Le Café de Capucine

This writing will take a chance for a wider expectation. When I was a little girl and started to learn the "very new" contemporary english language among the fresh thoughts of the new democratic system at the school, I promised to myself: "I'm not a genious, but one day I'll enjoy the speaking of this language as the hungarian". So, I'm 25, but I already feel nerv in my stomach whatever I must have to say something, the fears of a foreign. But my star and eternal icon of a woman proud, Elisabet Bennet told something about this, in raw translation: "I don't play on this instrument as well, as I wish, but this is my fault, because, I didn't bothered enought with the practice." Elisabeth, although was a creature of Jane Austen, the message is bright. I hope my little writings will arrive to You, dear english speaker reader. I have to told you, the hungarian is the one of the most beautiful, the most melodic and well swearable language i

San Lorenzo a katolikus klérus szerint a szakácsok védőszentje onnantól kezdve, mikor leszólt az őt rácson sütő pogányoknak, hogy: "Fordítsatok meg, ez a felem már átsült!" Protestáns vagyok, de megnyugtató érezni egy ilyen grillezésben járatos úriember szavait hallani a fejemben, mikor hódolok a főzés szenvedélyének. Ez az összesítés nem lehetne teljes e téma nélkül, mert az étkezés és ennek elkészítése ugyan olyan örömmel tölt el, mint akármely magas művészet amit adhatott nekünk a jószerencsénk és az iskolai oktatás. Almás leveles tészta vanília fagyival. Már elfogyott. :D A főzés széles gesztusokat igényel, olyat, amiről elhiszi a konyha előtt elhaladó, hogy magunkban és örömünkben "táncolunk" a mozdulatainkkal. Ez jelzi, hogy boldogok vagyunk. Mert a boldogság gida lábakon szökken, míg a szomorúság görbíti a szánk és hátunk, mint ahogy a karácsonyi forgatagban írtam.  A festéshez hasonló foglalatosság, amikor elegánsan összecsippentjük az ecsetet és úg

Belegondolsz, mi a boldogság? A héten megízlelhettem mi a boldogság. Az a nagyon törékeny, elillanó egyensúly, mikor mindenki mosolyog, mikor nem tudod elkergetni a mosolyt az arcodról. Ugyanis a gondviselésben eddig is nagyon bíztam, csak az utóbbi időszakban nem éreztem a jelenlétét. Rájöttem, hogy az én hibám volt, hogy engedtem magam alámerülni a posványba és nem kiáltottam fel, mikor nyakig benne voltam, hogy: Hál' Istennek! Legalább nem hullámzik!  Cudar és buta dolog az, ha átveszed a másik ember lelki nyavajáját és önként, dalolva viseled, abban a hiszemben, hogy te csak meg akarod érteni őt. Nem szabad. Főleg akkor tilos, ha az illető nem érdemli meg. Visszatérve arra a csodálatos jackpotra, amit január 9 hozott az életembe, amelynek még mindig bűvkörében vagyok, egy nap alatt oldódott meg minden probléma az életemben. Reggel megtudtam, hogy nem kell elmennem a vackomból, délben kaptam munkát, amivel anyagilag függetlenedhetek egy képzettségemnek megfelelő munkakörben

Nem fogok általánosságban fogalmazni. A 2012 eddig számomra nem hozott mást, mint csalódást. Igen, tudom, mit verem a heppet január elején, korán van még ehhez. De, a fene egye meg, ezt van. Kezd az eddigi biztos életem biztosan a darabjaira hullni. Nincs lakásom, úgy érzem, hogy nem tudom teljesíteni a rám szabott feladatokat sem az iskolában, sem a munkahelyen. Nem tudom miből fizessem ki a számláimat, arra már nem is gondolok, hogy miből fogok megélni. Majd azt mondom magamnak: elélsz majd, Isten kegyelméből. De ami ennek a szép kupacnak a tetején ül, az az a tény, hogy el kell viselnem a megaláztatást, hogy már megint nem kellek valakinek. Kérdem én, hogy legyek magabiztos és nemes lelkű nő, aki mosolyog, ha mindig a elutasításba és játszmákba, kétélűségbe ütközik? Mindig ismertem azt a mondást, hogy: "Egyenes derékkal nehezebb járni." - és tanúsíthatom, egyre nehezebb, de nem megy máshogy.  Megfeszíthetem magam, lehetek szellemes, vagy szép az én "gáncs nélküli&qu

