Le Café de Capucine

Tegnap úgy éreztem magam, mint Justin Timberlake a Just in time-ban: mindenhova futva mentem, mert ha letelik az idő, akkor égszakadás, földindulás lesz. Minden feladatnak a végére értem, nem törtem ki a cipőm sarkát, nem csapott le egy busz sem és mindenki elégedett. Este olyan szívvel mentem haza, hogy márpedig ma este sütök valami olyat, aminek illata betölti a lakást, amit másnap vihetünk reggelinek. Sok idő óta először, most kitúrtam a szilikon muffin formákat a konyhaszekrény aljából. Ez a része az életterünknek, olyan meglepetéssel tud eltölteni, mintha az Indiana Jones féle frigyládát bontogatnám. Ez esetben is találtam egy bontatlan csomag sütiformát, délice felirattal. Jó fogyasztóhoz illően, a kulináris kiokosításom után akartam sütni benne, mindkettő elmaradt mostanáig. Utánanéztem, nincs ilyen alakú formára recept, de még kép sem. Kicsi, sekély, ovális, hullámos szélű. Még a Cora végnapjaiban vettem, sok haszontalan, de tagadhatatlanul bájos konyhai "valamivel"

A délutánok, az olyan hamar bekövetkező esték kedvenc elfoglaltsága számomra az amikor a vízszintesbe érkező és egyből elalvó férfiember mellkasára ejtve magam, tévézhetek. Nem szoktunk ám bambulni előtte, ha nem tetszik, akkor kikapcsolom. DE abban az esetben mikor főzőműsor, River Cottage, Miss Marple, vagy az Victorian/Edwardian farm megy....akkor reszkessetek azok, akik csak úgy szörfözni akarnak mikor reklám van! Egy méltatlanul ismeretlen név a szakácsok között: Chuck Hughes. Lehengerlő  a vehemenciája és hogy mennyire profin, ritmusosan tud főzni. Nem utolsó sorban a receptek is olyanok, amilyeneket én is két pofára ennék, nem csak a vendégei.    Egyetlen percet nem vagyok hajlandó elmulasztani belőle. Egy ilyen műsora alatt született meg a recept gondolata, volt egy jó kezdésű páca, de sokalltam benne a cukrot és az enyémbe belekerült egy kis itóka is, csak is húspuhítás végett..  Pác: 1 dl balzsamecet, 3 evk méz, 1 evk só, 1 dl whisky, 3 nagy gerezd fokhagyma, 1 citrom

Az új évben sok minden más mellett a testmozgást sem akarom elhanyagolni. Nem akarok iron-woman lenni, sem olyan aki a hasizmával reszeli a sajtot a makarónira, amiből természetesen nem eszik, mert csúnya rossz szénhidrát. Viszont nem követelek sokat magamtól, ha azt állítom feladatnak, hogy az életkoromnak és a testalkatomnak megfelelő ideális súlyra törekszem. Az alábbi kis torna biztosan oldja a feszültséget, elnyújtja az izmokat, bár a csí-t, csak kipisiled.

Nyersfordítás következik: - Mondom neked, az ember és a kutya valószínű összedolgoznak...  -Az Isten szerelmére Trevor, mindig jössz ezel az összeesküvés elmélet marhasággal!

Az elmúlt napjaink érdekes, kétbalkezes jelleget öltöttek. Lehet, hogy nem szoktad úgy érezni, hogy fekete esőfelhő van feletted, mert olyan normális vagy, de tudod, vannak kevésbé szokványos egyedek a társadalmunkban. Például én. Életem egyik legnagyobb fejlődésének érzem, hogy képes voltam a csökkenteni az általam széttört, eltépett, kiöntött, összenyomott használati tárgyak számát az életemben, viszont még mindig vannak olyan hetek, hónapok, hogy az addig kikerült balszerencsés esetek feltorlódnak és egyesült erővel ütnek vissza. Régen szentségeltem, kellemetlenül éreztem magam miatta, mert az iskola, a gyerekkor minden hibádat felerősíti és addig hízlalja, amíg elkezd NEM érdekelni. Sőt jobbat mondok: egy idő után nem csak hogy megszokod, be is építed a személyiségedbe, mert hiba, hiba, de a mi macskánk, elfogadjuk.    Egy éve, kettő éve szintet léptem: elkezdtem megszeretni és kiállni mellette és szórakozni saját magamon. Kiálltam tegnap is magam mellett, hogy bárkivel előfor

Megöntöztem a laptopot. Egy ideig kevesebbet írok.