük fel a tejjel, törjük bele a toj

Néha szükségünk van egy ilyen nagy kövér macskára, akinek olyan magabiztos kisugárzása van, Emlékeztet egy régi csoporttársamra, akivel mindig jókat nevettünk. Igazi jó barát a mai napig. Neki voltak hasonló megszólalásai a saját képeiről, például: vigyázz, ne érj hozzá a mai munkámhoz, mert megégeti a kezed a tehetségem! Vagy egy klasszikus: megtekintése, csakis napszemüvegben lehetséges, nem bírnátok elviselni a fényét! Tudom, meredek, ő is tisztában volt azzal, hogy hogy nem tud minden nap tisztán zseniálisat alkotni, csak magát doppingolta néhány keresetlen jó szóval. Egyszerű és hatásos módszer, hogy ne ess szét ha kudarc ér. Annyira nagy szükség van a szeretetre, mégis attól az embertől vonjuk meg ezt, akivel a legtöbbet vagyunk. Saját magunktól. Ne aggódj, ha valami hibát elkövetsz, azt a társadalmunk minden adandó alkalommal az orrod alá dörgöli. Duplán nehéz a megoldáskeresés úgy ha még magad utálatára is időt, energiát fordítasz. Konklúzió: melengessen meg minden

Elnézést, a napokban jelentkezem egy normálisabb bejegyzéssel, de P. szavával élve "őszi fáradtságom" van. Addig hipnotizáljon titeket ez a kis para-szemű jószág. Nem tudok nem a szemébe nézni, őszintén szólva egyre félelmetesebb.

Gyér társadalmi életemben egy régi jó ismerősöm talált meg. 48 órán belül találd meg a kedvenc versed, linkeld be és kérj meg 10 ismerősöd, hogy tegyen ugyanígy. Megértettem a feladatot, 48 óra helyett egy hétre való gondolkodást adott, amikor is rá kellett jönnöm, hogy a kortárs lírának sem szakértője, sem olvasója nem vagyok. Sajnálom, kedves kortárs költő barátom, annyira örülök a sikereidnek, elolvasom a te írásaidat is, de nem az én nyelvemen szól. Régi vágású vagyok, aki élvezettel fürdik az a múltban. Ez a vers nem csak idejét tekintve régi, hozzá tartozik az én régi emlékezetem. Még mindig szívfacsaró, ahogyan vágyik/vágyunk a szeretetre. József Attila GYERMEKKÉ TETTÉL Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd -

A rendhagyó lakhelyek sorozatom x-dik részében a lakhatásra alkalmas hajó keresésem osztom meg a nagyérdeművel. Mindenek előtt leszögezem: nem tudom hogyan lehet egy hajóban elképzelni a családi életet. Legalábbis nem úgy ahogyan először találkoztam a témával még réges-régen Lyonban. A Rhone parti sétányon magányos postaládák álltak közel a folyóparthoz. Nem tudtam mire vélni, de amikor közelebb mentünk, akkor láttam meg a kövezett kis utakat, majd a lépcsőt egészen a hajótestig. Józan paraszti ésszel azt gondoltam, hogy mekkora hülyeség, éppen a röghöz kötéssel lenyisszantották a dolog szabadság illúzióját. Ahol már postaládád van, ott vagy és kész. Belegondolva: gyerekeid vannak, iskolába kell járniuk, te dolgozóban vagy. Egyszerűen nem teheted meg azt, hogy felhúzd a horgonyt és végigcsordogálva a folyón kiköss máshol. Nem vagy Johnny Depp féle vándor cigány a Csokoládéból. Akkor miért van hajód? Egyrészt, mert sokkal olcsóbb az ára és a fenntartása mint egy azonos négyzetméter

A kutyám különleges helyet foglal el, elvégre nem én választottam bele az életembe, egyszerűen csak belesétált az Ő bumfordi és nagyon kedves módján. Éppen jókor, egy befelé figyelő időszak társasága volt. Azóta élőhelyet változtattam, már csak vendégként tudok vele foglalkozni. Nagyon sok mindent amit elértem vele, már elfelejtette. De attól még ő lesz a kiskutya akit én neveltem fel.   http://www.boredpanda.com/beni-the-reason-why-i-love-dogs-1st-pic-june-3rd-pic-november/