Olyan vicces volt ez a plakát felírás, hogy újra és újra ki kell kuncognom. Mégis annyira komoly kérdést vet fel, hogy komolyan kell vennem. Gondolkodjunk el azon, hogy egy kapcsolatba mennyi toleranciát építhetünk bele, addig a pontig, amikor az igazi, hús-vér emberünknek azt mondjuk, hogy : Bocs szivi, de inkább a csodára (értsd William öccsére) várok. Nem vagyok praktikus, élhető nő. Mindig Tatjana módjára, hűségesen vártam arra az Anyeginre, akinek fizikai  feltűnési lehetősége és a vele való romantikus kapcsolat kialakítása legalább annyira adott, mint a drága Harryé. Előbb nyerek a lottón, vagy ruletten. Rosszak vagyunk mi, idealisták, mert elégedetlenkedünk. Túl mackó, nem szőke (vörös), nem tetszik a füle, hülyén öltözködik, nem szeretem a zenét amit hallgat, túl rámenős, anyámasszony katonája, nem olvasta a kedvenc könyvem vagy urambácsá' nem is szokott olvasni, mert helyette TÉVÉZIK!  Hallatlan! Fordított esetben a fülemben cseng Mr. Gungor mondata: "3 milliárd nő

Az utolsó napjaimat 2011-ben egy remete szociális aktivitásával töltöttem el. Magam választottam, mert minden ember elidegeníthetetlen joga, hogy kicsit jusson idő a gondolataiba mélyednie. Másik ilyen okom az elvonulásomra, hogy megfelelőképpen tudjak foglalkozni a művtöri szentségével és, hogy csak magam előtt szégyenkezzek, ha hisztimet a könyvemen való ugrálással töltöm le. Hogy csak magam szembesüljek azzal, ahogy az elmúlt napok fordított arányosságaként, női eleganciám pontonként esik le a tízes listán. Feltéve, ha valaha elérte.    A tanulás legszebb folyománya, hogy hiába áll csimbókokban egykor mosott hajkoronád, hiába ülsz a 20 kilóval ezelőtti mackó alsódban, a manikűröd gyönyörű, az arcod frissen kozmetikázott. Végre a könyv mellett lehetőséged nyílik arra, hogy a körömlakk száradási idejét többszörösen kivárd. Végre kipróbálhatsz minden eddig hanyagolt arcpakolást, ha lemostad, pihenőképpen akár ki is festheted magad. A következő pihenőben lemoshatod a parti sminket, vag

Nem tudom más, hogy van vele, jómagam szentimentálisan tudok kötődni helyekhez. Szegedi életemhez, kis „Tűsarok” utcámhoz, ahova odahallatszott az átkos szőke és gyönyörű troli hangja, és közel volt a Tisza part, ahol negyven fokban ültem egy bicikli hátsó ülésén, azon izgulva, hogy az egyensúlyozó lábam nehogy egy kukába üssem. Szeles séták, félig elkésve kedd reggelenként a gyakorlóba, a régi hídon, kezemben egy jó adag kávé. Nem gondoltam volna, de közel a családomhoz, megyémben is találtam magamnak egy darabka otthont. Mint ahogy lakva ismerszik meg az ember, egy város karaktere is csak akkor átlátható, hogyha benne élünk és kicsit a darabjaivá válunk. Így történt velem és Berettyóújfaluval. Távolról sem illeszkedtem be, nem szereztem barátokat, de éreztem, ha csak néhány hónapig is, hogy ide tartozom, ide hazajöhetek. Az, hogy benned van az otthon érzése, mikor kilépsz a súlyos üveges ajtó mögül, az, hogy úgy nézel bele a postaládádba, hogy az a sajátod. Amikor elindulsz futni, el