Le Café de Capucine

Bocsássatok meg kedveseim, nem vagyok követendő példa. Szét vagyok esve. A szép adventről és a mézeskalács sütögetésről szövött álmaim csak nem akarnak még megvalósulni. Fáradtak, pénztelenek és kiégettek vagyunk, jelenleg nem tudom, hogy fogunk fát állítani. De ilyenkor kell megrázni magunk és a maradék apróidat összeszedve csak élni bele a következő napba, hátha valami változni fog. Lehetsz szomorú, de csak a saját hajadnál fogva húzhatod ki magad az árból, akkor könnyebb a dolog, ha a másik van olyan jófej, hogy felkér táncolni, amikor a konyhában sírsz, hogy nem tudsz jobb ételt tenni az asztalra. Vagy a szülők meglepnek egy komplett menüvel hétvégén mert neked nem időd, sem más eszközeid nincsenek, hogy rittyents egyet, vagy másnap is. Ezek felbecsülhetetlenek. Legyenek kellemes napjaitok idegesség, leégett étel, kiabálás és stressz nélkül!

Tudjátok, van egy új kattanásom. Mostanában nehezek az esték, amíg Z. elalszik, van hogy 2, 2,5 órára felkúszik ez az altatásos, "fáradt, nem alszik, vergődik" időszak. Most, hogy beszüntettük a tejcsizést (tejital), hogy ne romoljanak a fogai, hanem megcseréltük a fogmosással a sorrendet, nem tudja a bevett szokásokat olyan könnyen megemészteni. Az lenyugtatta, megmelengette, elaltatta. Most nincs semmi, vagyis inkább úgy fogalmaznék, Micimackó nem tud ilyen kunsztot. Igen, eddig szemet hunytam efelett, de végül arra jutottam, vagy most lesz nehéz vagy később.  Mindig új kihívást jelent nekem, hogy próbáljak türelmes és jó fej lenni vele és ne éreztessem, hogy már mennék és én is fáradt vagyok. De leginkább az bosszant ebben a helyzetben, hogy az a 2 óra számomra a szabadidő amit írásra, önfejlesztésre vagy olyan dolgokra fordíthatnék, ami előrébb visz. Ezeket a bejegyzéseket délelőttönként írom, mikor kész a főzés, de még nem jöttek a többiek. De nem szoktam olyan könny...

Sziasztok! Tudjátok, nálunk van amikor nem nevezzük nevén a dolgokat, felöltöztetjük őket. Nem azért, hogy hazudjunk a kis mókusnak, hanem jobb hozzáállást teremtsünk, pozitív hangulatot annak, ami nem mindig az. Így lett nálunk a c vitaminból cukorka, a köptető szirupból kóla (igen, már megkóstolta magától, alig tudtuk a poharat kicsavarni a kezéből) és a kakaós zabkásából csokipuding.   Nem csak én csinálom ezt, a piac is próbálja úgy alakítani a termékeit, hogy legyen kedve a gyerekeknek, felnőtteknek megenni. Például vegyük a joghurtot. Az a szabad rablás, ami a hűtőpultokban folyik, az jó példa erre. Miről beszélük? Van egy alap, fehér,savanykás termék, amiről azt mondják, hogy jót tesz az egészségünknek, mert sok benne a kálcium és a d vitamin. Először tettek bele gyümölcsöt, mert valljuk be, nem egy olyan termék aminél vissza kell magad fogni, hogy felfald. A gyümölcs az, cukorral meg főleg, mert az édes jó, melengető dolog. Nem hiába magas az anyatej zsírtartalma, olyan...

A Mikulás már a sarkon csenget, elkezdődött a december, még az időjárás sem mond ellent kivételesen. Az ünnepi hangulatban az sem tudja a kedvem szegni, hogy az egész családunk újfent tüsszög, krákog, köhög.  Az egyetlen próbálkozásom a gyertyagyújtásra az ünnepi hangulat fokozására, bénázásba fulladt és utána takaríthattam az üvegszilánkokat vérző kézzel. Úgy énekelem esténként a Télapós dalokat, mint a gramofon, majd megszólal egy gengszter kis hang az ágyacskából: "Még egyszer tatajok...Mikulásost!" Mindenhol dobozok, csaptelep, villanykörte, lomizott könyvek, szederbokor a kertbe, lámpa a sarkokban alig férünk és mindig rumli van, mert ha az egyik felét megmozdítod a másik oldalon esik le valami. De nem érdekel, mindjárt kész vagyunk. Ha nyugdíjjas tempóban is, fejfájással, lázasan sem veheti el tőlünk senki hogy van fűtésünk és van világítás a kis házunkban és otthon karácsonyozhatunk...   Addig meg a hétköznapok kis fennakadásaira csak legyinteni kell, csináln...

Sziasztok! Kényszerpihenőre lettem fogva, nem szabad hangokat kiadnom mozognom és megreccsentenem a parkettát, mert egy kíváncsi és aludni nem akaró kis hang kiszól a másik szobából: - Anya, mit csinálsz? Amíg nem alszik gondoltam, leírok egy receptet. Anyukám egy receptjét. Általánosságban elmondhatom magamról és az életem eseményeiről, hogy mindig találok magamnak új kihívásokat, amik gondolkodásra késztetnek, célok elérésére. Néhány hónapja egy verőfényes októberi napon alig pólóban ettem életem első kardinális szeletét, szerelem volt első kóstolásra, mert mindig tartottam a tojáshabos dolgoktól. De az könnyed volt, krémes a tejszín miatt és harsogó a beletöltött narancs dzsem réteg miatt. Azóta rá vagyok kattanva, hogy begyűjtsem azokat a recepteket, amik hasonlóak lehetnek. A darázsfészek egy hamvas kezdő szint aki tojásfehérjével akar bánni, épp nekem való tanuló recept, jól jött, hogy ismerkedjem az anyaggal. Ezt a süteményt tegnap kellett megcsinálnom, gondoltam leírom...

Mivel nem találtam meg a kamra alján azt a lisztet, amire emlékeztem, hogy ott van valahol, megakadt a szemem a búzadarán. Emlékeztem rá, hogy szoktak ilyenből tortát is csinálni, de úgy voltam vele, ha nem jól sikerül, akkor majd a többiek leöntik fahéjjal és elfogy, mint elfuserált tejbegríz. Angolul semulinának hívják, sokkal több lehetőséget sejtet, jobb marketingje van egy dallamos névnek, mint egy lesajnált babáknak való ételnek.    Innen vettem az alapreceptet, ami egy közel keleti, egyiptomi édesség, máshogy bántam a cukorral és mivel kókuszos édesség, adta magát, hogy kókuszos legyen a töltelék is. Vannak olyan ételek, amik amelyek csak úgy beúsznak a látóteredbe és nem hezitálsz, egyből elkezded megcsinálni. Gyors is, ha nem is egészséges, finom is. Majdhogynem több volt előkeresni a receptet, mint megcsinálni. Szerintem ez jó kezdőlökés, hogy kipróbáljátok. A végeredményhez tettem egy kis baracklekvárt, mert a többiek nagyon szeretik, de magában ettem, úgy is na...

Sziasztok! Az élet sokszor bebizonyította már nekem, hogy az ember akkor tudja a legtöbb kreativitást kicsiholni magából, ha rá van kényszerítve. Nálunk most a hétvége vendégeskedésből és születésnapból állt, a szokásos rohanás mellé, így nem volt arra opció, hogy elmehessünk vásárolni, sem egyedül, sem családosan. Így történt meg, hogy hétfőn álltam a kimerült hűtő előtt és rohadtul nem tudtam mit főzzek. Azóta sem nagyon hoztam be magam, most éhezem a kiszámíthatóságra és a rutinra az életem/életünkből, mert görgetjük magunk előtt a sok feladatot és nincs kiszállás, nincs hogy akár egy estére tojunk bele az egészbe és azok az emberekké visszaváltozunk, akik voltunk a kezdetekkor, a kapcsolatunk "kampányidőszakában". Múlt hétről maradt egy sütőtök fele, úgy gondoltam, ő fog kihúzni a slamasztikából és a végeredmény egy szerencsés házasítás lett, olyannyira, hogy a visszajelzések is tükrözték.   Hozzávalók: 300 g hámozott, kimagozott, felkockázott sütőtök 2 evk méz ...